Az előbbi fejezetben a szabályok változásai mentén vizsgáltuk meg, hogy miként alakul a TE IS Program belső hálózata, illetve milyen kölcsönhatásban van a keretek változása és a program hatásfoka. Az iskola házirendje az a szabályrendszer, amely az iskola vezetői, felnőtt szakemberei részéről meghatározza a működés kereteit. Ebből kiindulva a TE IS Program hatásait és a hálózati működés lehetőségeit, eredményeit nagyban érintik a házirend passzusai.

Optimális esetben egy szabályrendszer követi a rendszer változásait. Mivel a TE IS Program vélhetően változásokat indukál az iskola mindennapi működésében, az magával hozza az alapvető szabályok megváltoztatásának igényét is. A kérdés az, hogy a változás követése és annak szabályokba illesztése kinek a feladata, és hogyan valósítható meg a szabálymódosítás. A TE IS Program alapvető szemlélete szerint a programoknak illeszkedniük kell az iskola kultúrájához és az iskola rendszeréhez (így a szabályaihoz is). Ha azonban az iskola kultúrája és működésének rendszere változik, az iskola résztvevőiben megjelenik az igény a szabályok változása iránt is. A TE IS Programban tehát az a Program illeszkedésének fontossága mellett a Programhoz való illeszkedés igénye is helyet kap.

A házirend újragondolása nem öncélúan történik. A TE IS folyamatai, eredményei a folyamattérkép (ennek részletei a TE IS Kézikönyvben találhatók) szerint akkor jutnak el a házirend kérdésig, amikor a mozgásprogramok, az aktivitások mindennapi működéséhez iskolai szintű szabályok módosítása szükséges (ezt az időszakot a program fejlesztői az egy éves folyamat utolsó harmadára teszik).

A házirend kialakítása és érvényesítése a hazai iskolában a pedagógusok feladat- és hatásköre, ezért egyes iskolákban különösen érzékeny kérdéseket vet fel az, ha a gyerekeket is részesévé tesszük az iskolai szabályok megalkotásának, újragondolásának. Ez még akkor is így van, ha tudjuk, hogy a házirend szabályai mindannyiunk biztonságát célozzák.

A házirend átalakításának, újratervezésének jelentősége nem egyedül az egyes szabályokban vagy azok rendszerének milyenségében rejlik, hanem abban, hogy miként lehet a gyerekeket bevonni az iskolai működés rendjének fenntartásába. A TE IS Csapat tagjai, maguk mögött tudva jó néhány sikeres iskolai mozgásprogramot ebben a szakaszban már pontosan tudják, hogy mi a szabályok jelentősége, és milyen eredményekkel jár, ha nem jól alakítottuk ki őket. Sőt, a gyerekek szabályalkotásban szerzett tapasztalatainak eredményeit mindenki ismerheti, aki részt vett a TE IS programokon.

A házirend módosításának lehetséges gyakorlati lépéseit a TE IS Módszertan Az iskolai házirend újragondolásának lehetőségei című fejezete tartalmazza. Ebben a fejezetben említést tettünk arról is, hogy az iskola szabályozó dokumentumai közül nem csak a házirend módosításában látjuk a diákok részvételének lehetőségeit. Ahhoz azonban, hogy az iskolai szabályozásba tanulókat vonjunk be nagyfokú nyitottság és bátorság szükséges a pedagógusok és az iskola vezetése részéről.

Végső soron az is kiderülhet, hogy az iskola házirendje teljes mértékben illeszkedik az iskola résztvevőinek igényeihez és elvárásaihoz. Az újragondolás ekkor sem hasztalan, hiszen a gyerekek olyan úton mennek végig, amely képessé teszi őket a körülüttök lévő és az életükre hatással bíró szabályok, keretek észlelésére, illetve átgondolására, valamint arra, hogy igényeiket és észrevételeiket produktív módon fejezzék ki.

A gyerekek bevonásáról módszertanunkban több helyütt esett szó. Ezek többnyire olyan programokba, aktivitásokba való bevonást jelentettek, amelyeket kifejezetten a gyerekek számára gondoltunk ki vagy valósítottunk meg. A gyerekek iskolai szabályozásba való bevonása egy lépéssel közelebb visz bennünket azon az úton, amelyen a gyerekek valódi részvétele megvalósul, s amelyről a NAT-ban szereplő aktív állampolgárságra való nevelés szól.