Inkább gyalog megyek, gondolta Antal, amikor kilépett az iskola kapuján. Borús volt az idő, kicsit fázott, mégis úgy döntött, most inkább sétál, kiszellőzteti a fejét, ez egy nehéz nap volt. Nehéz, de nem rossz, gondolta.
Végigpergette a mai nap eseményeit. Eszébe jutott Kevin és András. Elmosolyodott. Meg voltak szeppenve a srácok, ahogy ott ültek vele szemben az irodában. De bátrak voltak, és meggyőzőek, gondolta a férfi. Vajon jó döntést hoztam, hogy engedtem nekik? Azzal, hogy engedtem a diákok kérésének, és külsős gyereket is beengedtünk a csoportba, vajon milyen folyamatokat indítottunk el? Befogadják majd a többiek? És majd az a külsős diák mit szűr le a mi iskolánk életéből? Mindegy, vonta meg a vállát, lesz, ami lesz. Igenis megéri kockáztatni! Ez az elbizonytalanodás bennem csupán az ismeretlentől való aggódás. De ha Kevin és András elszánt szemeire gondolok, biztos vagyok benne, hogy ezt ki kell próbálni. Engednem kellett nekik. Mert ez az ötlet működni fog! Az iskolám tele van jobbnál jobb tanárokkal, és lelkes, okos gyerekkel, naná, hogy utat kell engedni az újnak. A többi csak rajtuk múlik. Figyelni fogom őket. Eszébe jutottak Balázs szavai. Kedvelte Balázst, pontosabban, örült annak, hogy a vendégtanár náluk van. Bízott benne. Sok minden változott azóta, hogy a férfi először megjelent az irodájában és trénerként bemutatkozott. Ha akkor ez a találkozás nem történik meg, talán sosem lesz drámaszakkör az iskolában. Neki köszönhetik, hogy egyáltalán elhitték magukról, a saját közösségükről, hogy ilyesmibe bele tudnak vágni, létre tudnak hozni valami izgalmasat, valami újat. Balázs érdeklődő, higgadt, nyitott személyiség. Az a típus, aki nem válaszokat ad, hanem a válaszokhoz vezető utakat kutatja. Ezt gondolta róla már az első találkozásuk után. Bízott benne, és a jelek szerint jól tette. Szerintem igaza van Balázsnak, gondolta. A végén még ezek a gyerekek, meg az a két lelkes tanár, olyat hoznak össze, ami az iskola berkein kívül is jó hírünket viszi majd. Így legyen! Én hiszek ebben a társaságban!
Csepegni kezdett az eső, egyre hidegebb szél fújt, a férfi megborzongott. Ha fáradt vagyok, mindig érzelgős leszek, mosolyodott el magában. Nehéz nap volt ez a mai, de nem rossz. Összébb húzta mellkasán a kabátját, és megszaporázta a lépteit.