Anna az osztály legjobb tanulója. Erre nagyon büszke. Sőt! Míg a többi gyerek általában azokra a kérdésekre, hogy: „Milyen terveid vannak a jövőre nézve?” vagy „Mi leszel, ha nagy leszel?”, általában „normális” választ adnak, mint például, fodrász, autóversenyző, csillagász, addig Anna konkrét terve a következő: főnök akar lenni. Imád irányítani, versenyezni és nyerni. Ha van rá lehetősége, azonnal szervezkedik, beoszt, leoszt, megold. A drámaszakkör ötletében új lehetőséget látott. Nagyon fel volt dobva, amikor megtudta, az igazgató megadta az engedélyt a működésükre. Emelt fővel, magában dúdolgatva indult hazafelé, amikor meglátta néhány lépésre maga előtt sétálni Antalt.
– Igazgató Úr! Tessék megvárni, én is arra megyek! – Anna nem kerülte a tanárok vagy az igazgató társaságát, mint általában a diákok. Kifejezetten jól érezte magát köztük. Úgy gondolta, sokat tanulhat tőlük irányításról, magabiztosságról és tekintélyről.
– Nocsak, Anna! Hazafelé?
– Igen, Igazgató Úr, hazafelé, úgyhogy egy darabig együtt megyünk, ha nem zavarom az Igazgató Urat!
– Dehogy zavarsz! Mesélj, mi újság?
– Áh, nagyon boldog vagyok most! Hallottam, hogy engedélyt adott Igazgató Úr a drámaszakkörünkre.
– Így van. Most rajtatok a sor! A bizalom megvan, bízunk bennetek mindannyian, Márti néni, János bácsi és én is. Kíváncsian várom, mit hoztok ki ebből az egészből.
– Ne tessék aggódni, tuti jó lesz! Leesik majd az álla az Igazgató Úrnak, ha bemutatjuk a darabunkat!
– „Darabunkat”? – Antal elmosolyodik. – Már itt tartanánk? Hisz még csak most fog a csoport ténylegesen összeállni. És te már itt tartasz?
– Persze – válaszolta Anna büszkén –, fontos, hogy legyen egy terv. Egy nagyszabású terv, hogy az vigyen előre.
– Rajtam nem fog múlni – folytatta Antal. – Amíg azt látom, hogy valóban együttműködés van köztetek, és nem csak bohóckodtok itt délutánonként, számíthattok az iskola támogatására. De ha egyszer is meghallom, hogy cirkuszoltok, vagy nem megfelelő módon intézitek a nézeteltéréseiteket, azonnal megvonom a bizalmat! Ezt jobb, ha tudják a többiek is!
– Nem lesz ilyen, Igazgató Úr, megígérem!
– Nem kell ígérgetni, Anna! Főleg mások nevében nem! Téged egy nagyon céltudatos, okos és fegyelmezett lánynak tartalak. Nekem épp elég, ha az üzenetemet továbbítod a többieknek. Amennyiben, mondjuk így, felnőtt módjára tudjátok intézni a dolgaitokat egymás közt, meg is fogjátok kapni a felnőtteknek járó bizalmat. 
Antal megállt az utcasarkon és a lány szemébe nézett. 
– Én azt gondolom, te tudsz hatni a többiekre. Mutass példát és nem lesz semmi baj. Te egy olyan egyéniség vagy, akire felnéznek a többiek. Ha ezt a képességedet jól tudod használni, a többiek javára teszel. Gyorsan és jól átlátod a dolgokat, nem vagy erőszakos, jól tudsz bánni a többiekkel és tudsz hatni rájuk, ráadásul nagyon ügyesen tárgyalsz a felnőttekkel is. Ha ezeket a képességeidet jól használod, egyrészt segítesz a többieknek, másrészt gyakorolhatod, megtapasztalhatod, milyen egy hatékony vezető. Legyél igazi csapattag, aki tud hatni a többiekre és, ha szükség van rá, a megfelelő irányba tudja terelni a dolgokat.
Álltak az utcasarkon. Anna itta az igazgató szavait. Jólesett neki Antal véleménye. Nagyon-nagyon szeretett volna bizonyítani az igazgatónak. Innentől mindkettőjük más-más irányba megy majd tovább, de érezték, a beszélgetésnek nem itt van a vége.
– Így lesz, Igazgató Úr! Bízhat bennem… Illetve bennünk. A többiek is jó fejek – cinkosan rámosolygott Antalra –, és tessék nyugodtan megnyugodni, nem lesz verekedés!
– Ezt meg sem hallottam – nevetett a férfi –, még hogy verekedés! Ezt ki se mondd! Inkább megnyugszom, ahogy kérted, és kíváncsian várom a fejleményeket. Most pedig elköszönök. Irány haza!
– Rendben! Minden jó lesz! – nevetett Anna, és elindult.
– És tessék továbbra is ilyen rendesen tanulni! – szólt még a lány után az igazgató. – Ezt veheted dicséretnek is!
– Annak vettem, annak vettem! – kiáltott vissza a lány boldogan.