A TE IS Módszertan Az iskolák szakembereinek szóló tréningek keretei című fejezetében négy olyan témát határoztunk meg, amelyek mentén a tantestület számára tematikus tréningek szervezhetők. A tréningek elsődleges célja, hogy a pedagógusok és az iskolában dolgozó más szakemberek megismerjék és megéljék a TE IS Program szemléletét és előnyeit. De az is a célok közé tartozik, hogy a tréningek által partnereket és támogatókat, valamint felnőtt résztvevőket találjunk a TE IS Program munkájához.

A pedagógusok, munkájuk során rengeteg szakmai képzésen és tréningen vesznek részt, amelyek nagyrészt a szakmai készségekről, pedagógiai eszközökről és praktikákról szólnak. Kevés az olyan képzés, ahol a pedagógusok személye kerül előtérbe. A TE IS Program belépését előkészítő workshop kapcsán szót ejtettünk a szakmai szerepek és a személyes életünk közötti lehetséges feszültségekről. A személyesség kialakítása egy tréningfolyamat során nemcsak azért fontos, mert megerősíti és támogatja a tréningfolyamat során kialakuló kapcsolatokat, hanem azért is, mert a TE IS Program értékeit és elemeit éppen a személyesség tartja össze.[6]

A személyességhez, illetve annak megjelenéséhez közös tér és biztonság szükséges, amely tényezők egyúttal a TE IS tréningek alapfeltételei. Ennek megteremtése azonban nem csupán praktika, ugyanúgy szükséges hozzá a tréner és minden résztvevő személyes hozzájárulása. Mindazonáltal sem nyitottságot, sem jelenlétet, sem személyes viszonyulást nem lehet (s nem is érdemes) kikényszeríteni. A tréningek az iskolában zajló közös munka személyessé tételéhez úgy tudnak hozzájárulni, ha megjelenítik és megalapozzák az egymásra való odafigyelés értékét.

A pedagógusoknak szóló tréningek lehetőséget jelentenek arra, hogy a felnőttek megérezzék és megértsék az iskolai kultúra összetartó, minden szereplőre érvényes erejét. Amikor a tréningek közöttük eltelt időben találkozunk, beszélünk, együttdolgozunk, akkor ugyanúgy építjük, formáljuk az iskola társas terét. Figyeljünk arra, hogy a tréningek során közösen felfedezett élmények, értékek, kapcsolatok a tréningek közötti időszakokban is helyet találjanak az interakciókban és a találkozásokban.

[6] A személyességnek nincs akadémikus definíciója. A TE IS Programban a fogalom jelentése összekapcsolódik a jelenléttel, a nyitottsággal és az érzések megjelenítésével. Ugyanakkor a személyesség leginkább társas szinten, a kapcsolatokon keresztül nyilvánul meg, amelyben a kapcsolat résztvevői kiegyensúlyozott és egymást építő viszonyra törekednek. A személyesség nem összekeverendő a személyeskedéssel, ez utóbbi ugyanis a saját, egyéni érdekek mentén csupán „felhasználja” a személyesség összetevőit.

• A tréningek kialakítása során érdemes egyeztetni és együttdolgozni a program szupervízoraival, illetve más TE IS iskolák trénereivel. Mivel a trénerek előzetes képzésének eredményeképpen a szakmai és személyes kapcsolatok adottak, egymás elérése és a tudás megosztása nem jelenthet akadályt. Amennyiben a különböző iskolák trénerei között szorosabb munkakapcsolat tud kialakulni, akár be is vonhatjuk trénertársainkat a tréningek páros vezetésébe.
• A személyesség megteremtése érdekében a tematika végiggondolása során érdemes olyan tréningelemeket is megfontolni, amelyek csökkentik a távolságot a trénerek és a résztvevők között. Mivel a trénerek szerepe a TE IS Programban nem csak a tréningek vezetéséből áll, a kapcsolat nem zárul le a tréningek végeztével. Ezért a trénereknek javasolt megteremteni az egyensúlyt a tréningvezetői és a szakmai partneri szerep között.
• Szabjunk erős és biztonságos kereteket a tréningalkalmakon. Talán furcsának tűnhet, de a felnőtt tréningeken is nagyon fontosak a szabályok és keretek, főleg, ha egy iskolából érkező pedagógusokról van szó. A biztonság segíthet abban, hogy a szakemberek levetkőzzék a hétköznapi iskolai működés nehézségeit, és megjelenítsék az érzéseiket, személyes tartalmaikat.
• A tréningek szervezése során gondosan válasszuk meg az időt és az időtartamot. A pedagógusok munkaterhei csak kevés lehetőséget adnak arra, hogy a tantestület tagjai a maguk fejlesztése, erősítése céljából vagy akár a maguk örömére együtt legyenek. A több körös egyeztetés ezért elkerülhetetlen.
• A tréningek tervezése során érdemes figyelembe venni, hogy a TE IS Program egy éves folyamata négy tematikus tréninget tartalmaz. Az egyes témák (érzékenyítés, befogadás, kiégés, tudásmegosztás) speciális tartalmai mellett, amikor a tréningek felépítéséről és dinamikájáról gondolkodunk, látnunk kell, hogy a tantestület számára nyújtott fejlesztési folyamat négy közös alkalom láncolata.
• Mutassuk be az iskola igazgatójának a tréningek terveit, és kérjük ki a véleményét. Ha az igazgató részéről nyitottság mutatkozik, akkor érdemes a tréningek előzményeit, forrásait, valamint annak lehetséges hatásait is bevonni az egyeztetés témái közé.
• Az igazgatóval való egyeztetés során ne engedjük, hogy az iskola vezetője kötelezővé tegye, elrendelje a tréningeken való részvételt. Ha szükséges, beszéljünk az igazgatónak az önkéntes részvétel fontosságáról a TE IS Program hosszú távú céljainak fényében.
• Általában és már a kezdetektől, a TE IS Programról való iskolai diskurzusok során beszéljünk minél többet a tréningekről! Tegyük kíváncsivá a kollégákat, pedagógusokat, és kérjük ki a véleményüket a pedagógusoknak szóló képzésekről, tréningekről, fejlesztésekről. Ezzel nem csak az együttműködő kapcsolat épül, de az információk, tudások és vélemények formálják a tematikánkat is.
• Próbáljuk meg bevonni az iskola technikai és adminisztratív dolgozóit is, még akkor is, ha elsőre elutasító reakciókkal szembesülünk. Gyakran ők azok, akik a gyerekekről vagy az iskola működéséről hiánypótló tudásokkal rendelkeznek, azon felül, hogy fontos alakítói az iskola kultúrájának.
• A tréningek szervezése során keressünk felnőtt partnereket az iskolában! A helykeresés vagy az eszközök összegyűjtése remek alkalom arra, hogy támogató kapcsolatokat találjunk az iskolában. Ha kéréseink, kérdéseink meghallgatásra vagy elfogadásra találnak az iskola pedagógusai körében, az az elköteleződés első mozzanata.
• Bármennyire is meghatározó az iskola tere a tréningek hangulatát, légkörét illetően, úgy látjuk célravezetőnek, ha a tréningek az iskolában zajlanak, és nem külső helyszíneken. A tréning témái ugyanis szorosan kötődnek az iskolai élethez, az attól való eltávolodás nem szolgálná a tréningek céljait.
• Bátran használjuk forrásként a TE IS Csapat már elkészült fejlesztési forgatókönyvét, és adaptáljunk minél több olyan játékot, amelyeket a gyerekek is örömmel játszottak. Sőt, ha a felnőtt tréningeken a pedagógusok befogadónak bizonyulnak, akár el is mesélhetjük (nevek és konkrétumok nélkül, vigyázva, nehogy kiadjuk a TE IS Csapat csoporttitkait), hogy milyen eredménnyel zárult az adott aktivitás a gyerekek ­körében.
• A tréningeket általában a szakemberek értékelik, ám esetünkben érdemes a teljes tréningfolyamat értékelését nyitottá tenni. Javasoljuk, hogy a tréning végeztével ajánljuk meg a résztvevőknek a lehetőséget, miszerint részt vehetnek a tréning értékelésének alkalmán. Mindez erősíti a bizalom és a nyitottság érzetét, és a pedagógusok aktív részesei lehetnek az őket érintő értékelő folyamatban. Az értékelésre akár külön tematika is készíthető (például kérdezzük meg őket, hogy mit csináltak volna másképp, ismerték-e a tréning aktivitásait). A közös és részvételen alapuló értékelés azért is fontos, mert a pedagógusok végig tudják gondolni, hogy az miként építhető be a gyerekekkel való pedagógiai munkába.
• A tréning résztvevőivel való közös munka során érdemes arra is kitérni, hogy miként lehetnek a pedagógusok a tantestület mint szakmai csoport javára: hogyan tudnak részt venni a tantestületi konfliktusok, nehézségek, ellenállások felol­dásában.
• A tréningvezetés legnehezebb kihívása, hogy az együttlét végeztével senkiben ne maradjon rossz érzés. Miután a TE IS trénerek az iskolai munka részesei, ha ilyen történik, meg tudják találni a lehetőséget arra, hogy az érintettekkel a tréning után is találkozzanak.