Leírás:

A leggyakrabban alkalmazott kommunikációs csatornák változásai új irányokat adnak a kommunikációnak, ráadásul ez nehézkesebbé teszi a személyközi kommunikációt. Számos olyan csatorna van (például e-mail, chat, közösségi oldalak), amely nem igényli a személyes találkozót, azonban az interperszonális kommunikációra esetenként mégis kedvezőtlenül hat [174]. Ilyenek például a tanulók által a szóbeli közlésben is használt, de eredendően az írott szövegben alkalmazott rövidítések. A tanulók a beszélt nyelvben is használják például a „thx” kifejezést, ami a „thank you”, (magyarul „köszönöm”) rövidítése. A pedagógusoknak érdemes követni a beszélt nyelv változásait, hiszen ezzel egyrészt megértik a tanulók által alkalmazott szleng egy részét, másrészt jelentősen csökkenthető a generációs különbség a tanulók és a pedagógusok között.

Kommunikációs hiba mind az adó, mind a vevő részről lehetséges. A következetesség fontos eleme a hitelességnek, a kommunikáció sikerességének. Az ellentmondásos üzenetek gyakran okoznak kommunikációs zavarokat. Ambivalens érzéseket kelt a tanulóban, ha a pedagógus az egyik nap mond valamit, majd a következő nap teljesen mást mond ugyanarról a dologról. Különösen problémás, ha ez a normákhoz, szabályokhoz vagy éppen az elvárásokhoz kapcsolódik. Gyakran előforduló probléma a tanulók részéről, hogy nem érkeznek időben az órára. Az ilyen esetekre célszerű előre felkészülni és egy szabályt alkotni. Természetesen fontos, hogy ezt a szabályt ismerjék a tanulók és ismerjék a következményeket is, sőt a legjobb, ha közösen alkotjuk meg a szabályt (9).

Kommunikációs zavar adódhat a fogadó részéről is, azonban ennek egy része a nem megfelelő üzenetmegfogalmazáshoz köthető. A fogadó az üzenet tartalmi részére fókuszál és nem a teljes üzenetre, emiatt a megfogalmazás rendkívül fontos. Ha van egy túlsúlyos tanuló az osztályban, aki rendszeresen hiányzik és felmentést kér az óráról, esetleg tudjuk, hogy a testsúlya miatt nem szívesen vesz részt az órán, akkor az alábbi üzenet mást fog jelenteni neki, mint ami az eredeti célja volt. „Juli! Az elmúlt hetekben rendszeresen hiányoztál vagy felmentést kértél az óráról. Ha állandóan hiányzol, még inkább el fogsz hízni és még nagyobb lesz az úszógumid.” Az üzenet eredeti célja az volt, hogy megszűnjön a hiányzás, azonban a tanulóban a következő marad meg: „el fogsz hízni”, „úszógumi”. Az üzenet célja az volt, hogy motiváljuk a tanulót az órai aktivitásra, mégsem ezt értük el, hanem azt, hogy a külalakjára tettünk olyan megjegyzést, amit nem kellett volna. Ráadásul egy életre szóló rossz emlék is maradhat a tanulóban mind a pedagógussal, mind a tantárggyal kapcsolatban. (A fenti példa sajnos tanórán hangzott el.)

A példából világosan látszik, hogy egy nem megfelelően átgondolt megjegyzés akár életreszóló nyomot is hagyhat a tanulóban.

A kommunikáció hatékonyságának növelésére számos tréning nyújt lehetőséget, ezek a képességek azonban önállóan is fejleszthetők. Sullivan (1993) szerint ennek egyik hatásos módja, ha a személyközi kapcsolatokat erősítjük [175]. Ide tartozik a tanár-diák kapcsolat is. A kapcsolatot és ezen keresztül a kommunikációt fejleszti, ha mindenkinek lehetőséget biztosítunk arra, hogy elmondhassa véleményét. Ha valamit másként látunk, konstruktívan álljunk a dologhoz! Például ne a tanulót büntessük, a személyiségét minősítsük valamiért, hanem azt, amit csinál vagy az adott viselkedést! Korábbi példánkhoz visszatérve: nem a tanulót kell büntetni, hanem a késést. Az osztályban mindenkinek befogadónak kell lennie a másik, illetve a másik véleménye iránt. Ez könnyen elérhető, ha megpróbáljuk a dolgokat a másik fél szemével nézni. Ebben segítségünkre lehetnek a különféle egyszerű szerepjátékok, amelyeket akár óra közben is megvalósíthatunk. Például engedjük, hogy a tanulók rövid időre pedagógusszerepbe bújjanak (24. kép).

Sullivan (1993) összefoglalta azokat a tényezőket, cselekvéseket, amelyekre tudatosan odafigyelve növelhető a kommunikáció hatékonysága [176]. Ez mind a tanárra, mind a diákra érvényes (18. ábra).

A kommunikáció hatékonyságának növeléséhez az alábbi egyszerű gyakorlatok, feladatok segítségével fel lehet készülni (19. ábra).

(9) Minderre részletesen kitérünk a 6. fejezetben.