„Nincs a világon jó, se rossz, gondolat teszi azzá” – üzeni Shakespeare. A „három világ” (a tudatos gondolkodás világa, a szubjektív érzelmi minősítés és az „engedelmes” test) viszonyán, működési összhangján múlik az egészségünk vagy betegségünk.

Ha a tudatos gondolatban az érzelmi ítélet (jelentés) negatív, akkor a test „komolyan veszi” az üzenetet, például a szomorúságban az immunaktivitás is gyengül, „vele szomorodik”, a vidámság viszont javítja az immunrendszer működését. Ez azért van így, mert a jobb agyfélteke és a testi sejtek között „marionettes”, automatikus kölcsönkapcsolat van. Egy belső képzeleti kép mozgatása, avagy testünk virtuális, képzeleti aktivitása ugyanúgy aktivizálja, beindítja a kivitelező szerveket, mintha a történés valóságos lenne. Az angol filozófus, Bacon „ingapróbája” egykor társasági játék volt, de mindmáig bizonyítja az ideomotoros válasz létezését. Végy egy gyűrűt, alkoss belőle cérnaszálon ingát és rögzített könyök mellett tartsd függve egy óra vízszintesen elhelyezett számlapja fölött! Gondolj egy számra! Hunyd be a szemed! Rögzíthetik, lefoghatják az alkarodat. Harminc másodpercen belül az inga mégis kileng a képzelt szám felé. A kivitelezésre előaktivált izmok diszkrét innervációja a gondolattal egyező irányba mozdítja az ingát.

Ha a képzeletnek akkora a test feletti hatalma, hogy megindítja az aktivitásokat a testben, akkor olyan testi működések és folyamatok is elérhetők a segítségével, amelyekhez a racionális tudat nem fér hozzá. Ezen az elven alapulnak a relaxációs módszerekben felhasznált imaginációk, vizualizációk. Ha az ellazulás szubjektív érzéséhez valakinek a könnyűség élménye kötődik, akkor egy képzeleti tollpiheként testét pillekönnyűnek élheti át anélkül, hogy görcsösen akarná. Az akarás a testileg passzív, szellemileg aktív mentális relaxációs módszerekből száműzésre került, mert a tudatos szándék görcsössé teszi az embert! Valamit lehetetlen belefeledkezve átélni, ha ezt „akarjuk”. A spontaneitás nem fér össze a tudatos akarással.