Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota. Az egészség széles körű értelmezése szerint a fizikai aktivitás nemcsak szomatikus problémák (például magas vérnyomás, kardiovaszkuláris problémák, cukorbetegség) előfordulási valószínűségét csökkenti, hanem olyan pszichés problémákra is pozitívan hat, mint a depresszió vagy a szorongás. Emellett pozitívan hat a testképre és az önértékelésre is, és olyan készségek fejlődéséhez is hozzájárul, mint együttműködés, fegyelem, a sikerrel és a kudarccal való megküzdés, versengés, bajtársiasság, irányítás és önbizalom.

Ismeri az egészség fogalmát, tudja összetevőit.

Ismeri a betegség fogalmát, tudja, hogy van hatása azok megelőzésében.

Megérti a saját és mások testi épsége védelmének, valamint a biztonság fontosságát.

Képes az egészséges és egészségtelen szokásokat megkülönböztetni.

Ismeri a természeti környezet (levegő, napfény…) hatását a szervezetére és az egészségére.

Saját egészségét értéknek tekinti.

Életkora emelkedésével erősödő élménykereső magatartását nem az addikciók, hanem a sport terén és a mozgás kihívásaiban valósítja meg.

Képes érvelni az egészségtudatos magatartásformák mellett.

Belső igényévé válik az egészségtudatos életvezetésre való törekvés.

Képes a saját és a mások testi épsége iránti felelősség vállalásra.

A társas kapcsolati hálóját a sport és az egészség értékei mentén alakítja, elkerülve a kockázati magatartások hatásait.

Kapcsolatai megválasztásában szerepet játszik társai egészségmagatartással kapcsolatos viselkedése.

A társas kapcsolatok terén képes megkülönböztetni, elutasítani vagy alakítani a destruktív magatartásformákat. 

Képes kiállni az egészségtudatos magatartásformák mellett. 

Meglévő énerejére és önbizalmára támaszkodva, képes „nem”-et mondani az egészségére kockázatos befolyásoknak

A szervezet homeosz­­tázisának egyensúlya.

Ismeri és ápolja a testrészeit, és ügyel a helyes testtartásra.

Ismeri az alapvető egészséget befolyásoló tényezők mérési eljárásait.

Megéli a mozgás által fejlődő egyensúly érzését. 

Alapszinten ismeri a keringés és a nagyizmok működését.

Tudja, hogy testi állapota hat lelki egyensúlyára és lelki állapota is hat testének működésére.

Aktívan alkalmazza a testmozgást és a sportjátékokat örömszerzés céljából.

Ismeri és érti, hogy az összehangolt egészséges mozgás és a táplálkozás együttesen befolyásolják az optimális testsúlyt.

Képes az egészségmagatartással kapcsolatos reális önkritikára.

Rendszeres fizikai aktivitást fejt ki a jó közérzetének megtartása érdekében.

A stresszre adott leggyakoribb pszichés válaszaink a szorongás, az agresszió és a fásultság. Extrém vagy elhúzódó stressz esetén ezek olyan mértéket ölthetnek, hogy kimeríthetik a mentális betegségek kritériumait és elősegítik a szomatikus betegségek kialakulását.

Megismeri a stressz és a szorongás fogalmát, felismeri, hogy ő maga mikor és hogyan szokta ezeket megélni.
Ismeri és megéli a nyugalom fogalmát és érzését.

Megéli, hogy a mozgásnak stressz-, szorongás- és feszültségoldó hatása van. 

Megismeri, hogy sportolás közben és mozgásos teljesítményhelyzetei kapcsán hogyan éli meg a szorongást.

Tudja és alkalmazza, hogy a nagymozgásos elemek – mivel az extrapiramidális rendszer által koordináltak – a szorongás ellen hatnak.

Ismeri az eustressz és a distress fogalmai és megélése közti különbséget.

Ismeri a stresszre adott testi, viselkedéses és kognitív reakcióit/válaszait.

Ismeri a stressz teljesítménynövelő és teljesítménycsökkentő hatásait.

Felismeri és aktívan szabályozza feszültségét a testnevelésórán elsajátított módszerek segítségével.

Képes a szorongásra adott agressziójának felismerésére, gátlására és elaboratív, sport irányú levezetésére.

A stresszben és a szorongásban rejlő energiát széleskörűen használja teljesítményhelyzeteiben és alkotó tevékenységeiben.

Képes felismerni az élet stresszfaktoraiban azt a határt, amely már ártalmas testi és lelki egészségére, képes beszélni róla, és hatékonyan megküzd ezekkel a helyzetekkel is.

Feszültség: a szervezet alap aktivációs energiájának többlete

Arousalszintjének megfigyelése során megérti, hogy problémái, nehézségei, kihívásai feszültséget (arousalszint-növekedést) okoznak, ami kellemetlenül érinti.

Pedagógusa segítségével megtapasztalja, hogy a feszültség természetes dolog, felismerhető, hogy mi okozza, el lehet tűrni, ki lehet bírni, lehet késleltetni és lehet beszélni róla.

Pedagógusa segítségével megismerkedik a passzív relaxációs (lazító) technikákkal (légzéstechnikák, izomlazító technikák).

Tudja és alkalmazza, hogy a vizuális ingerek kiiktatása az izomtónus csökkenéséhez jelentősen hozzájárulnak és segítik a pihenésben.

Tudatosul benne a mozgás feszültséget levezető hatása.

Felismeri, hogy a mozgás milyen módon segíti belső feszültségeinek kezelésében.

Megismeri és alkalmazza a testnevelésórán elsajátított relaxációs elemeket.

Ismeri az izomtónus-szabályozás és a lelki-érzelmi állapot összefüggéseit.

Pedagógusa segítségével megtapasztalja és önállóan gyakorolja, hogy a feszültség elviselése tanulható, fejleszthető és az egészség lényegi eleme.

Megéli, hogy a testi passzivitás a vázizomzat tónusának, illetve a szimpatikus idegrendszer aktivitásának csökkenését eredményezi, szubjektíven pedig a nyugalom érzését adja.

A rendszeres testmozgás jótékony hatásait az élete minden területén tudatosan érvényesíti.

Az elsajátított légzés- és izomlazító technikákon alapuló relaxációs módszereket széleskörűen és megfelelően alkalmazza élethelyzeteiben.

A fiatal képes a társas kapcsolati feszültségeinek asszertív és kapcsolatokat megóvó kezelésére.

Felismeri a serdülőkorból fakadó feszültségek összetevőit, hatásait és érzéseit.

A felnőtté váláshoz fontos identitás válság indulati szabályozatlanságában és kezelésében elfogadja annak a pedagógusnak az iránymutatását, akivel biztonságos kapcsolatban érzi magát. 

Az agresszió egy velünk született, természetes, alapvetően életet védő érzelem, amelynek kellő mennyiségét hívjuk asszertivitásnak, amely a hatékony életvezetés alapja.

Megéli és megérti, hogy mit jelent, illetve hogyan hat az agresszió rá és másokra.

Megtapasztalja, hogy a sport és a mozgás szabályrendszere kontrollált teret biztosít agresszív cselekedetei és érzelmei megnyilvánulásai levezetéséhez.

Megismeri, hogy feszültségének lehetnek agresszív megjelenési formái, melyet kontrollálnia szükséges.

A testnevelés értékrendszere és az azt képviselő pedagógusa pozitív modellt nyújt az agresszió szabályozásához és a szociálisan pozitív agresszió levezetéshez a fair play szellemében.

A gyermek ebben az életkorban megtanul uralkodni belső késztetésein és megfelelni a felnőttek elvárásainak és az iskolai szabályainak. 

Tudja és megéli, hogy az agresszió megfelelő mértéke segíti az önérvényesítési és autonóm törekvéseit.

Képes kiállni önmagáért.

A gyermek ebben az életkorban már önmagában felismeri azt a szociálisan pozitív (instrumentális) agressziót, amit valamilyen cél elérése határoz meg (például győzelem) és nem maga az indulat.

Fontos, hogy a serdülő felismerje önmagában a külső inger által kiváltott, vagy a szándékaiban meggátolt helyzetre adott indulati agresszióját (düh). 

Fel kell ismernie és megpróbálnia legátolni és szociálisan helyes irányba tolni az agresszív késztetéseit.

A diák a testnevelés és sport szabályain belül, a sportági szerepekben, posztokban és játékokban képes megkülönböztetni az indulati és instrumentális, aktív és passzív, támadó és védekező, pro- és antiszociális, közvetlen és közvetett agresszió formáit.

A testnevelésórán megismert indulati helyzeteket a serdülő képes azonosítani és felismerni a mindennapi élethelyzetekben is.

A fiatalnak képessé kell válnia, hogy serdülőkori indulatait a destruktivitás helyett az asszertivitás irányába mozdítsa.

Ebben az életkorban különösen fontos a nemi szerepeknek megfelelő agresszivitás mértékének megismerése, megtalálása, majd annak személyes próbálgatása.

Fontos, hogy a fiatal serdülőkora végére megismerje önmaga indulati hőfokát, elfogadja temperamentumát, és képes legyen olyan agresszivitással a felnőtt életében jelen lenni, amely számára és a környezetének is kielégítő.

Önkontroll: olyan lelkiismereti funkció, amely a szocializáció során alakul ki.
Frusztráció: a szabad akarat végrehajtásának akadályoztatása miatt megélt kudarc és feszültség érzése.

Képes a mozgásos tevékenységei felett kontrollt gyakorolni.

Képes mozgását és akaratát gátolni.

Képes a késleltetésre.

Megéli, hogy ha a mozgás vagy az indulat gátlása csökken, az impulzivitása nő, akkor figyelmének szétesése fokozódik.

Önkontrollját kisgyermekkorban a pedagógusnak való megfelelés irányítja.

Fejlődik érzelmeinek és agressziójának szabályozásában.

Az önkontroll folyamataiban a lelkiismereti és az én-ideálnak való megfelelés segíti.

Belső konfliktusainak, érzéseinek, indulatainak belültartását a testnevelés eszközrendszere segítségével gyakorolja.

Képes a test feletti uralomra a sebesség, gyorsulás, tempóváltás, gurulás, csúszás, gördülés esetén.

Felismeri saját frusztrációs toleranciáját.

Ebben az életkorban általában képes átgondolt és tervszerű problémamegoldásra, amiben sokszor helyet kap az életkorra, az egyénre és a helyzetre jellemző lázadás is.

Képes a sportági konfliktusokban érzéseit és indulatait átélni, értelmezni.

Képes frusztrációs toleranciáját (vagyis milyen mértékű akadályoztatást képes konstruktív módon elviselni) a sport nehéz helyzetei által (fájdalom, fáradtság) fejleszteni.

A kívülről vezérelt önkontroll helyét átveszi a belül kimunkált célok, ideálok, tervek szolgálatába állított önfegyelem.

Képes a frusztrációra adott válaszreakciót a testnevelésóra tanári irányítása alatt fejlesztett tapasztalatai alapján a hasonló élethelyzeteiben alkalmazni; konstruktív megoldásokat keresni, elhalasztani vágyai teljesülését, esetleg megváltoztatni céljait.

Életünk érzelmeinek megfelelő szabályozása egy komplex tevékenység, melyet egyaránt határoznak meg idegrendszeri, idegélettani, viselkedéses és kognitív elemek. 

Megéli a testnevelésóra után a nyugalom érzését.

Megismeri és átéli a mozgás során kialakult érzéseit.

Képes a mozgás által megjeleníteni az érzelmeit.

Megismeri és felismeri az alap érzelmeit (öröm, bánat, harag…) a mozgás eszközével.

Mozgásszabályozása és testi tapasztalatai segítik az érzelemszabályozásában. 

Félelmeit és azok lecsendesülését megélheti a mozgásos játékokban.

Megéli, hogy nem a hiba a lényeg, hanem a mozgás élvezete.

Az életkorilag jellegzetes fizikai sérüléstől való félelem a testnevelés felépített rendszere által oldódik, a mozgásöröm és a tanítónak való megfelelés miatt leküzdhetővé válik.

Képes érzelmeit testi reakciói mentén, de azoktól megkülönböztetve észlelni. 

Felismeri, ha fél egy mozgásos vagy szerekkel történő feladat megoldásától; képes megosztani ezt pedagógusával.

A hibázástól és a rossz teljesítménytől való félelme csökken a mozgástanulás azonnali visszajelzései által.

Tudja, hogy a félelem érzése rontja a teljesítményét és gátolja a flow átélését.

A pubertás kezdetén a gyermek testi változásaihoz szégyen, szorongás, alacsony önértékelés és elégedetlenség társul, amely érzéseket képes testnevelőjével megosztani, és testnevelés tantárgy pozitív erőforrásait felhasználni a megküzdésben.

A tanuló életkorilag jellemző érzelmi zűrzavarában és határproblémáiban, az ambivalens érzések túlterheltségében a testnevelés és a sportági szabályok határozott keretrendszert biztosítanak, amely megvédi és segíti a kiskamaszt serdülőkori viharainak kibírásában.

Meggyengült önkontrollját a testnevelés teljesítményhelyzeteiben és saját maga választott mozgásos tevékenységekben képes visszaszerezni.

A diák az iskolai mozgás érzelmeire vonatkozó jótékony hatásait szabadidős tevékenysége során is alkalmazza.

Képes a serdülőkor specifikus feszültségeinek és érzelmi hullámzásainak felismerésére és sport általi oldására.

Általános érzelemszabályozási stratégiái és a testképpel kapcsolatos aggodalmai, szorongásai a szabadidős sporttevékenységében normál (nem extrém) módon vezetődnek le.

A mozgásos teljesítményhelyzetekben még érzelmileg sérülékeny, de a szélsőséges lelkiállapotok és viselkedésmódok gyakorisága csökken.

A sportra jellemző állandó gyakorlás, a látványos fejlődés és az apróbb sikerek segítik a fiatalt, hogy érzelmeinek hevességével és nehézségeivel is hasonlóan küzdjön meg, mint egy nehezebbnek tűnő mozgásos feladattal.

Életkorilag jellemző lojalitás- és autoritáskonfliktusát a sport ikonjainak túlszárnyalásával és a sportági példaképek választásával oldja meg.

A serdülőkori érzelemszabályozásban segít a testtel való „jó bánásmód” kialakítása és az állandó, egészséges szintű mozgás jelenléte.

A sportra jellemző rivalizálás – a versengés túlhajtása nélkül – hozzászoktatja és átsegíti az életkorilag jellemző visszariadástól, így képessé válik az érett teljesítmény, szerepvállalás és kapcsolati élet kibontakoztatására.

A korábbi féktelen és indulatos magatartása helyét átveszi a kiegyensúlyozottabb, énazonosnak elfogadott örömszerző mozgásos viselkedés és az erőfeszítés, a lemondás tudatos, célvezérelt vállalása.