A TE IS Program tartalmait az egyes folyamatrészek és -szakaszok mentén sokféleképpen kell kommunikálni. A program célcsoportjának sokfélesége okán fel kell készülnünk arra, hogy a program értékeit, szemléletét és gyakorlati elemeit megismertessük a gyerekekkel, a pedagógusokkal, az iskola más felnőtt szereplőivel, az iskola külső környezetének tagjaival, az igazgatóval, az iskolát szabályozó szintek résztvevőivel, valamint a TE IS Program projektjének menedzsmentjével. Ami azonban a célcsoport tagjainak számbavételénél is fontosabb, hogy megtaláljuk azt a hangot, ami valóban a miénk.

Hogyan mondjuk el például azt, hogy miben áll a TE IS Program, egy idősotthon gondozónőjének, egy másik iskola diákjának, egy szülőnek, a polgármesternek, egy buszsofőrnek? Ha végiggondoljuk, hogy hogyan kommunikálunk az említett elképzelt szereplők felé, az segít abban, hogy megtaláljuk a fontos és kiemelésre érdemes, tehát kommunikálható programelemeket.

A program fejlesztőiként gyakran kerültünk olyan helyzetbe, amikor a TE IS Program fejlesztési folyamatának felénél már el kellett mondanunk vezetőinknek, külsős kollégáinknak, hogy szerintünk mit jelent a TE IS. Voltak olyan helyzetek, amikor ez nagyon nehezen ment, hiszen azon felül, hogy egy nagyon komplex programról van szó, a gondolatainkban megszülető tartalmak nem voltak mindig rendezettek. Előfordult az is, hogy úgy éreztük, nem tudjuk kellőképpen világossá tenni a programot.

Nagyobb közönség előtt még nehezebb egy olyan rendszert felvázolni, amelyet még magunk is tanulunk. Az első néhány egyeztetés után elkezdtünk egy nagyon egyszerű praktikát alkalmazni: a fejlesztő csapaton belül egymásnak tartottunk előadást a legújabb fejlesztési tartalmakról. Ilyenkor biztonságosan megtapasztalhattuk a saját „előadói” és kommunikációs készségeinket, valamint konfliktusok, félrecsúszások nélkül dolgozhattuk fel a visszajelzéseket. Olykor egy-egy ilyen belső előadásra barátokat, ismerősöket és más programokon dolgozó kollégákat is behívtunk, hogy segítsék formálni a program kommunikációját.

A kommunikáció – ha már a tartalmat hitelesen magunkénak érezzük – technikákon múlik, amelyek elsajátíthatók és fejleszthetők. Még az olyan egyszerűnek tűnő programelemnek, mint a programnak való névadás, is létezik módszertana.
A névkeresés vagy elnevezés praktikáit azért hasznos megismerni, mert általa megvilágíthatóak a kommunikáció legfontosabb dimenziói.[4] 

Abban a folyamatban, mikor nevet adunk egy programnak, egy csapatnak vagy egy eseménynek, általában hatalmas dilemmákkal találkozunk. A név ugyanis az első olyan tartalom, amellyel célcsoportjaink találkoznak, éppen ezért kellően kifejezőnek, rövidnek és megjegyezhetőnek kell lennie. Másfelől a nevet nem váltogathatjuk túl sűrűn, ha egyszer véglegesítettük, az már nehezen módosítható. Ugyanakkor a névadás számos csapdát rejt, amelyekre érdemes előre felkészülni.

Ha egy zenekar, egy újság vagy egy esemény nevére gondolunk, akkor az valamilyen képi tartalommal már összekapcsolódik bennünk. Sőt, már a név hangzása és formája is meghatározó.

Mielőtt nevet választunk például egy iskolai aktivitásnak, tisztáznunk kell, hogy mit is akarunk pontosan elnevezni, kiben milyen benyomást akarunk kelteni, hol és milyen formában akarjuk a nevet megjeleníteni. Ezek azok a tartalmak, amelyekkel a nevünknek kapcsolódni, azonosulni kell.

[4] A névadás példájának felvázolásában sokat segített a http://bizbox.blog.hu/2013/05/24/hogy_is_hivjak_mi_legyen_a_neve blog­bejegyzés

• Ki tudják-e mondani?
• Meg tudják-e jegyezni?
• Ha telefonban mondjuk valakinek, le tudja írni?
• Van-e hasonló név a környéken?
• Alkalmas-e a tartalom pontos azonosítására?
• Ragozható-e?
• Nem túl hosszú-e?
• Rövidíthető-e?
• Milyen gúnyneveket vagy beceneveket adhatnak majd neki a többiek?

• Nézzünk körül, és találjunk hasonló eseményeket, programokat, amelyeknek az elnevezése sikeressé vált!
• Tartsunk ötletbörzét a társainkkal közösen, majd értékeljük a felbukkanó névlehetőségeket! Nézzük meg, hogy melyik névnek milyen előnyei és hátrányai vannak!
• Teszteljük a kitalált neveket, lehetőleg olyan gyerekekkel, akiket szeretnénk a későbbikben a programba, aktivitásba bevonni. Kérdezzük meg őket, hogy mi jut eszükbe, ha ezt a nevet hallják?
• Adjunk időt magunknak a név véglegesítése előtt, hogy minden lehetséges asszociációnk meg tudjon jelenni.

Egy mozgásprogram vagy aktivitás névválasztása nemcsak az alkalom sikeréhez, mozgósító erejéhez járul hozzá, hanem a névadás folyamata közben végiggondoljuk és csiszoljuk azokat a tartalmakat is, amelyek a más formában (például előadásban) megjelenő kommunikációhoz szükségesek. Programunkban a TE IS név és annak arculati elemei adottak. Ha a program folyamata során a TE IS arculathoz illeszkedve saját logót, az egyes mozgásprogramoknak külön-külön nevet adunk, akkor azzal a kommunikáció legalapvetőbb mozzanatát, a megszólítást is gyako­roljuk.

A kommunikáció a kapcsolatok fenntartásának legfontosabb eszköze. Ám ne feledjük, hogy a kommunikációnak része a visszajelzés és a reakció is (ajánljuk Módszertanunk Kommunikáció fejezetét). Ha a visszajelzések és a reakciók fontossága és érvényessége a munkánk részévé válik, az egyfelől formálja csapatunk egyéni hangját, másfelől erősíti a csapat külső és belső kapcsolatait.