Tapasztalatunk szerint a hazai testnevelési gyakorlat számos esetben a NETFIT® filozófiájával ellentétes módon használja a fittségi teszteket, azok eredményeit. Ennek részben a tradicionális testnevelés módszertanában gyökerező okai vannak, részben a diagnosztikus értékelési funkciói félreértelmezésével állnak kapcsolatban. Lássuk a leggyakoribb problémákat!
1. A diákok fittségi teszteredményei abszolút értékeinek osztályozása
- Ahogy oly sokszor említettük, a NETFIT® célja a feltárás, a problémafelismerés és a fejlesztési irányok meghatározása, nem pedig a testnevelésben mutatott tanulási teljesítményt kifejező összegző értékelés. A fittségi teszteredmények abszolút értékeinek osztályozása az alábbi okoknál fogva aggályos:
- A fizikai fittség csupán az egyik területe az iskolai testnevelésnek, a fittségi állapotban bekövetkező változások önmagukban nem jelentik automatikusan, hogy annak érdekében a diák tudatosan tett volna valamit.
- A fizikai fittség javulása vagy romlása nem teszi lehetővé a testnevelésórán zajló mozgástanulással, egészségfejlesztéssel, sportági képzéssel, játéktevékenységgel kapcsolatos tanulási teljesítmény megítélését. Kiváló testnevelés-órai motiváció, hozzáállás, mozgás- és kognitív tanulás mellett is elképzelhető, hogy a fittségi állapot romlik. Ez különösen a lányoknál tapasztalható probléma.
- A diákok fizikai fittségének abszolút értékei szoros kapcsolatban vannak az érési, növekedési folyamataikkal, illetve genetikai adottságaikkal. Az adottságok és a biológiai életkor meghatározó a teljesítményfejlődés szempontjából, így az ugyanolyan naptári életkorú, de akceleráltabb diákok általában előnnyel, míg az éretlenebbek hátránnyal indulnak egy esetleges osztályzásnál.
- A NETFIT® kritériumorientált minősítési rendszere (egészségzóna, fejlesztés szükséges és fokozott fejlesztés szükséges zónák) nem konvertálható pontszámokká vagy osztályzatokká.
2. A diákok fittségi teszteredményeinek fejlődése alapján történő osztályozás
Az eddigi hazai gyakorlatban a testnevelés bevett szokásává vált a tanév elején és végén (őszről tavaszra) mért teszteredmények közöti különbségek osztályzatokká konvertálása. Létezik elképzelés, amely kifejezetten a fittségi állapot önmagához mért fejlődésére alapozza az év végi osztályzatot, a tanulói előmenetelt. Ezzel a törekvéssel az alábbi okoknál fogva nem értünk egyet:
- A tanulók teljesítménye az életkor előrehaladtával a természetes növekedés és érés útján is javul, függetlenül attól, hogy milyen típusú és milyen rendszerességű fizikai aktivitást végeznek. Tudjuk, hogy a fizikai aktivitás mennyisége már a prepubertás kortól folyamatosan és drasztikusan csökken (főleg a lányoknál), amely nem feltétlenül mutatkozik meg a fittségi állapot romlásában.
- További megfontolást igényel, hogy az alacsonyabb szintű fizikai fittség esetén könnyebb jelentős javulást felmutatni, mint a magasabb fittségi szint esetében. Ebből a szempontból a kedvezőbb, kiemelkedő képességekkel bíró diákok indulnak jelentős hátrányból.
- Szót kell ejtenünk arról a tényről, hogy a tanulók különbözőképpen reagálnak az edzésingerekre. Ugyanolyan edzéshatás ennek megfelelően egyeseknél kiugró fejlődést, másoknál alig kifejezhető javulást eredményez. Ebből fakadóan a generalizált fejlődési normák egyéni szinten nehezen értelmezhetők (például mindenkinek 10 cm-t kell fejlődnie a helyből távolugrásnál a jó jegyért).
- Végül, de nem utolsósorban, ha a tanulóink számára a fejlődés mértéke adja az osztályzataik alapját, akkor könnyen megtanulják „manipulálni” eredményeiket. Ősszel kicsit rosszabb teljesítményt produkálva, majd tavasszal javítva „jó jegyeket szerezni” téves pedagógiai üzenetet hordoz. A tanulóink ilyen irányú törekvését pedig maga a fittségi teljesítmény osztályzása szüli.
- A testnevelésórák körülményei (heti mennyisége, minősége, infrastrukturális lehetőségei) különböző mértékben járulnak hozzá a diákok fittségi állapotának javulásához. Míg a mindennapos testnevelés optimális feltételekkel (megfelelő eszköz- és infrastrukturális ellátottság mellett) valószínűleg érdemi javulást eredményez a diákok fizikai fittségében, addig a korlátozott tornatermi lehetőségek (heti 1-2 alkalommal, általában fél teremben), a 3 +2 órás tanrend, és a testnevelés-órai aktivitás mennyisége (20 perc körüli aktív mozgás) jelentős limitáló tényezők.
3. A pedagógus munkájának minősítése kizárólag a fittségi teszteredmények alapján
Ahogyan a fittségi teszteredmények önmagukban nem minősíthetik egy diák tanulmányi előmenetelét, tanulási sikerességét a testnevelésben, úgy a pedagógus munkájának értékelésekor sem tekinthetünk rá kizárólagos módon. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy ha a fittségi teszteredményeket elsődleges fontosságú szempontként veszik figyelembe a pedagógus tevékenységének minőségértékelése, sikeressége szempontjából, könnyen elveszítheti a testnevelés komplex hatásrendszerét. Amennyiben a testnevelés céljai kizárólag a fittségi eredmények növelésére, illetve megítélésére redukálódnak, rövid idő alatt öncélú „fittségi edzéssorozattá” alakulhat át az iskolai testnevelés, amelynek negatív következményei beláthatatlanok a tantárgy megítélése szempontjából. A tapasztalat szerint motivációvesztés és a testneveléssel kapcsolatos attitűdök negatívvá alakulása lehet a következmény, különösen a gyengébb fittségi állapotban lévő diákok esetében.
4. Egy iskola testneveléssel kapcsolatos munkájának minősítése kizárólag a fittségi eredmények alapján
Sokszor említettük már, hogy a fizikai fittségi állapot genetikai és környezeti tényezők együttes megnyilvánulása. A rendszeres testmozgás mennyisége és minősége csak egy tényező a sok közül, amely befolyásolja a fittséget. Egy iskola tanulói összetétele nagymértékben függ specialitásaitól (például közoktatási típusú sportiskola, szakiskola, gimnázium), valamint az iskolai környezetében lakó közösség szocioökonómiai státuszától. A gazdasági szempontból elmaradott, hátrányos helyzetű térségekben sokkal több a szegény, nehéz anyagi helyzetben lévő gyermek. Ennek negatív hatása egyértelműen érzékelhető egészségmagatartásukban, mozgásos viselkedésükben [25].
Az iskola tanulói összetétele valószínűleg megnyilvánul az általános fittségi mutatókban is. Az iskolai programok minőségértékelése vonatkozásában tehát egyrészt a fittségi állapot változásának folyamatos nyomon követése (hány tanuló teljesít az egyes egészségzónákban), továbbá az intézmény rendszeres testmozgást támogató tevékenységrendszerének együttes megítélése már fontos információtartalommal bírhat. Az iskolák egymással való összehasonlításakor tehát nagyon körültekintően kell eljárnunk.
Fontosnak tartjuk ugyanakkor felhívni a figyelmet, hogy a rendszeres testmozgás mennyiségének növelése az elsődleges feladatunk, amelynek következményeképpen a fittségi állapot is kedvezően változhat. Intézményi szinten a több területre ható (az iskolai testnevelésórák csak egyetlen, bár igen fontos terület!), komplex beavatkozások hatékonyak.
5. A tesztelés és a teszteredmények személyességének figyelmen kívül hagyása, az eredmények egymással történő összehasonlításának engedélyezésével, az egyéni eredmények faliújságra történő kitűzésével
A NETFIT® felmérését olyan tanulási környezetben kell megvalósítani, ahol a lehető legnagyobb mértékben biztosított a személyesség és az eredmények bizalmas felhasználása.
- Tanórai környezetben a fenti elvárásnak történő teljes körű megfelelés nyilvánvalóan nehézségekbe ütközik, hiszen a diákok látják egymás feladat-végrehajtásait, érzékelik egymás eredményeit. Miután a diákok megtanulták a tesztek pontos végrehajtását, az adatfelvétel módját és az értékelés szempontjait, könnyedén tudunk tesztállomásokat létesíteni. Minél több tesztállomás áll rendelkezésre, annál kisebb csoportokat kell alkotnunk, s így növelhető a személyesség a felmérés során. Ugyanaz a teszt egymással párhuzamosan akár 3-4 helyszínen is megszervezhető, így akár 10-12 állomást is kialakíthatunk, ami gyakorlatilag 2-3 fős csoportokban történő párhuzamos, forgószínpadszerű tesztelést eredményez.
- Az eredmények értékelését lehetőség szerint rövid személyes megbeszélésen ejtsük meg, kerüljük a tanulócsoport előtti egyéni szintű értékelést – különösen az egészségzónát el nem érő diákok esetében! Ezzel szemben a csoportos eredmények értékelése, a tanulócsoport, vagy az osztály fejlődésének kimutatása és további közös célok kitűzése fontos pedagógiai feladat a magatartásformálás érdekében.
- A fittségi eredmények személyes adatok, amelyet előzetes engedély nélkül nem lehet nyilvánosságra hozni. Ennek megfelelően az eredmények rangsorolása, kifüggesztése az iskolában jogi kérdéseket is felvet.
- A diszkrét tesztkörnyezet megteremti a bizalmat a kevésbé fitt, gyengébb adottságú diákok számára is, hogy felelősségteljesen vegyenek részt a felmérésekben. Az egészségzónába kerülés, az egyéni képességeikhez mért célok elérése, az önmagukhoz mért fejlődés lehetősége további motivációt teremt számukra az élményszerű, tartalmas és jövőorientált gondolkodásra az egészségükkel, fizikai fittségi állapotukkal kapcsolatban.