A TE IS Program célja, hogy az iskolákban megteremtsük a társas központú egészségtudatos iskolai kultúra értékeit. Ehhez a célhoz három kulcsfontosságú témából indultunk ki, a mozgás fontosságából, a befogadás szemléletéből és az önkéntesség erősítéséből. A fejlesztés során kialakított TE IS Módszertan meghatározta a TE IS Program elméleti és gyakorlati kereteit, amelyek célja, hogy a TE IS Csapat, illetve az egész iskola képessé váljon az egészségtudatos, befogadó és az aktív állampolgárságra építő értékek kialakítására.

A TE IS Program céljai között kiemelt helyen szerepel, hogy Programunk az említett értékek kialakítását, megerősítését fenntartható módon támogassa. Az értékek fenntartásához azonban olyan eszközökre van szükségünk, amelyek nem csupán egy-egy aktivitás, kapcsolat, döntés vagy stratégia kialakításában játszanak szerepet, hanem áthatják a Program minden mozzanatát.

Programunk – mint minden iskolán kívül fejlesztett módszertan – külső tényezőként érkezik az iskolába, új értékeket hozva magával. Az új tényezőknek a meglévő iskolai kultúrához való illesztése nehéz feladat, ezért a fejlesztés során nagy gondot fordítottunk arra, hogy az iskola szereplői minden támogatást megkapjanak ahhoz, hogy a TE IS Program újdonságai a helyükre kerüljenek.

Elképzeléseink szerint Programunk értékei minden iskolában más és más módon fognak kapcsolódni a meglévő iskolai kultúrához, jellegzetes és sajátos érték- és normarendszert hozva létre. Az új értékek, új tényezőként kapcsolódnak az iskolában meglévő értékekhez, miközben egy egészen új kulturális tér alakul ki.

A fenntarthatóság szempontjából az értékek kapcsolódása válik jelentőssé, hiszen vannak olyan értékek, amelyek csak nehezen találják meg a „közös hangot”. Két érték ellentmondása azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyik vagy másik érvénytelen lenne. Az értékek különbözőségének konf­liktusai feloldhatók, ha elfogadjuk, hogy a különbözőség, a diverzitás szükséges része mindennapjainknak.

A különbözőségek elfogadása, a befogadás Programunk alapértékei közé tartozik. A befogadás szintjei, tényezői, területei és lehetőségei Koncepciónkban és Módszertanunkban több fejezeten át olvashatók. Úgy gondoljuk, hogy egy támogató kultúra csakis a befogadás mentén tartható fenn.

Egy másik embert elfogadni, befogadni egyet jelent azzal, hogy értékeit érvényesnek tartjuk, még akkor is, ha az különbözik a mieinktől. A befogadás mozzanatai akkor válnak láthatóvá, ha először belül, érzéseink szintjén történik meg az elfoga­dás. Ha elfogadjuk a másik embert, annak más­sá­gával együtt, akkor nem csak a befogadott sze­mély válik számomra érvényessé, hanem én magam is az ő számára. Így mindketten gaz­dagodunk, miközben kapcsolatunk „aktívvá” és termékennyé válik.

Értékeink attól válnak érvényessé, hogy azok aktív kapcsolatokban kapnak helyet. A befogadás fontossága éppen abban rejlik, hogy kapcsolatainkat élővé teszi. Kapunk valamit és adunk valamit, miközben értékeinket megosztjuk egymással. Ezt a körforgást nevezhetjük kommunikációnak, interakciónak, társas együttlétnek vagy nyitottságnak is, amelyet a belső (lelki) és a külső (fizikai) aktivitás tart folyamatos lendületben.

A megérintődés szót akkor használjuk, ha valami vagy valaki mély érzéseket vált ki belőlünk. A szó azonban fizikai aktivitást, testi kontaktust ír le: valaki vagy valami hozzáér a bőrünkhöz. A megérintésben a kölcsönösség lehetősége rejtőzik. A kapcsolatokban az „adni valamit” és a „kapni valamit” akarva-akaratlanul érzések, értékek és érintések körforgásává változik.

Sokat írtunk, beszéltünk az értékekről, s miközben tudjuk, hogy az érték fogalma nehezen megragadható, mégsem találtunk kifejezőbb szót azokra az egyszerre kézzel fogható és egyszerre láthatatlan tartalmakra, amelyek életünket, viszonyulásainkat, cselekedeteinket és érzéseinket irányítják.

Értékeink azonban nemcsak irányítanak, hanem nyomot is hagynak másokban, a környezetünkben és saját magunkban is. Ahol jelen vagyunk, megnyilvánulunk, befolyással vagyunk, ott értékeink is megjelennek. Az iskolában a kultúra éppen ezekből a lenyomatokból épül fel s marad meg az utánunk érkező évfolyamoknak, generációknak.

Ha iskolai éveinkre visszatekintünk, akkor először azok az érzések kerülnek elő, amelyeket egy-egy helyzetben megéltünk. Arra gondolunk, hogy mi minden történt velünk, milyen jó és rossz hatások értek, kikkel voltunk együtt, és melyek azok az örömteli vagy kellemetlen emlékek, amelyek megmaradtak bennünk.

De néha eszünkbe jut az is, hogy vajon mi milyen hatással voltunk másokra. Egy-egy felnőttkori beszélgetés, közös visszaemlékezés, esetleg egy osztálytalálkozón való újbóli találkozás során talán meglepően hat, ha kiderül, hogy egészen máshogyan éreztük, láttuk, gondoltuk a magunk szerepét társaink életében. Kiderülhet, hogy az egyik osztálytársunk szerelmet táplált irántunk, talán egy felettünk járó iskolatársunk féltékeny volt ránk, vagy az osztály legokosabb tanulója felnézett ránk.

Értékeink lenyomata társainkban, tanárainkban, az iskola környezetében mélyen megmarad. Miközben hatással vagyunk, voltunk iskolánk kultúrájára, annak értékeiből felnőtt életünk során mi magunk is építkezni tudunk.