Személyes meggyőződés a saját képességeinkről, erőnkről, céljaink elérhetőségéről, amit nem feltétlenül tudunk igazolni, de meghatározza megjelenésünket, fellépésünket és a társas, illetve problémahelyzeteink kezelését egyaránt.

Ha pedagógusa bízik sikerében, ő maga is megéli, elhiszi, hogy képes a feladat teljesítésére.

Megérti, hogy ha a feladat megoldását tartja szem előtt, és hisz képességeiben, könnyebb a testnevelés feladatainak teljesítése.

Ismeri és pedagógusa segítségével gyakorolja a légzéstechnikákat a nehezebb feladatok előtt, kontrollálva ezáltal a feladathoz társuló érzeteit.

Tudja, hogy kitartása és gyakorlása emeli önbizalmát is.

Alakuló önbizalma képes a szorongással teli feladathelyzetekben kontrollálni cselekvését és a mozgás kivitelezését.

Nagyobb belátással és elfogadással áll önmagához, hibáihoz, dicséretet érdemlő cselekvéseihez.

A testnevelés széles körű mozgáselemeinek gyakorlása során magabiztosabbá válik és megéli, hogy jó (önbizalom-növelő) érzés, ha erőfeszítést tesz és a legtöbbet hozza ki magából.

Hibák és kudarcok átélésekor önbizalma segíti a helyzet átgondolásában és a konklúziók levonásában.

A sportági és nem sportági játékokban megtanul bízni társai képességében, ezáltal hatékonyan képes az együttműködésre.

Ismeri képességeit, lehetőségeit, és el akarja érni, valamint át akarja lépni ezek határait.

Életkori sajátosságai, bizonytalansága ellenére tanára és társai visszajelzései segítségével fenntartja a már kialakult önbizalmát, amelynek megerősítését folyamatos teljesítményeiben visszaigazoltan megtapasztalja.

A mozgásgyakorlás és a testnevelés eszközrendszerének önbizalmára gyakorolt hatásait és annak épülését képes az élet további helyzeteiben és felnőtt életében is kamatoztatni.

Azt a hajtóerőt, viselkedésre késztető belső tényezőt hívjuk motivációnak, amely cselekedeteinket elindítja. A motiváció meghatározza az egyén aktivitásának mértékét, a viselkedés kivitelezését és hatékonyságát.
Humánspecifikus motívumok az alábbiak: affiliáció és intimitás, kompetencia motívum, autonómia motívum.

Megéli, hogy a mozgás örömforrás. 

Képes fenntartani a sportra vonatkozó aktivitását és felfedező kíváncsiságát.

A gyermek képes fizikai aktivitásának növelésére a pedagógusi motiváció segítségével, hiszen ebben az életkorban autonómiavágya a külső elvárásokhoz való alkalmazkodásnak és a pedagógusnak való megfelelés törekvésének adja át a helyét.

Képes megélni, hogy sikerélményei hozzájárulnak a folyamatos testnevelés-órai részvételéhez.

Képes a saját képességeit illetően elképzeléseit, hiedelmeit a pedagógussal megosztani, amely attitűdök pozitívan hatnak a testneveléshez, mozgáshoz való viszonyára, viselkedésének alakulására és teljesítményére.

Az idegrendszer érésével és a mozgás fejlődésével a hatásgyakorlás (mozgásommal hatok a környezetemre: eszközökre, személyekre) után kialakul a kompetencia motívum.

A kompetenciamotiváció mozgatórugója a hatékonyság átélése, tehát maga a tevékenység (játék, mozgás, sportági cselekvések) adja a jutalom érzését.

Kialakul a kompetencia érzése – az alkalmazkodás alapja – megteremtve a lehetőséget az újabb és újabb készségek elsajátításához.

A megelégedés élménye magából a tevékenységből, a mozgásból származik.

Motiválja az önmagának megfogalmazott teljesítmény és az új ismeretek szerzésének igénye, a szervezett sportjátékok öröme.

A megelégedés élménye a részvételből és a csapathoz tartozásból ered.

Felvállalja a társas környezettel való aktív és minőségi kapcsolatot (intimitás szükséglet).

Szívesen részt vesz a testnevelésóra gyakorlataiban, ám igényli, hogy azokat a pedagógus és/vagy a társai pozitív módon kommunikálják.

A fizikai aktivitásban három fő szükséglete jelentkezik: a kompetencia (képesség, pro­fizmus, az erőfeszítések sikere), a kapcsolat (biztonság, valahova tartozás, hasznosság) és konfidencia (autonómia, optimizmus, remény és pozitív énkép).

Igyekszik a fizikai fittségére vonatkozó objektív eredményeket a mozgásosság emelésében felhasználni, többségében belső motiváció, így egyre csökkenő tanári motiváció által.

Szabadidejének mozgásos eltöltését, a sportolással kapcsolatos döntéseit, választásait egyre inkább önmaga befolyásolja.

Aktívan és eredményesen részt vesz a testnevelésóra folyamatában, hiszen általa az életben is belső motivációjú, autonóm személlyé képes válni.

Autonómiájának kialakulásában fontos szerepet kap, hogy a műveltségterület elméletének és gyakorlatának elsajátítása közben nem csupán alkalmazkodik (vagy ellenáll) a tanár elvárásaihoz, hanem azt saját befolyása alá igyekszik helyezni.

Az az objektív eredmény és a hozzá kapcsolódó szubjektív megélés, amivel egy adott cselekvést jellemzünk.

Azonosítja a javuló teljesítményre való törekvés útját.
Hajlandóságot mutat a gyakorlásra és a bemutatásra.
Ismeri és tudja, hogy ha legyőz egy akadályt, jobban érzi magát és örömét leli benne. 
Környezetének elismerését és figyelmét nem agresszióval, hanem teljesítményével és a részvétellel vívja ki.
Felismeri a siker és a kudarc élményét és képes megosztani társaival, pedagógusával.
Képes felismerni, hogy ha eredményesnek éli meg magát egy cél elérésében, akkor az pozitív érzelmeket szabadít fel.
Megéli, hogy a cél elérésének nehézsége energetizáló hatással van a végrehajtás folyamatában.

Ismeri az arousalszint és a teljesítmény kapcsolatát
Kialakul a tudatos edzés és a fárasztó gyakorlás vállalása a teljesítmény megtartásában és a teljesítmény növelésében. 
Megjelenik a növekvő belső kontrollra való törekvése, és felismeri az önértékelés és a teljesítmény összefüggéseit.
Ismeri a sportági, edzéselméleti, pszichológiai területek legalapvetőbb ismereteit, és tudja, hogy ezek gyakorlati alkalmazása emelheti teljesítményét.
Megéli, hogy a saját cél elérésében jobban teljesít, mint a mások által kijelölt cél esetében.
Tudja, hogy a teljesítmény motiváció érzései, a hasznosság és az önbizalom, amelyek hozzájárulnak önértékeléséhez.
Képes illeszteni egyéni céljait a tantárgy követelményeihez, és képes közös döntést hozni a pedagógussal az egyéni fejlődése tekintetében.

Motivált arra, hogy önmagához képest a legjobb teljesítményt elérje, a sikert átélje, a kudarcot elfogadja és azzal megküzdjön. 
Teljesítményének javítását a reális önértékelés fejlesztésével növelni tudja.
Fontosnak tartja a „fair play” szabályainak betartását.
Tudja, hogy kompetenciájának értékelése történhet a saját fejlődése érzékelésével, de teljesítménye értékelhető egy külső normával vagy másokkal való összevetésével is.
Utánköveti célállítását a növekvő teljesítménye függvényében, és képes látni a kis változásokat, valamint örülni azoknak.
Tudja, hogy az emberre általában olyan motivációs erő hat, hogy megvalósítsa, fenntartsa és fejlessze önmagát, végeredményben önmagának megfelelő teljesítményeket érjen el.
Tudja, hogy az önmegvalósítás az egészséges fejlődés feltétele.

Bármilyen tevékenység olyan művelése, amelyben belefeledkezünk a pillanatba, örömöt, teljes koncentráltságot és a tökéletesség élményét éljük át.

Sportmozgásban és játékban belefeledkezik az élménybe.
Pedagógusa segítségével tudatosítja, hogy a játék és a mozgás olyan élmény, amikor nagyon jól érzi magát.

Keresi azokat a helyzeteket, ahol képes önfeledt mozgásos aktivitásokban részt venni. 
Pedagógusa segítségével megismeri és önmagában próbálja felfedezni a flow állapot egész élményét.

Átéli a sport által a pillanatnyi kiteljesedés élményét. 
Tudatosan keresi és meg tudja élni az öröm- és élményhelyzeteket.

A sikerorientáció és a kudarckerülés tartós személyiségvonások, melyek a feladat elvégzésének kimenetelét meghatározzák. A sikerorientált emberek kitartóak és biztosak a saját képességeikben, ehhez viszonyítva közepes nehézségű feladatokat vállalnak, amit teljesíteni is tudnak. Így saját hatékonyságuk és önértékelésük növekszik. A kudarckerülő személyek irreális feladatokat választanak, vagy túl könnyű – biztosra mennek – vagy túl nehéz feladatot képességükhöz viszonyítva. 

Sikert és kudarcot mindig valami külső referenciához képest éli meg a gyermek, amelynek legfőbb meghatározója a pedagógus és a szülő.
Nagymértékben keresi azokat a helyzeteket, amelyekben sikert élhet meg.
A kudarchoz társuló frusztrációs tolerancia kisgyermekkorban még gyenge, így a sikertelenség gyakran agressziv választ eredményez a diáknál.

Személyiségérésével együtt a külső kontroll egyre inkább belsővé válik. Ezáltal a siker és kudarc meghatározása is külső és belső referenciákhoz igazodik.
A sikerhez való viszony nagyban alakul a környezet nevelése és a szocializációs hatások által, így fontos, hogy a sikerorientáltság egyensúlyban tudjon maradni a külső és a belső értékekkel egyaránt.
Ebben az időszakban, a tevékenység referenciája változik a gyermeknél: megjelennek olyan tevékenységek is a jó teljesítmény mellett, amiben a kortárs csoport véleménye és értékpreferenciái lesznek meghatározó erejűek.

A serdülő már észleli az értékorientációbeli különbségeket és törekedhet annak feloldására.
A serdülőkorú diák fontos igénye, hogy a cselekvései hátterében a hétköznapi élet értékei és az iskola teljesítmény elvárásai is jelen lehessenek.
A nagykamasz folyamatos szellemi, érzelmi, és – jó esetben – fizikai mozgásban van: táncol, utazik, telefonál, szervez, gesztikulál, magyaráz, rohangál, klubokba jár és rendezvényekre. Tevékenységei sikerét ebben az életkorban a jelen és az egzisztenciális dilemmák kereszttüzében határozza meg.

Az alkotás és teremtés az emberi létezés alapeleme.

Ebben az életkorban ösztönösen megjelenik a kreatív önkifejezés a játékban, fantáziában, rajzban.
Részt vesz a kreatív feladatok megoldásában, és képes a gondolatok mozgás általi kifejezésére.

Képes helyzettől függően eredeti, ötletes megoldások kialakítására, akár a szabályok időleges felfüggesztése árán is.
A kreativitás inkubációs szakaszában képes egyénileg tesztelni önmagát, keresni, hogy mi az, amiben örömét leli, és eljutni egyéni kifejeződésének kialakulásához.

Igyekszik megtalálni önmagában a kreativitás forrásait, és képes a rugalmas, a szabályoktól eltérő megoldásokra. 
A kreatív megoldásokhoz hozzásegíti saját testének mozgásélménye, amelyet a szimbolikus gondolkodás segítségével felhasznál a többi tantárgy, probléma vagy élethelyzet kezeléséhez.