Az előző alfejezetben megnevezett sportjátékközi taktikai elemek mindennapi gyakorlati megvalósításának
érdekében szükséges volt egy olyan rendező szempontsor használata, ami alapján kifejezhetővé válnak a taktikai elemek. Emellett nélkülözhetetlen, hogy ugyanezen szempontsor alapján rendszerezni tudjuk az egyszerű játékokat, a későbbi játékok taktikai előkészítő szerepe szempontjából.

Ahogyan azt a korábbi fejezetekben írtuk, az I. szint játékai a természetes mozgáskészségekre épülnek, amelyek előkészítik a II. és III. szintű játékok taktikai megértését, taktikai elemek alkalmazását. A természetes mozgáskészségek alkalmazásának rendszerezésére a mozgáskoncepciós rendszer a leggyakrabban használt rendező elv [11]. A mozgáskoncepciós rendszer kognitív alapú megközelítés, és olyan szempontokat használ, amelyek külön-külön tudatosíthatók. Ezen szempontok alapján leírható, kifejezhető, módosítható az adott mozgásforma alkalmazása. Ezek a tudatosítható szempontok: a térbeli
tudatosság, az energiabefektetés tudatossága (dinamikai tényezők), a saját testtel kapcsolatos tudatosság, valamint a társsal, társakkal és eszközzel való kapcsolat tudatossága.

Feltételeztük, hogy ha a mozgáskoncepciós rendszer alkalmas a sportjáték-közi taktikai összetevők jellemzésére, akkor segítségével egyszerre tudnánk meghatározni a taktikai elemeket (II. és III. szintű játékok) és azok előkészítését (I. szintű játékok). Így egy rendszerbe tudjuk rendezni, hogy egy-egy játék milyen technikai és taktikai elemekből épül fel (legalábbis dominánsan, fejlesztési célként megjelenítve).

Ennek érdekében megvizsgáltuk a mozgáskoncepciós összetevőket taktikai szemszögből, kiemelve a legjellemzőbb taktikai szerepüket:

1. Térbeli tudatosság – helyezkedés a térben. Minden sportjátékra jellemző egy sajátos térbeli helyezkedés a játéktéren, ami taktikailag kifejezhető, tudatosítható.

2. Energiabefektetés tudatossága – idő és dinamikai tényezők szempontjából vizsgált összetevők. A játékokban való hatékony részvételnek feltétele a célszerű mozgásformák jó ritmusú, megfelelő sebességű végrehajtása.

3. Testtudat, testérzékelés – a különböző mozgásformák elsajátítását segítő, illetve a különböző játékhelyzetekben jelentkező testhelyzetek érzékelését elősegítő tényezők. A mozgásformák pontos, optimalizált felhasználása magas szintű kinesztetikus érzékelést, ritmusérzéket igényel. Egy adott mozgás dinamikai megjelenítése és tudatosítása taktikai értelemben is kifizetődő.

4. Társsal/társakkal való kapcsolat – együttműködő/ versengő (támadó-védő) kapcsolat egy vagy több
emberrel. Mind a támadó-védő, mind a csapattársak közötti kapcsolatok alapvető összetevői egy-egy
sportjátéknak. Annak érdekében, hogy tanítványaink képesek legyenek együttműködésre és a támadó/
védő szerepek hatékony betöltésére, már az I. szintű játékoktól kezdve szükséges a társakkal való kapcsolat elemeinek tudatosítása.

5. Kapcsolat az eszközzel – manipulatív mozgáskészségek fejlesztése (labdás és más eszközös technikai elemek). A sportjátékokhoz köthető manipulatív ügyesség megkérdőjelezhetetlen összetevője egy tanuló technikai-taktikai felkészültségének.

Miután megállapítható, hogy taktikai értelemben lehetséges a mozgáskoncepciós rendszer összetevőit értelmezni, megvizsgáltuk, hogy a fejezet elején felsorolt, konkrét taktikai összetevők hogyan helyezhetők el ebbe a rendszerbe.

1. Üres területre futás: térbeli tudatosság [helyezkedés a térben, energiabefektetés tudatossága (dinamikai tényezők, például ritmusváltás].

2. Átadások utáni továbbfutás: kapcsolat a társsal és az eszközzel (ügyességi elemek), térbeli tudatosság (helyezkedés a társ és a célfelület által meghatározottan), energiabefektetés tudatossága (dinamikai tényezők, például elszakadás).

3. 1:1 elleni játék: testtudat, testérzékelés (például „saját tér”), kapcsolat a társsal (támadó/védő kapcsolat), kapcsolat az eszközzel (technikai, ügyességi elemek).

4. A játéktér szélességi és mélységi kihasználása, emberfölényes
helyzetek megoldása – térbeli tudatosság (tudatos helyezkedés), kapcsolat a társsal (csapattárssal
és ellenféllel egyaránt).

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a mozgáskoncepciós rendszer egyszerre alkalmas a taktikai helyzetek megoldását előkészítő játékok rendszerezésére és a megvalósult, különböző bonyolultságú taktikai helyzetek leírására is. Tehát a játékok szerkezetének leírására választott kognitív szempontok, tényezők nemcsak az aktuális játékot értelmezik taktikai szempontból, hanem
egy fejlettségi, bonyolultsági skálán is segítenek elhelyezni azt.

Az alábbi táblázatban a mozgáskoncepciós rendszer segítségével kifejezett fejlesztési célokat, azok taktikai jelentőségét és a hozzájuk kapcsolódó sportjátékközi taktikai elemeket (piros színnel) jelenítjük meg.

Játéktér határainak érzékelése

Ütközés nélküli útvonalak kialakítása

Saját test érzékelése – kinesztétikus érzékelés

Természetes mozgásformák szabályozott ritmusban történő végrehajtása

Statikus és dinamikus célfelületek eltalálása

Együttműködés kialakítása

Támadó és/vagy védő szerepkörök megjelenítése

Manipulatív mozgások gyakorlása

A játéktér támadó/védő szerepek szerinti szélességi és mélységi kihasználása (célszerű helyezkedés támadó és védő szempontból)

Üres területre futás

Emberfölényes helyzetek megoldásai

− két vagy több ember kapcsolata összehangolása támadásban
Átadások utáni továbbfutás

−dinamikusan változó támadó/védő szerepkörök alkalmazása
1:1 elleni játék

Támadó/védő szerepkörök tudatos alkalmazása

Támadásból védekezésbe és védekezésből támadásba való átmenet alkalmazása

Több ember kapcsolata támadásban, védekezésben

Sportjátéknak megfelelő technikai elemek tudatos alkalmazása
Üres területre futás

Átadások utáni továbbfutás
1:1 elleni játék
A játéktér szélességi és mélységi kihasználása

Mindezen gondolatokat követően vizsgáljuk meg alaposabban a taktikai összetevők egyes mozgáskoncepciós szempont szerinti értelmezését!

TÉRBELI TUDATOSSÁG
A későbbi sportjáték egyik legfontosabb összetevője a térben való tudatos helyezkedés. A térben való elhelyezkedés az I. szinten több szempontból is vizsgálható:

• a játéktér határainak érzékelése – pálya vonalazása, segédvonalak, a játékterületet jelző bójasor;
• a játéktéren elhelyezkedő akadályok érzékelése – dinamikus (társak) és statikus (bóják, oszlopok) akadályok érzékelése.

E szempontok oktatása sportjátékok szerinti jelentőségét a bonyolultabb, II. és III. szintű játékokban nyeri el. A játéktér szélességi és mélységi (kereszt- és hosszirányú), a célfelület elérése érdekében történő kihasználása minden olyan játékban megfigyelhető, ahol a támadók és a védők egy térfélen lehetnek egy időben. (Sőt, még a röplabdában is megfigyelhető a szélessé-gi és mélységi helykihasználás taktikai fontossága, bár nyilvánvalóan nem a későbbiekben kifejtett szempontok alapján.) A térbeli helyezkedés az egyik legfontosabb összetevője egy csapat játékának, sok gyakorlást igényel, ezért különösen fontos, hogy megfelelően megalapozzuk. A II. és III. szintű játékoknál pedig kulcsfontosságú az emberfölényes helyzetek kialakításában és megoldásában is.

TESTTUDAT, SAJÁT TEST ÉRZÉKELÉSE
A testtudat alapvetően összefügg a „kapcsolat az eszközzel” összetevővel, hiszen az eszközös ügyességfejlesztés alapvető feltétele a saját test érzékelése, testtudatunk fejlődése (erre jó példák a célzó játékok, ahol a célzás sajátos testérzékelést igényel). Néhány játék esetén azonban felmerülnek olyan szempontok, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a labda érzékeléséhez vagy más eszközhöz,
viszont nagy szerepük van egyes játékhelyzetek megoldásában. Ilyen szempont például a dinamikus egyensúly fejlesztése, amely nagyban segíti a különböző bonyolultságú mozgásformák magabiztos végrehajtását (például szoborjátékoknál későbbi technikai elem megjelenítése – alaphelyzet, lövő mozdulatok, …). Továbbá azért is fontos a megfelelően tudatosított egyensúly- és izomérzet, mert
hatékonyabbá teszi az olyan alapvető technikai elemek végrehajtását, mint az alaphelyzet, irányváltoztatások, megállások…

DINAMIKAI TÉNYEZŐ K TUDATOSSÁGA
A dinamikai tényezők állandó összetevői a mozgások szerkezetének. Ennek megfelelően elkülönítésük meglehetősen nehézkes, azonban lehetőséget ad a ritmusnak és a sebességnek – mint a mozgások fontos elemeinek – a megjelenítésére. A mozgásformák helyes végrehajtásához szükséges belső ritmus kialakítása, illetve a ritmusérzék célzott fejlesztése jellemzi az itt alkalmazott játékokat. Ezek jellemzően az I. szint játékai, hiszen a II. és III. szinten fejlesztésük már nem elkülöníthető. A játékok különböző ritmikai elemeinek érzékeltetése nagyban segíti a játékokban való aktív és hatékony részvételt. Ezeka ritmikai összetevők pedig jól megjeleníthetők az I. szint játékaiban.

TÁRSSAL/TÁRSAKKAL VALÓ KAPCSOLAT
A játék eltérő módon, de minden esetben magában hordozza a társsal, társakkal való kapcsolat szükségességét. Ebből a szempontból is rendkívül fontos, hogy játékaink során jelenítsük meg e kapcsolat formáit, legyen szó akár versengő, akár együttműködő kapcsolatról. A gyerekek (elsősorban a kisiskolás korosztály) életkori sajátosságai alapján azt mondhatjuk, hogy a mozgástanulás szempontjából
hatékonyabb, ha az együttműködő kapcsolat megelőzi a versengést. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert
ha azelőtt helyezzük versenyhelyzetbe az adott mozgást, hogy megfelelően kialakult volna, a végrehajtása gyakran rosszabbá válik, „szétesik” a mozgás. Könyvünkben is ezt a sorrendet jelenítjük meg, azzal a kiegészítéssel, hogy az együttműködést először fizikai kontaktussal, majd anélkül javasoljuk. A páros és csoportos együttműködő játékok segítségével a II. és III. szint játékainak hatékonyabb csapatjátékát tudjuk elősegíteni (többek között a célszerű kommunikáció elősegítésével), ezért fontosnak véljük, hogy kellő hangsúlyt kapjon az I. szint játékaiban is. Ezen a szinten emellett már meg lehet kezdeni az ismerkedést
a támadó és védő szerepekkel, de közben ügyeljünk arra, hogy az ne menjen a mozgás minőségének a rovására. Magasabb szinten a játékosok közötti versengő kapcsolat egyértelműen a támadó/védő szerep betöltését jelenti, ami az egyik legjellemzőbb nehezítés az I. szintű játékokhoz képest. Mind a támadók, mind a védők szempontjából fontos, hogy ebben a játékszerkezeti összetevőben is betartsuk a szintek kibontásánál javasoltakat a létszám vonatkozásában, tehát először 2-3 ember kapcsolatán keresztül gyakoroljunk, és csak aztán alkossunk nagyobb létszámú csapatokat.

KAPCSOLAT AZ ESZKÖZZ EL
Ebben az összetevőben tudunk a legkevésbé új szempontot megjeleníteni, hiszen az eszközökkel végzett ügyességfejlesztés – reményeink szerint – minden testnevelést tanító pedagógusnál meghatározó szerepet tölt be. Könyvünk a játékok oktatása szempontjából fókuszál az eszközös ügyességfejlesztésre. Az I. szint játékai egyértelműen a manipulatív mozgáskészségek például dobások, elkapások, gurítások, labdavezetés, átadások változatos végrehajtását és gyakorlását teszik lehetővé, elsősorban olyan jellegű helyzetekben, amelyek segítik az adott mozgásforma későbbi taktikai alkalmazását (például labdavezetéses játékok a játéktér szabad kitöltésével, ahol a társakra mint dinamikus akadályra kell figyelni – akikből később a II. és III. szinten védők válnak). Mindeközben figyeljünk rá, hogy a mozgásformák helyes végrehajtásának összetevőit tudatosítsuk tanítványainkban, illetve érvényesítsük a későbbi taktikai helyzetben való alkalmazás szempontjait!

A játékhelyzetek hatékony megoldásának egyik legfontosabb feltétele, hogy a tanuló képes legyen az adott technikai elem végrehajtására, ezért nagyon fontos, hogy minden tanítványunknak minél több kontaktust biztosítsunk a labdával, eszközzel, vagyis minél több lehetőséget, hogy rátaláljon a megfelelő végrehajtásra. Ezek után helyezzük csak az adott technikai elemet játékba, ahol ugyanúgy hangsúlyos a minél több (már játékhelyzetben történő) végrehajtás.

A következő táblázatokban áttekintjük az egyes szintekhez tartozó fejlesztési célokat, (kognitív) tanulási szempontokat, illetve azokat a játékokat, amelyek hozzájárulhatnak azok kialakulásához.

Játéktér határainak érzékelése

Ütközés nélküli útvonalak kialakítása

Saját test érzékelése – kinesztetikus érzékelés

Természetes mozgásformák szabályozott ritmusban történő végrehajtása
Statikus és dinamikus célfelületek eltalálása

Együttműködés kialakítása
Támadó és/vagy védő szerepkörök megjelenítése

Manipulatív mozgások gyakorlása

Futó- és fogójátékok
Statikus akadályok használata futó- és fogójátékokban
Dinamikus akadályok használata futó- és fogójátékokban

Akadálypályák 
Szoborjátékok

Ritmusjátékok (ritmusfejlesztő játékos feladatok)

Célzó játékok

Együttműködő (kooperatív) és versengő-együttműködő játékok
Páros és csoportos játékok
Versengő (kompetitív) és versengő-együttműködő játékok
Páros és csoportos játékok

Egyszerű játékok, játékos feladatok (párokban és csoportokban)

Mozgásútvonalak kialakítása, a teljes játéktér bemozgása, kihasználása
Irányváltoztatás, ritmusváltás, elindulás, megállás, elszakadás, cselezés ütközés nélküli végrehajtása

Izmok feszültségének és a végtagok pozíciójának érzékelése
Tudatos egyensúlyihelyzet-változtatás előkészítése

Belső ritmus érzékelése és mozgáson keresztüli megjelenítése
Dobások, ütések és rúgások (különböző eszköztovábbítások) dinamikai összetevőinek (sebesség, távolság, irány) érzékelése

Párok és csoportok közötti célirányos együttműködés 

Optimális támadó-védő távolság kialakítása 

Támadó/védő szerep és technikai elemek gyakorlása (1:1 elleni játék előkészítése)

Általános labdás és eszközös ügyességfejlesztés (gurítások, birtoklás, labdakezelés, feldobás, elkapás, …)
Technikai elemek (labdavezetés, átadások) gyakorlása játékos feladatban

A játéktér támadó/védő szerepek szerinti szélességi és mélységi kihasználása (célszerű helyezkedés támadó és védő szempontból)

Emberfölényes helyzetek megoldásai
− két vagy több ember kapcsolata összehangolása támadásban
− dinamikusan változó támadó/védő szerepkörök alkalmazása

Pontszerzők
− előre meghatározott célfelület nélkül
− statikus célfelülettel (nagy vagy több célfelület)

„Cica” játékok (emberfölényes helyzetek)

Támadók:
− labda nélküli játékosok üres területre mozgása 
− „Add és fuss!”, kényszerítő alkalmazása

Védők:
az emberfogásos védekezés alapjainak megismerése (besegítés)

Támadók:
− két játékos közötti távolság megteremtése
− ritmusváltások, irányváltások alkalmazása
− védővel szembeni átadások

Védők:
− labdás emberrel szembeni védekezés
− passzsáv védésének megjelenése

Támadó-védő helyezkedés a célfelület által meghatározottan
Támadó/védő szerepkörök tudatos alkalmazása
Támadásból védekezésbe és védekezésből támadásba való átmenet alkalmazása
Több ember kapcsolata támadásban, védekezésben
Sportjátéknak megfelelő technikai elemek tudatos alkalmazása

Pontszerzők kis/kevés célfelülettel Oldalvonalas játékok
Többcsapatos játékok
Korfball jellegű játékok
„Cserejátékok”
Sok kapus játékok 
Kevert játékok

Támadók: 
− Labda nélküli játékosok célfelület által meghatározott üres területre mozgása
− „Add és fuss!” célfelület által meghatározott alkalmazása
− Csapatrészek összjátéka
− Erős és gyenge oldal felismerése, tudatosítása

Védők:
− az emberfogásos védekezés célfelület által meghatározott alkalmazása
− csapatvédekezés megjelenése (besegítés, tolódás, váltás, rotáció)