A TE IS Csapat fejlesztése párhuzamosan halad az egyre több és egyre eredményesebb iskolai mozgásprogramok, aktivitások megvalósításával. A TE IS Kerék e folyamatok mozgatója és egyben sorvezetője. A TE IS aktivitások tervezése során a játékok végiggondolásának, szimulálásának hatása nem csupán a produktum (aktivitás) eredményességére van pozitív hatása, de a TE IS Csapat formálódására, erősödésére és tanulására is hat. A fejlesztési alkalmak és a mozgásprogramok tervezése, valamint a gyerekek fej­lesz­tését célzó csapatépítő és tréningalkalmak folyamatai számos ponton összeérnek. Míg a program első szakaszaiban a csapatépítés szempontjai domi­nálnak, a későbbiekben, az első aktivitás megvalósítását követően a két folyamat szinte összeolvad.

Egy megvalósult program értékelése olyan csoportalkalom lehet, amelynek során nemcsak az adott program eredményeit vizsgálhatjuk meg, hanem azt is, hogy ránk (egyénileg vagy csoportosan) milyen hatással volt az aktivitás.

• mit tanultunk a megvalósításból;
• csináltunk-e olyat, amiről korábban azt gondoltuk, hogy nem vagyunk képesek rá;
• ért-e bennünket meglepetés;
• hogyan tudtuk leküzdeni a kezdeti szorongásainkat;
• milyen érzés a siker (vagy a kudarc);
• változott-e az iskoláról alkotott képünk;
• változtunk-e mi magunk?

A fejlesztés folyamatosságához ad támaszt a TE IS Módszertan keretrendszere, illetve annak elméleti dimenziói és kulcsfogalmai. A TE IS Kézikönyv fejezeteihez rendelt ábrák jól mutatják azokat a kulcsfogalmakat, amelyek az egyes folyamatokhoz fejlesztési szempontként rendelhetők. Ha a program mentorai és trénerei iskolai TE IS Stratégiájukat ezek mentén építik fel, illetve ha az ott sorakozó kulcsfogalmak mentén alakítják a TE IS Csapat fejlesztési tematikáját, akkor a TE IS Kerék körforgásából születő eredmények segítségével konkrét és mégis rugalmas fejlesztési folyamatot tudnak felépíteni.

A fejlesztési folyamat fontos eleme a kortárs fejlesztés lehetőségeinek beemelése. E szerint a trénereknek és a mentoroknak arra is érdemes figyelniük, hogy mit tanulnak egymástól a gyerekek. Reményeink szerint a fejlesztési folyamat a program második felében már nemcsak arról fog szólni, hogy mit tanulnak a gyerekek a felnőttektől, hanem arról is, hogy a gyerekek tudása, készségei és azok átadási módjai miként emelhetőek be a fejlesztési folyamatba.

A fejlesztési folyamat során vélhetően számos ötletbörzét fogunk tartani a gyerekekkel, ennek hatására többen meg fogják tanulni közülük annak menetét és irányításának módjait. Már néhány sikeres ötletbörze után megfontolható, hogy egy-egy ötletbörze vezetésének lehetőségét átadjuk a gyerekek egyikének. Ennek csak az a hátulütője, hogy ebben az esetben a börzét vezető diák gondolatai nem tudnak felkerülni az ötletek közé, ám nagy előnye az, hogy idővel mindenki kedvet kaphat ahhoz, hogy ő maga vezesse a közös gondolkodást.

Idővel azt is megtehetjük, hogy az egyes aktivitások megtervezésének folyamatait, illetve annak irányítását egy-egy TE IS Csapattagra bízzuk, miközben mi magunk a csoport részévé válunk, vagy a háttérből támogatjuk a munkát. A döntéseket vagy a felelősséget a gyerekek akkor tudják valóban megtanulni, ha azokat éles helyzetekben is vállalniuk kell. Ha a gyerekek nemcsak a végrehajtói, hanem az irányító szerepben is otthonosan érzik magukat, akkor egyre magabiztosabbá válnak, és egyre több kreatív, előremutató megoldást fognak kigondolni. Így válik a gyerekek sajátjává a TE IS Program.

Minél gazdagabbak, minél hatékonyabbak és eredményesebbek lesznek a program aktivitás-elemei, annál több iskolatárs fog bekapcsolódni a programba, nem csupán a mozgásprogramok résztvevőiként, hanem a toborzás vagy a külső erőforrások megteremtése révén akár a tervezésbe és a megvalósításba is. Miközben a program kinyílik, annál nagyobb szerepe lesz a többieknek, és ezzel együtt a fejlesztési folyamat irányítása is átkerül a gyerekek kezébe.

A TE IS Csapat fejlesztése során nagy gondot kell fordítanunk arra is, hogy a Csapat belső, mély munkájának eredménye ne vezessen az iskolai kultúrától, a gyerekek társas kapcsolataiktól való eltávolodáshoz. Ha a csoport túl erősen koncentrál a belső munkájára, miközben – képletesen és gyakorlati értelemben is – elmulasztja néha-néha kinyitni a TE IS Kuckó kapuit, akkor félő, hogy a TE IS Csapat zárt szubkultúrává alakul. Ha úgy érezzük, hogy a Csapat képessé vált a biztonságos tervezésre, és a csoportban megszületett a közös munkához szükséges biztonság, akkor egy-egy TE IS munkafolyamatot, akár meg is nyithatunk az érdeklődők vagy a bekapcsolódni vágyók számára.

Valószínűleg az iskola diákjai számára ugyanakkora élmény lehet bepillantani a TE IS folyamatok kulisszái mögé, mint amennyire büszke és izgalmas érzés lehet a TE IS Csapat számára az, hogy megmutassa milyen profin, ügyesen és hatékonyan képesek együtt alkotni. A gyerekek mellett pedagógusokat is invitálhatunk a TE IS Kuckóban folyó munkába. Ez remek alkalom arra, hogy az iskola pedagógusai, felnőtt tagjai számára is elfogadottabbá, érvényesebbé váljon a TE IS.

• Hogyan illeszkedik az iskola kultúrájához a TE IS Csapat ön­álló­sága?
• Hogyan viszonyulnak a gyerekek és a pedagógusok a TE IS Csapat egyre aktívabb és önállóbb tagjaihoz?
• Hogyan szabályozzuk, „állítsuk be” a TE IS Csapat elengedésének és felnőtt kontrolljának mértékét? Mikor kell beszállni a Csapat fejlődését övező konfliktusokba?
• Hogyan valósítható meg a képessé tevő támogatás?
• Hogyan változik a TE IS Csapat önállósodásával a program képviselete?
• Milyen megfontolások mentén érdemes kialakítani a TE IS gyerekek szüleivel való kapcsolatot és kommunikációt?