A mozgásprogramok folyamatossága egyet jelent a TE IS Kerék állandó körforgásának biztosításával. Egyre bővülő eredményeinkből új ötletek, új utak keletkeznek, amelyek új célokat, új terveket teremtenek, és új társakat vonnak be a TE IS aktivitásaiba. A TE IS folyamatainak előrehaladása azonban nem mindig egyenes vonalú. Bizonyosan lesznek olyan helyzetek, amikor nem érezzük a sikert, amikor egy-egy mozgásprogram eredményei nem felelnek meg az elvárásainknak, amikor unalmasnak találjuk majd a folyamatos munkát, és elfogynak a kreatív ötleteink. Bár mindez természetes, a TE IS fenntarthatósága azon múlik, hogy miként tud egy-egy nehezebb időszak után a TE IS Csapat megújulni.

A csoport fejlődésének és a mozgásprogramok folyamatosságának egyik biztosítéka, hogy mit teszünk, ha a gyerekek elvesztették a kedvüket, vagy motiválatlanná váltak. A megújulás témáját már a fejlesztés folyamatossá tétele kapcsán említettük. Álljon itt egy olyan praktika, amelynek segítségével rátekinthetünk aktuális szerepeinkre, funkciónkra, és megújíthatjuk a gyerekek lendületét.

Adjunk a gyerekeknek egy tiszta A/4-es lapot és egy tollat, ceruzát, majd kérjük meg őket, hogy gondolják végig a szerepeiket a TE IS Csapatban, és annak mentén osszák fel az A/4-es lapot úgy, hogy a lapon minden egyes szerepterület mutassa a szereppel kapcsolatos teendők arányát a tanuló TE IS Csapatban való tevékenységeiből.

Az alábbi lapon az elképzelt TE IS Diák leginkább az ötleteivel és rajzkészségeivel járul hozzá a TE IS Csapat munkájához, míg mások meghallgatása, kibékítése szintén a fontos teendői közé tartozik. Ezen kívül kifogásokat mond, némi papírmunkát végez, egy kicsit cipekedik és takarít is.

Ha valaki elrontotta vagy újragondolta, próbálkozhat megint, mindaddig, amíg az A/4-es lap híven nem tükrözi az ő szerepének összetevőit. A lapokat ezután a téglalapok kerülete mentén felvágjuk ollóval.

Ha készen vagyunk, csináljunk a földön (fonalakból, madzagból) vagy a falon egy hatalmas koordináta-rendszert, amelynek x tengelye a „Fontosnak tartom” – „Nem tartom fontosnak” dimenzió, y tengelye pedig a „Nem szeretem csinálni” – „Szeretem csinálni” dimenzió. Érdemes jó nagy rendszert készítenünk, hogy az összes tanuló laprészletei elférjenek rajta és látható legyen mindenkié. Ha a rendszer elkészült, kérjünk meg minden TE IS Csapattagot, hogy egyenként helyezze el a koordináta-rendszerben a maga téglalapjait, és ha lehet, mondja el, hogy melyiket miért éppen oda helyezte, ahová.

Az aktivitás végére egy hatalmas szereprészlet-halmazt fogunk látni, amelyek elhelyezkedése pontosan fogja mutatni a gyerekek szerepeinek részleteit és azt, hogy ki mit tart fontosnak, vagy ki mit szeret leginkább csinálni. Ha elkezdünk a  gyerekekkel a nagy képről beszélgetni, tulajdonképpen bármilyen kérdéssel indíthatunk. Talán a legérdekesebb és legbeszédesebb az, ha valahol egy azonos szerep összecsoportosul, vagy ha egy-egy konkrét tevékenységről kiderül, hogy senki sem szereti csinálni.

A játék sokféleképpen befejezhető, ám ami a valódi eredmény az az, hogy a gyerekekkel együtt áttekintettük azokat a tényezőket, tevékenységeinket, amelyek szerepeinket, munkánkat jellemzik, és láthattuk ezek kedveltségét, fontosságát is. Trénerként és mentorként az aktivitás során érdemes arra figyelni, hogy mely pontokon sűrűsödnek a „Nem szeretem” és a „Nem fontos” tevékenységek, s arra, hogy miként lehetne ezeket a „Fontosnak tartom” és a „Szeretem” felé iránytani.
Ez a módszer (amelyet Amy Wrzesniewski Job Crafting módszere inspirált [5]) számos lehetőséget rejt. A munkánk részeinek megjelenítése és újrarendezése segít abban, hogy a közös folyamatokban egyre jobban és jobban érezzük magunkat. A módszer egyszerűsíthető és más alkalmakkor (például új TE IS Diák érkezésekor) is használható.

A lendületünk azon múlik, hogy mi magunk mennyire vagyunk képesek megújulni, és mennyire vagyunk érzékenyek a környezetünket illetően. Ám ez csak a megújulás első lépése. Készen kell állnunk arra is, hogy pontos eszközökkel segítsük a változás folyamatait. A gyerekek bennmaradása, érdeklődésük fenntartása azon múlik, hogy mennyire figyelünk rájuk, és mennyire vagyunk képesek őket képessé tenni arra, hogy egymásra is figyeljenek. A TE IS folyamat során számos helyzetben lesz szükségünk arra, hogy megvizsgáljuk magunkat, odafigyeljük magunkra, így az erre való előzetes felkészülés (akár konkrét eszközökkel is) sosem lesz hasztalan.

[5] Wrzesniewski, Amy (2007): What is Job Crafting and Why Does It Matter? Regents of the University of Michigan, USA