A padlóra papírszalaggal leragasztunk egy négyszöget, amely ne legyen nagyobb egy-egy oldalán, mint 2 méter, de azért egy méternél se legyen kisebb. A gyermekeknek tyúklépéssel kell haladniuk a vonal mentén a következő vonalig. Amelyik lábbal a sarokponthoz megérkeztek (amelyik talpuk alatt van a két vonal találkozása), azzal a lábbal alacsony féltalpra emelkednek, majd abba az irányba és olyan mennyiséget forognak, hogy a soron következő vonalon tovább tudjanak menni tyúklépéssel. Egy négyszög kerületén ne legyenek többen, mint hárman. A négyszögek ne csak 90 fokos, hanem eltérő nagyságú forgásfokokat is adjanak (például rombusz, derékszögű rombusz, paralelogramma), így nemcsak egyféle forgás lendületvételre lesz szükség. Mindkét irányban el kell végezni a gyakorlatot.

A gyermekek párban vannak, és egymással szemben kis terpeszállásban állnak úgy, hogy a tenyereikkel éppen csak elérik egymást. Az egyikük oldalsó középtartásba emeli mindkét kezét, a hüvelyk éllel felfelé. A másik gyermek keze a törzse mellett lóg. A mozdulatot az a gyermek kezdi, amelyik oldalsó középtartásban tartja a kezét. Felváltva, jobbra és balra törzsfordítással együtt fordulást végez úgy, hogy az egyik keze a társa felé lendül, a másikat pedig ezzel ellentétesen tartja. Fontos, hogy ne csak törzsfordítás legyen, hanem az egész test végezzen fordulást úgy, hogy egyedül a talpai ne mozduljanak el. A társa a fordulással egy időben azt a kezét, és arra a magasságra emeli előre, amelyiket a szemben lévő is feléje lendíti, vagyis, ha a jobb kéz lendül feléje, akkor a jobbot, ha a bal, akkor a balt. Ebbe a megemelt tenyérbe kell a fordulást végzőnek a saját tenyerével beletalálnia. Természetesen, megadott gyakorlási idő után szerepcsere következik.

A gyakorlat lényegében megegyezik a forgásgyakorlattal, vagyis tyúklépésben kell haladni az előre elkészített mértani ábrákon. Itt már javasoljuk a háromszög formáját is bevezetni! A sarkokhoz érve előbb páros lábon állás, majd két lábról két lábra érkezve a levegőben el kell fordulni a következő vonal iránya felé. Természetesen mindkét irányban végig kell járni a vonalakat, és nem is csak egyszer. A folytatásban már nem kell két lábon megállni, hanem amelyik láb elért a sarokponthoz (amelyik talp alatt a vonalak összeérnek), arról elrugaszkodni, és az új menetirány szerint a másik lábra érkezni. A legfejlettebb szint ebben a formában, ha egy ismert, és nem túl rövid kiszámolóra a gyermekek verssoronként váltják a vonalakat úgy, hogy a verssort mondva, annak lüktetésére lépegetnek a sarok felé, majd a verssor utolsó szótagjára vagy szavára végzik az ugróforgást.

A kiinduló helyzet: 5-6 fős csoportok tagjai körben állva megfogják egymás kezét. A már előre megrajzolt vagy egyéb módon kijelölt, körülbelül 3 méter átmérőjű körökből természetesen annyi kell, hogy minden csoportnak a megadott létszám szerint legyen saját köre. A gyermekek egyes sugárfrontba (arccal a kör közepe felé, vagyis az előre irányuk megegyezik a sugár irányával) állnak, a már jól ismert mondókára („Hej Gyula, Gyula, Gyula…”), vagy más szöveg negyedes lüktetésére arckörben oldal irányba lépnek, majd helyben mellé lépnek, így haladnak a megadott körirányba. Például ha balra halad a kör, akkor a bal láb oldalra lép, majd a jobb láb mellé lép, a bal láb ismét oldalra lép, a jobb láb újra mellé lép. Haladás folytatódjon a kör ívén egészen addig, amíg a szöveg odáig nem ér, hogy „pattogatott kukorica”. Ennél a résznél már nem a lüktetés szerint, hanem a szöveg ritmusának megfelelően lesz a lépés egymásutánisága, vagyis az első három sor negyed lépésekből, a negyedik nyolcadokból áll. Ezt a gyakorlatot azután meg lehet próbálni jobb és bal menetirányba fordulással (hármas, illetve hetes sugárfront), illetve úgy, hogy a gyermekeknháta nézzen a kör középpontja felé (ötös sugárfront). (A fogalmak a szaknyelvi kislexikonban megtalálhatók a Keringés címszó alatt.)

A pedagógus körben állva egy mozdulatot végez (például megvakarja a fejét), amelyet mindenki megismétel. A tőle jobbra álló hozzátesz egy mozdulatot, majd mindkettőt az egész csoport egymás után megismétli. Így fokozatosan kialakul egy mozdulatsor, és miközben az összes gyerek sorra kerül, folyamatosan utánozva együtt ismétlik azt. [13]