A magyar iskoláskorú fiatalok általános egészségi állapotával kapcsolatban ellentmondásos publikációk olvashatók. A 20. század fordulóján lebonyolított HUNGAROSTUDY 2002 eredményei szerint „A magyar fiatalok egészségi állapota mind a mortalitási, mind a morbiditási statisztikák szerint kiegyensúlyozottnak, jónak mondható.” [47, 117. o.]. A 2009/2010. évi HBSC-kutatásból ugyanakkor az derül ki, hogy nemzetközi összehasonlításban a vizsgált 15 éves tanulók a harmadik legrosszabb egészségi állapotúnak minősítették önmagukat ukrán és skót kortársaik után (6. ábra) [48].

Az adatok szerint a 15 éves lányok 34%-a, a fiúk 23%-a nyilatkozta, hogy megfelelő vagy rossz az egészsége (a további válaszlehetőségek a „kitűnő”, illetve a „jó” voltak). Az életkori változás tendenciájában romló – az 5. osztályos gyermekek még 13,7–13,7%-ban (lányok és fiúk), a 7. osztályosok már 21,5% (lányok) és 18,8%-ban (fiúk), míg a 11. osztályosok 35,3% és 23,9% adtak kedvezőtlen válaszokat (7. ábra).

Megjegyezzük, hogy a fenti eredmények szubjektív önértékelésen alapultak. Jelentőségük azonban kiemelkedő, mivel az egészségi állapot önértékelése az általános közérzettel való elégedettség mutatójaként is értelmezhető, így „prognosztikai jelentőséggel bír a későbbi egészségi állapot alakulása szempontjából” [47, 117. o.]. Kökönyei (2003) arra is rámutat, hogy a „…gyakori szomatikus és pszichés panaszok kapcsolatot mutatnak az iskoláról adott kedvezőtlen válaszokkal, az iskolatársak általi kirekesztettséggel, a problémás szülő-gyerek kapcsolattal” [49, 94. o.], ily módon pedig összetett problémahalmazzal állunk szemben.

A szubjektív egészségi állapotot természetesen mind a mentális, mind a szomatikus összetevők együttesen határozzák meg. A szomatikus egészségügyi tényezők közül első helyen értekezünk a testtömegproblémákról, vagyis a túlsúly és elhízás kérdéséről.

Az elhízás (obezitas) rendkívül fontos népegészségügyi probléma, amit az is megerősít, hogy a WHO 1998-ban önálló betegséggé nyilvánította. Az obezitas a világon jelenleg az egyik legelterjedtebb, megelőzhető betegség, ami számos további betegség kialakulásában játszik szerepet. Az elhízás egyik nagyon fontos következménye, hogy jelentősen csökkenti a várható élettartamot. Az elhízott, dohányzó személyeknek például több mint 13 évvel rövidül az élettartamuk a nem dohányzó, normál testtömeg-indexűek élettartamához viszonyítva [50]. A rendszeres testmozgás szükségességét még inkább alátámasztja, hogy a rendszeresen testedzést végző túlsúlyos egyéneknek nincs magasabb egészségügyi kockázata, mint a sovány, de inaktív egyéneknek [51].

2009-ben Magyarországon a felnőtt lakosság mintegy 61,8%-a (a férfiak 63%-a, a nők 61%-a) volt túlsúlyos vagy elhízott. Az átlagos BMI érték 27,8 kg/m² volt, ami az életkor előrehaladtával növekedett. 65 év fölött a nők 83%-ának volt 25 kg/m² fölötti testtömegindexe [52]. A korábbi reprezentatív kutatáshoz képest (1988 és 2009 között) az elhízott férfiak száma megduplázódott. Európai összehasonlításban hazánk a 8. legmagasabb aránnyal bír a vizsgált 53 ország között [53]. Az OECD statisztikai adatai még rosszabb képet festenek, hiszen a nők 30,4%-a, a férfiak 26,3%-a obez (elhízott), s ezzel az EU27 országok közül az utolsók vagyunk [54]. A gyermekek és serdülők esetében is hasonlóan elkeserítő a helyzet. Habár európai összehasonlításban az európai régió középmezőnyében állunk (16. hely a vizsgált 33 ország közül) [55], a HBSC-kutatások jól mutatják, hogy folyamatos növekedés tapasztalható a túlsúly előfordulási gyakoriságában mind a fiúk, mind a lányok esetében. A 8. számú ábrán jól látszik, hogy 2001–2002 és 2009–2010 között 12-ről 15%-ra nőtt azon serdülők aránya, akik túlsúlyosnak ítélték önmagukat.

Az 1960-as, ’70-es évektől kezdődően a 2000-es évek közepéig az elhízott gyermekek és serdülők aránya számos országban megduplázódott [59; 60]. Az elmúlt években ugyanakkor szerte a világon lassulni, sőt néhány esetben (például az USA-ban) megállni látszik az elhízott gyermekek arányának növekedése [61; 62], amely tendencia a hazai iskola-egészségügyi munkajelentésből is érzékelhető [63]. A 9. számú ábrán látható, hogy az obezitas gyakorisága a 2010/2011-es tanévben érte el csúcsát, mintegy 12%-ot. Az elmúlt két tanévben érdemi változást nem láthatunk.

A túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kiadások rendkívül jelentősek. Az USA egészségügyi rendszerében például 2006-ban egy elhízott személy ellátása átlagosan évente mintegy 1429 dollárral került többe, mint egy normál testtömegű állampolgáré [64].

Az obezitas mellett számtalan olyan rizikófaktort említhetünk, amelyek hosszú távon különböző megbetegedésekhez vezetnek, s amelyekkel szemben a rendszeres fizikai aktivitás bizonyítottan kedvező hatást fejt ki (1. táblázat) [65 nyomán].

A rendszeres testmozgás a testi egészség mellett kedvezően befolyásolja a mentális egészséget [66], javítja a pszichológiai jóllétet [67], és csökkenti a depresszió kialakulásának valószínűségét [68] is. További részletesebb magyar nyelvű szakirodalmi áttekintés az iskoláskorú fiatalokkal kapcsolatban egy korábban megjelent tanulmányunkban olvasható [69].

Magyarországon a felnőttek fizikai inaktivitásával összefüggő megbetegedések egészségügyi kiadásaival kapcsolatban Ács Pongrác és mtsai. (2011) publikáltak adatokat [70]. Egyik megállapításuk szerint 2009-ben a fizikai inaktivitással összefüggésben lévő betegségek kiadásaira a magyar állam 283,5 milliárd forintot költött. Becsléseik szerint a fizikailag inaktív életmódot folytató egyének arányának tíz százalékpontos csökkentésével a táppénzes napokra költött összegek 1,8 milliárd forinttal lennének alacsonyabbak. Összegzésükben kiemelik, hogy a „…fizikai inaktivitás csökkentésével a népesség egészségi állapota bizonyíthatóan javul, ami növeli a termelékenységet és csökkenti az egészségi állapottal összefüggő szociális kiadások mértékét, ezáltal serkenti a gazdasági növekedést, ami pozitívan hat az ország versenyképességére.” [70, 706. o.]

A fizikai aktivitás és az ülő tevékenységrendszer napi mennyisége két olyan tényező, amely egymástól függetlenül is befolyásolja az egészségi állapotot.

Szív és keringési rendszer betegségei
Túlsúly és elhízás
Kettes típusú diabétesz
Vastagbélrák
Mellrák
Izom- és csontrendszerbeli egészség
Időskori elesés kockázata
Pszichológiai jóllét
Depresszió

Csökkent rizikó
Csökkent rizikó
Csökkent rizikó
Csökkent rizikó
Csökkent rizikó
Javulás
Csökkent rizikó
Javulás
Csökkent rizikó