A TÉRIRÁNYOK ÉS A SAJÁT IRÁNYOK EGYMÁSRA HATÁSA. KONSTANS TÉRIRÁNY, VÁLTOZÓ SAJÁT IRÁNY

A kötöttség 5.1. alfejezetben szereplő gyakorlatainak továbbfejlesztése. Ezek alapján a haladás iránya egy kijelölt konstans irány, míg a saját irány saját döntések eredményeként folyamatosan változik a vonal fölött, ezért a saját térrózsa irányuk lehet elöl, oldalt vagy hátul, a haladási irányhoz képest. Ez a gyakorlat a térlátást és a mozdulatkötések térben való elhelyezését nagymértékben javítja.

A tanulók kört alkotnak, nagyobb létszám (20-30 fő) esetén lehet kettes, esetleg hármas kör is. A feladat szerint lassú mozgással bontják fel a rendezett kört, elkerülnek néhány lépéssel a tér egy másik pontjába, anélkül, hogy társaikat megérintenék. A feladat második szakaszában a pedagógusi instrukció szerint „forgassák vissza az idő kerekét”, és rendeződjenek vissza a kiinduló helyzetbe. A feladatban nagyon fontos az eltelt idő, ezért ezt a pedagógus, például lassú számlálással, körülbelül 4-6 másodpercre időzíti (1, 2, 3, 4, 5, szünet, 5, 4, 3, 2, 1). A tanulók a közös teret spontán használva alkalmazkodnak egymáshoz, következésképp állandóan szinkronban mozognak egymással és az idővel. A lassú mozgásvégrehajtás (a tempót a pedagógus dönti el) lehetővé teszi, hogy néhány kísérlet után csukott szemmel is megpróbálják reprodukálni a megtanult „útvonalat”. A körtől való távolodás lehet több 3-4 másodperces szakasz is, de a szinkronitás érdekében mindig kellenek mozgásszünetek az egyes szakaszok közé, míg az újabb szakaszt az irányító pedagógus visszaszámlálása indítja (1, 2, 3, 4, szünet, 5, 6, 7, 8, szünet 8, 7, 6, 5, szünet, 4, 3, 2, 1, szünet). A haladás módját a tanulók határozhatják meg, lehet lépni, négykézláb haladni, gördülni is a hossztengely körül. Fontos hogy az első kísérletek szinte lassított felvételként történjenek, így a balesetveszélyes ugrások, dőlések elkerülhetőek.