Maja az első igazi drámaszakkörös összejövetel után sietősen hagyta el a termet. Késésben volt, fél hétkor kezdődik a kosáredzése a közeli sportpályán. Szinte rohant a folyosón, majdnem fellökte Balázst, aki szintén a kijárat felé igyekezett.
– Jaj, bocsi! Illetve bocsánat! – mondta, és zavarában még a mappája is kiesett a kezéből.
– Semmi baj – válaszolta mosolyogva Balázs, és lehajolt a lány jegyzeteiért. – Drámaszakkörön voltál?
– Igen. Hatig tartott, és én most sietek, mert fél héttől edzésem van, és…
– Ja, elnézést, akkor nem tartalak fel. Csak megörültem, hogy végre személyesen is megismerhetek valakit a legendás diákok közül, akik ezt az izgalmas ötletet kitalálták.
– Igen? – a lány szeme felcsillant. – Igazság szerint nem én találtam ki, de én is benne vagyok – folytatta büszkén. – A ööö… A Tanár Úr is itt tanít?
– Nem, én csak vendég vagyok. – Balázs egy pillanatra elbizonytalanodott, mit is válaszoljon. – De én is tanár vagyok. És nagyon kíváncsi vagyok, hogy haladtok?
– Most volt az első tali, még nem nagyon haladunk, inkább csak kérdések vannak.
– Értem. Milyen kérdések? De, ha sietsz, hagyjuk, beszélgethetünk máskor is. El ne késs az edzésről.
Maja az órájára nézett.
– Hát… végül is pár percem még van… Legfeljebb futok odáig – elnevette magát. – Legalább letudom a bemelegítést. Szóval, vannak kérdések, igen. Például, hogy mit mutassunk be.
– Be akartok mutatni valamit?
– Épp ez az! Ez a másik kérdés! Hogy most akkor be akarunk-e mutatni valamit, vagy csak úgy… „legyünk”.
– Csak „úgy lenni”, az milyen?
– Hát… nem tudom… Nekem például eszembe jutott, hogy mi lenne, ha mondjuk, táncszínházat csinálnánk. De annyira nem voltak elájulva tőle…
– Mindenki tud táncolni a csoportban? – kérdezte meglepődve Balázs
– Áh, dehogy. Max csak én – nevetett büszkén a lány.
– Így tényleg nem csoda, hogy a többiek annyira nem voltak elájulva ettől.
– Na jó, ezt értem! De egyikünk sem ért mindenhez. Ilyen alapon akkor ne csináljunk semmit? Csak úgy „legyünk”? Bámuljunk ki a fejünkből közösen, vagy mi? – megint ránézett az órájára, és átvillant az agyán, hogy talán kár volt szóba állnia ezzel az ismeretlen tanárral. – Áh, mindegy. Nekem most mennem kell.
– Menj csak, ne késs el. Viszont, valamit mégis gyorsan hadd mondjak! Csak egy ötlet… Szerintem nincs baj a táncszínházzal! Sőt! Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha például hoznál pár videót a kedvenc előadásaidból, és megmutatnád a többieknek? Vagy mondjuk, azzal töltenétek néhány találkozót, hogy mindenki megmutatja, mi a kedvenc színházi vagy filmes élménye… Hátha abból ötletet merítenétek. Kiderülne, ki mire kíváncsi igazán.
– Hm… Úgy tetszik gondolni, hogy pölö minden találkozásnál más-más gyerek hozna valami látni- vagy olvasnivalót?
– Igen. Például. De akár készíthetnél otthon egy listát is, amin millió előadás, film, satöbbi szerepel, aztán körbeadnád a többieknek, hogy mindenki jelölje be, mit szeretne megnézni. Ezzel két legyet ütnétek egy csapásra: egyrészről jobban megismernétek egymás érdeklődési körét, ízlését, másrészről lenne programotok pár hétre előre.
– Tényleg! – élénkült fel Maja. – Mondjuk, csinálnék egy kérdőívet, és mindenki bejelölné rajta, hogy melyik művekről beszélgessünk a szakkörön. Amelyek a legtöbb szavazatot kapják, azokat nézzük meg, vagy azokról vitázunk… Ilyesmire tetszik gondolni. Ugye? Nem?
– De – mosolygott Balázs. – Épp ilyesmire!
– Ez király ötlet! – mondta vidáman Maja –, de most már tényleg mennem kell! – Köszönöm, Tanár Úr, az ötletet. Gondolkodni fogok rajta.
„Ez tényleg tök jó” gondolta Maja, és futásnak eredt. Tuti el fog egy kicsit késni, de most úgy érezte, megéri. Legfeljebb lenyom tíz bünti fekvőtámaszt. Viszont nagy elhatározásra jutott. Amúgy is imádja a rendszerességet, szereti a táblázatokat, grafikonokat. Szerinte a matek a legmenőbb tantárgy a világon. Közgazdász akar majd lenni. És most azt találta ki, hogy edzés után még otthon készíteni fog egy táblázatot, a szakkör névsorával és egy kívánságlistával. A többieknek csak ikszelgetniük kell. Ő majd összegzi a végeredményt. Végül is egy drámaszakkör arról is szólhat, hogy műveket elemeznek a diákok és a tanárok, nem?