Helyszín: az iskola könyvtára. Késő délután van, Kevin egyedül ül az egyik számítógép előtt, az internetet bújja. Belép András.

ANDRÁS:          Csakhogy megtaláltalak! Már vagy fél órája kereslek. Arról volt szó, hogy négykor hazahúzunk.

KEVIN:               Bocs, haver, elfelejtettem.

ANDRÁS:          Nem csodálom, ha egész nap fészbukolsz. Még a könyvtárban is… Ez nagyon gáz.

KEVIN:               Ez nem a fészbúk te okos! Gyere inkább, nézd! Mekkora menő suli ez már!

(András odamegy Kevin mellé, együtt nézik a számítógép monitorát.)

ANDRÁS:          Ez csak egy honlap. Honnan tudod, hogy a valóságban is ilyen klassz ez a suli? Én nem hiszek ezeknek.

KEVIN:               Ne viccelj, Andris! Nézd már meg! Tök buli! Mekkora sportpálya!

ANDRÁS:          Azta! Tényleg!

KEVIN:               És a könyvtár?!? Mekkora!!!

ANDRÁS:          Azta! Tényleg!

(Kevin teljesen belemerül az iskola honlapjába, közben János bácsi a háttérben felfigyel a fiúkra.)

KEVIN:               Na, és ezt nézd, hányféle szakkörük van! Azta! Nézd, drámaszakkör…!

ANDRÁS:          Na, jó, de ez egy menő pesti iskola… Ott mindent lehet.

KEVIN:               Fú, de jó lehet egy ilyen drámaszakkör! Mit csinálnak egy ilyen szakkörön? Színészkednek?

ANDRÁS:          Nem tudom pontosan… Gondolom azt…

KEVIN:               De jó már nekik… A francba… Itt meg semmi sincs…

ANDRÁS:          Na, azért ez túlzás.

KEVIN:               Túlzás? Mert? Mi van itt szerinted?

ANDRÁS:          Hát…, például egy ilyen szakkört nem nagy dolog összehozni szerintem.

(János bácsi odalép hozzájuk.)

JÁNOS BÁCSI: Jó lenne, srácok, ha nem itt traccsolnátok! Mindjárt hat óra… Kétlem, hogy a holnapi leckével kapcsolatos ez a lázas böngészés. Indulás haza!

KEVIN:               (csalódottan) Ennyit erről…

ANDRÁS:          Tanár úr! A mi sulinkban lehetne drámaszakkört csinálni?

JÁNOS BÁCSI: Mit?

KEVIN:               (lelkendezve) Ezt nézze, tanár úr! Ebben a suliban mennyi minden van! Drámaszakkör is például. Itt nem lehetne ilyet vagy ehhez hasonlót csinálni?

JÁNOS BÁCSI:  Nem is tudom… Első hallásra jó ötletnek tűnik… Még az is lehet, hogy összehozzuk. De mit szeretnétek konkrétan?

ANDRÁS:          Hátööö…

KEVIN:               Valamit! Valami olyat, mint például ez is. Vagy másmilyent! Valamit, ami menő… Ami csak a miénk. A mi sulinké!

JÁNOS BÁCSI: Ez eddig jól hangzik… Csak nem hinném, hogy az Igazgató úrnak elég lenne a „valami” vagy a „másmilyen”. Ettől azért több kéne.

ANDRÁS:          Ki kell találni pontosan, mit szeretnénk.

JÁNOS BÁCSI: Egyetértek!

KEVIN:               És, ha holnapra kitaláljuk?

JÁNOS BÁCSI: Akkor majd megbeszéljük.

ANDRÁS:          Szaván fogjuk, Tanár úr!

JÁNOS BÁCSI: Legyen úgy! De most indulás haza! Bezárok! Ha összeszeditek, és ide adjátok írásban, hogy mi az, amit szeretnétek, meglehet, hogy tudok segíteni!