Egy iskolai program legitimációja sokféle formában jelenhet meg. Léteznek kötelező programok, vannak engedélyezett aktivitások, de ide sorolhatóak azok a – már kevésbé programszerű – tevékenységek, amelyekre nem vonatkoznak szabályok, mégis részei az iskolai létezésnek. Egy program legitimációja olyan elfogadottságot jelent, amely a csoport vagy közösség minden tagja számára érvényessé teszi annak létét. Gondoljuk végig az alábbi helyzetet!

A TE IS Program keretében a mentorpedagógus egy előre megbeszélt csoporttalálkozót tervezett a TE IS Csapat diákjaival. A találkozón azonban a 12 főből csak 4-en jelennek meg. Amikor a mentor elindul az iskola folyosóin, megkeresni a hiányzó gyerekeket, megpillantja az egyiket, és kérdőre vonja. A diák elmondja, hogy azért nem tudtak elmenni a találkozóra, mert osztályfőnökük kérésére a tornatermet segítenek átrendezni a közelgő iskolai ünnepségre. Ő is siet, mert már így is késett 10 percet.

Ebben a helyzetben a mentorpedagógusnak döntenie kell arról, hogy mit tegyen. Visszamehet a négy diákhoz, és dolgozhat csak velük, lefújhatja vagy átteheti a találkozót más időpontra, esetleg követheti az elkésett diákot, és jelezheti az osztályfőnökök felé, hogy a gyerekeknek az előre megbeszélt időpont szerint vele kellene dolgozniuk. Ez a helyzet – többek között – arról is szól, hogy a TE IS Program milyen szinten van jelen az iskola mindennapjaiban, hogyan épül be az iskola rendjébe, tehát mennyire legitim. Programunk legitimációja abban áll, hogy a program elemei, alkalmai és eredményei az iskolai működés eredményeinek teljes jogú összetevője. Ehhez az iskola tantestületének, de leginkább az iskola igazgatójának ismerniük kell a program céljait, stratégiáját és alkalmait.

Amellett, hogy a legitimációt nagyban segíti a program kommunikációja (részletesen szól róla útmutatónk 5. fejezete), szükséges az is, hogy a programot befogadó iskola pedagógusai, illetve az iskola igazgatója a hétköznapokban is érvényesnek tartsák a TE IS Program működését. Az igazgatók – mint a TE IS Program iskolai befogadásáról döntő vezetők – nem biztos, hogy teljes mélységében ismerik a programot. Ahhoz, hogy az iskola vezetői a program elkötelezettjeivé váljanak, elsősorban visszacsatolás és részvétel szükséges. Míg a visszacsatolások során az igazgatók képet kapnak a program előrehaladásáról, e kapcsolat rendszeressége közelebb hozza az iskola vezetőségét a TE IS Programhoz.

Térjünk vissza egy pillanatra a fentebb vázolt dilemmához. Egy, a leendő trénerekkel közösen tartott workshop során az egyik szakember a következő megoldást fogalmazta meg. A mentor akkor teszi a legjobbat mindenki számára, ha visszamegy a négy hátrahagyott TE IS diákért, s velük együtt beszáll a tornaterem átalakításába. Ezzel ugyanis együtt tartja a csapatot, együtt marad a gyerekekkel, kellően rugalmas és még az iskola céljaihoz is hozzájárul. Azonban az is fontos, hogy az átrendezés után a mentorpedagógus megbeszélje az osztályfőnökökkel az esetet annak érdekében, hogy közösen találjanak megoldást arra, hogy miként kezeljék a jövőben ezeket a helyzeteket. Sőt, a gyerekekkel szintén érdemes átbeszélni, hogy mi történt, és miért úgy történt, ahogy.

• Alakítsunk ki közvetlen szakmai viszonyt az iskola igazgatójával azzal a céllal, hogy számára rendszeres visszacsatolásokat tudjunk adni a TE IS Program előrehaladásáról!
• Kezdeményezzük, hogy a tantestület találkozóin essen szó a TE IS Programról, annak eredményeiről, esetleg kérdéseiről, dilemmáiról!
• Tanártársainkkal és az igazgatóval ne csak a pozitív történéseket osszuk meg, hanem jelenítsük meg kérdéseinket, aggodalmainkat, dilemmáinkat is. Ha segítséget kérünk, s kérésünk válaszra talál, az gyakran elköteleződéshez vezet.
• Az általános kommunikációs felületek és alkalmak mellett találjunk rendhagyó módokat és formákat is arra, hogy a TE IS előrehaladásának részleteit megosszuk az iskola szakembereivel és az igazgatókkal! (Például TE IS plakát a tanári szobában is, az aktivitásokat követő értékelő beszélgetésekre való meghívás.)
• Találjunk kapcsolódási pontokat más, az iskolában működő programokhoz, projektekhez, és alakítsunk ki programközi, projektközi együttműködéseket!
• Amikor csak lehetséges, a TE IS Programok megvalósítása során hívjuk be a releváns szakértelemmel, szaktudással rendelkező pedagógusokat (például a kutatáshoz az informatikatanárt, a plakátszöveg megírásához az irodalomtanárt, sőt, a TE IS Kuckó berendezéséhez az iskola gond­nokát)!