Leírás:

Az adatok szerint a 15 éves lányok 34%-a, a fiúk 23%-a nyilatkozta, hogy megfelelő vagy rossz az egészsége (a további válaszlehetőségek a „kitűnő”, illetve a „jó” voltak). Az életkori változás tendenciájában romló – az 5. osztályos gyermekek még 13,7–13,7%-ban (lányok és fiúk), a 7. osztályosok már 21,5% (lányok) és 18,8%-ban (fiúk), míg a 11. osztályosok 35,3% és 23,9% adtak kedvezőtlen válaszokat (7. ábra).

Megjegyezzük, hogy a fenti eredmények szubjektív önértékelésen alapultak. Jelentőségük azonban kiemelkedő, mivel az egészségi állapot önértékelése az általános közérzettel való elégedettség mutatójaként is értelmezhető, így „prognosztikai jelentőséggel bír a későbbi egészségi állapot alakulása szempontjából” [47, 117. o.]. Kökönyei (2003) arra is rámutat, hogy a „…gyakori szomatikus és pszichés panaszok kapcsolatot mutatnak az iskoláról adott kedvezőtlen válaszokkal, az iskolatársak általi kirekesztettséggel, a problémás szülő-gyerek kapcsolattal” [49, 94. o.], ily módon pedig összetett problémahalmazzal állunk szemben.

A szubjektív egészségi állapotot természetesen mind a mentális, mind a szomatikus összetevők együttesen határozzák meg. A szomatikus egészségügyi tényezők közül első helyen értekezünk a testtömegproblémákról, vagyis a túlsúly és elhízás kérdéséről.

Az elhízás (obezitas) rendkívül fontos népegészségügyi probléma, amit az is megerősít, hogy a WHO 1998-ban önálló betegséggé nyilvánította. Az obezitas a világon jelenleg az egyik legelterjedtebb, megelőzhető betegség, ami számos további betegség kialakulásában játszik szerepet. Az elhízás egyik nagyon fontos következménye, hogy jelentősen csökkenti a várható élettartamot. Az elhízott, dohányzó személyeknek például több mint 13 évvel rövidül az élettartamuk a nem dohányzó, normál testtömeg-indexűek élettartamához viszonyítva [50]. A rendszeres testmozgás szükségességét még inkább alátámasztja, hogy a rendszeresen testedzést végző túlsúlyos egyéneknek nincs magasabb egészségügyi kockázata, mint a sovány, de inaktív egyéneknek [51].