Módszertanunk elsődleges szándéka, hogy keretet adjon a TE IS Program működésének és meghatározza azokat a sarokpontokat, amelyekre a program megvalósítása során a megvalósítóknak és a résztvevőknek figyelniük érdemes. A fejlesztési folyamat során mindvégig ügyeltünk arra, hogy ne kész megoldásokat nyújtsunk, és ne előre meghatározott, kötött tematikák által határozzuk meg a sikeres program kivitelezését. Módszertani könyvünk keretei tehát leginkább olyan támogatásként értelmezhetők, amelyek segítségével a TE IS Program alakítói és résztvevői el tudják dönteni azt, hogy számukra miként vihető végig a TE IS iskolai fejlesztésének sikeres folyamata.

A TE IS Program koncepcionális céljainak eléréséhez sokféle út vezet. A sokféleségben azonban szükség van olyan kapaszkodókra, amelyek egyfelől orientálják a program folyamatait, másfelől segítik az iskolára jellemző sajátosságok kiemelését. Ahogyan a program céljait meghatároztuk, úgy a célok elérésének kívánatos módjait is kifejeztük. A koncepciónkban megfogalmazottak szerint a TE IS Programnak meg kell felelnie az iskolai élet kihívásainak, illeszkednie kell az iskolák rendszeréhez és kultúrájához, valamint követnie kell a fenntarthatóság szemléletét. Módszertanunk kialakítását mindvégig ezek az elvek vezették.

A fejlesztés során az volt számunkra a legfontosabb, hogy miközben megerősítjük az aktivitás fontosságát, valamint a befogadás és az önkéntesség szemléletét, a módszertani elemeket az iskolai kultúra részeként jelenítsük meg. Mivel alapelvünk szerint az iskolai kultúrák sajátosságai meghatározzák a TE IS Program iskolai tartalmait és formáit, nagyon kellett figyelnünk arra, hogy a módszertani elemeink a lehető legváltozatosabb iskolai kultúrákban is működőképesek legyenek. Éppen ezért, a TE IS Módszertant egy organikusan fejlődő rendszernek látjuk, ami azt is jelenti, hogy a gyakorlati alkalmazás során és az ennek mentén várható visszacsatolások mentén reményeink szerint módszertanunk állandóan formálódni fog. Mindamellett a fejlesztés során mi magunk is megtapasztaltunk egy sor olyan élményt, amely gondolatban továbbvitt bennünket újabb és újabb módszertani tartalmak felé, azzal együtt, hogy tudtuk, nem léphetünk túl az adott kereteken. Több olyan alfejezet ötlete született meg bennünk, amelyek nem fértek bele ebbe a könyvbe, ám a későbbiekben, a módszertanunkhoz illesztve továbbítani szeretnénk a TE IS Módszert alkalmazó iskolák felé.

A közel fél évig tartó fejlesztési folyamat nem volt mentes nehézségektől sem. Talán az egyik legnagyobb kihívás az volt számunkra, hogy szakmai elképzeléseinket megfelelően, mindenki számára érthető módon fejezzük ki, és adott esetben, amikor támadással vagy ellenállással találkozunk, meg tudjuk védeni álláspontjainkat. Azzal együtt, hogy a helyes kifejezési mód keresése rengeteg ener­gián­kat felemésztette, visszatekintve elmondhatjuk, hogy a kihívások jobbá és összeszedettebbé tették módszertanunkat, sőt, egy sor olyan ötlet született ezekből a helyzetekből, amelyekre korábban, könyvünk tervezési fázisában során nem is gondoltunk. Itt nem csupán szakmai tartalmakra gondolunk, hanem azokra az érzésekre is, amelyek végigkísérték a közös fejlesztés folyamatait.

A TE IS Program megalkotói maguk is végigélték a programban megjelenített folyamatokat és megküzdöttek azokkal a nehézségekkel, amelyet az önkéntesség és a befogadás, illetve a kirekesztettség tartalmai magukban rejtenek. A fejlesztési munka és a program elindításához szükséges lépések során megéltük azt, hogy milyen nehéz úgy mozgósítani a programhoz szükséges emberi, szervezeti erőforrásokat, hogy a személyekben és a csoportokban elköteleződés és felelősségvállalás szülessen, valamint bátorság alakuljon ki a változással való szembenézéshez.

Meggyőződésünk, hogy a TE IS Program folyamatainak azon elemei, amelyek fejlesztéséről könyvünk szól, nem csak a hazai iskolákban érhetők tetten. Ugyanúgy találkozunk a felnőtt világ vagy más intézmények, szervezetek hétköznapjait vizsgálva és megélve a motiválatlansággal, a felelősségvállalás és a támogatás, valamint az önkéntes szerepvállalás hiányával, az agresszióval, mint az iskolákban. De miért is lenne ez másképp? Hiszen az iskolák világa társadalmi viszonyaink egyik legélesebb tükre.
Mi magunk úgy vállalkoztunk arra, hogy az iskolák felé javaslatokat és fejlesztési irányokat fogalmazzunk meg, hogy közben – bár nem így terveztük – a program fejlődésével, végigéltük azoknak a mozzanatoknak a nagy részét, amelyekkel a TE IS Csapat tagjai is találkozni fognak. A fejlesztés során rengeteg olyan helyzet volt, amely elbizonytalanított bennünket, ám számos olyan örömteli pillanat is akadt, amikor azt éreztük, hogy jó úton haladtunk. Az, hogy végül módszertanunk összeállt, bizonyítja, hogy a nehézségekben megálltuk a helyünket, és az örömök hozzá tudtak járulni az eredmé­nyeink­hez. Ha a program bevezetésének időszakában a teljes csapat: a fejlesztők, a képzők, a trénerek, a mentorok, a gyerekek és mindenki, akinek része lesz a program megvalósításában bátran áll a nehézségek elé, átéli a TE IS adta örömöket, és kellő mértékben türelmes magához és a környezetéhez, akkor a siker nem fog elmaradni.

A TE IS Program fejlesztőinek küldetése, amelyet a csapat megalakulásakor fogalmazott meg, két kulcsszót tartalmaz: bátorság és a türelem. Akkor még nem tudtuk, hogy milyen helyzetekkel találkozunk, és mivel szemben kell bátornak vagy türelmesnek lennünk. Ma már tudjuk, és megéltük azt, hogy a kirekesztettséggel szembeni harc legfontosabb sarokpontjai ezek a fogalmak: bátran megmaradni annak, akik vagyunk, és türelemmel várni arra, amíg környezetünk megérik arra, hogy elfogadó legyen. S mindeközben folyamatosan mozgásban, lendületben lenni, hogy a cél, amit képviselünk, soha ne vesszen el.
Programunk ma, a módszertan fejlesztésének végén számos elkötelezett szakember és társadalmi szereplő által támogatott. Nem biztos, hogy mindnyájan értik és olvassák a programunkat, de az bizonyos, hogy mindnyájan érzik és megélik a TE IS tartalmait. Ha ez a hit bennük megmarad, akkor az azt jelenti, hogy programunk élő értékeit továbbadják és az iskolai megvalósulás során is hatni fog.

Említést érdemel a fejlesztő csapat dinamikája is, amelynek változásai mentén sokszor éreztük azt, hogy valami hasonlóval kell majd megküzdeniük a TE IS Csapat diákjainak is. Volt, hogy vitáztunk, kötöttünk nehéz kompromisszumokat, megküzdöttünk veszteséggel, éreztük a magára hagyottság érzését, de átéltük a kölcsönös támogatás, a barátság érzését is, és jó néhány olyan pillanatunk is volt, amikor közösen úsztunk a kreativitás áramlataiban. Azt tapasztaltuk, hogy a jó és a ­rossz élmények, érzések átbeszélése, megosztása, közössé tétele emelte fel azt a szakmai tartalmat, amelyet módszertanunk megjelenít. Sőt, azokat az élményeket is meg tudtuk élni, amelyeket sem szakmai, sem kifejezetten érzelmi szinten nem lehetett értelmezni, hanem valamiféle transzcendens tartalomként jelentek meg közöttünk. Ilyen élményt nyújtott számunkra az a hit, amelyet a program iránt táplálunk, és amelyet egymás munkája és elköteleződése iránt éreztünk.

Talán érezhető, hogy mindent, amit a fejlesztés mentén tanultunk, megpróbáltuk beleszőni meglévő szakmai tudásunkba és a módszertani könyv soraiba. Mindazonáltal látjuk, hogy a program megvalósítása esetenként sokkal több támogatást, segítséget igényelhet. Éppen ezért e módszertani könyv folytatásaként négy további kiadványt tervezünk, amelyek tartalmai közelebb lépnek a hétköznapok valóságához. Két könyvünk fog szólni azoknak a felnőtt szakembereknek (mentorpedagógusok és trénerek), akik munkájukkal a program előrehaladását támogatják majd, és két könyv készül a TE IS Csapat tagjai számára. A két-két könyv szorosan összetartozik, az egyikben a program folyamatát bontjuk ki részletesebben, a másik füzet pedig olyan gyakorlatokat és tematikákat, valamint helyzeteket fog tartalmazni, amelyek közvetlenül használhatók a TE IS Program munkájában.

A TE IS Program központi eleme az aktivitás, amely állandó lendületet ad a program folyamatának. Ezt az aktivitást nem csupán elvárjuk a program megvalósítóitól és résztvevőitől, de mi magunk is fenntartjuk a módszertani fejlesztő munkában. Az aktivitás a fejlődés alapfeltétele.

Nincs okunk arra, hogy áltassuk a program résztvevőit: a program megvalósítása nagyon nehéz utazást kínál! Azt viszont bátran mondhatjuk, hogy bőven fog bennünket kárpótolni az elköteleződött és egyre aktívabb támogatók, társak jelenléte, valamint az, hogy egy nagyon fontos és előremutató változás részesei lehetünk. Bármekkora is legyen a kihívás, ha a programunk gondos kezek közé kerül, eredményeink magukért beszélnek majd.