Egy mozgásfoglalkozáson nem azon van a hangsúly, hogy a gyerekek percekig benne maradjanak egy-egy tartásban, vagy a lehető legprecízebben hajtsák végre a nehéz gyakorlatokat. A program célja a befelé figyelés és önmagunk megismerése a tapasztalás által.

• A gyakrolás elsődleges szempontja, hogy örömteli legyen, azaz tiszteletben tartsuk testünk határait.
• Figyeljünk, hogy mindenki megértette-e a gyakorlatot és azt helyesen hajtja-e végre!
• Egy pózt 4-5 légzésig kitartva, vezessük a gyermek figyelmét a belső tapasztalásra!

Nagyon fontos, hogy a gyerekek élvezzék az órát, ne legyen monoton, unalmas, ne „muszájból” végezzék a gyakorlatokat. Oktatóként legyünk kreatívak, foglaljuk történetbe a gyakorlatokat, és engedjük, hogy a gyermekek is alakíthassák a történetet! Például hősi pózban vadászhatnak különböző állatokra, amelyeket aztán jógapózokban eljátszhatnak. A gyermekek mindig tele vannak ötlettel, ha éppen nem jut eszünkbe semmi, csak kérdezzük meg őket!

Gyakorlatvezetés – Bemutatás

A gyermekeket nagyban segíti, ha az egyes pozíciókat utánzással tanulhatják meg. Ezért mindig végezzük velük együtt a gyakorlatokat, csak a javítás idejére lépjünk ki a pózból! A jógapózok bemutatásánál figyeljünk a szép kivitelezésre és a láthatóságra (a bemutatás síkjára)! A macska- vagy a kobrapózt például ne szemből, hanem oldalról mutassuk be!

Oktatói kommunikáció – Verbális utasítások

Egy csoportos jógaórán az egyik legfontosabb oktatás-módszertani szempont a gyakorlatvezetés. A jógaoktatóról és magáról az óráról alkotott benyomásokat nagyban meghatározza, hogy milyen instrukciók és azok milyen minőségben hangzottak el. Bizonyos szempontból itt is érvényesül a „kevesebb több” elv: próbáljuk minél kevesebb, de pontos instrukcióval létrehozni a pózokat, és ha a tanulók nagyjából létrehozták a pózt, akkor a figyelem fókuszának megfelelően még finomíthatjuk a gyakorlat kivitelezését. Egy igazán jó oktató lényegretörő és pontos instrukciókat ad, tud bánni a hangjával, mondatai határozottságot és nyugalmat sugározna.

A szóbeli gyakorlatvezetés alapelvei:

• Használjunk egyes szám második személyű vagy többes szám második személyű felszólító módot: „Állj egyenesen!”, „Húzd hátra az állad!” Ez a kommunikáció személyesebb, ezáltal motiváló ereje nagyobb és a figyelmet jobban segíti befelé irányítani.
• Lényegretörő, pontos utasításokat adjunk!
• Ne az apróságokkal kezdjük, először néhány instrukcióval állítsuk be a tartást, utána menjünk bele a részletekbe!
• Mindig úgy forduljunk tanítványaink felé, hogy értsék, amit mondunk, ne beszéljünk nekik háttal vagy arccal a talaj felé!
• A mondatok végén vigyük le a hangsúlyt!
• Egy-egy utasítás között tarthatunk egy kis csendet, szünetet, hogy a tanítványainknak legyen alkalma a befelé figyelésre!
• Ne hadarjuk el az utasításokat, olyan tempóban mondjuk, hogy a tanulóknak legyen idejük végrehajtani azokat!
• Beszéljünk olyan hangerővel, hogy a terem végében lévők is hallják!

Oktatói kommunikáció – Nem verbális eszközök

Próbáljuk megosztani a figyelmünket, figyeljük egyszerre a saját érzeteinket és a tanítványaink reakcióit! Csak az első foglalkozásokon kell fokozottan odafigyelnünk ezekre az oktatás-módszertani eszközökre, kis gyakorlattal automatizálódnak, és beépülnek az oktatásunkba.