A tudásmegosztás a TE IS Program fejlesztésének egyszerre része és végeredménye. Része, amennyiben a fejlesztési folyamat során a gyerekek (és a felnőttek) megosztják egymással információikat, tudásukat; és eredménye, hiszen a tudásmegosztás szemléletének, folyamatainak és módozatainak kialakulása Programunk célja. A hálózati munkához hasonlóan a tudásmegosztás is természetesnek tekinthető folyamat, amely tudatosítással és irányítással válik készséggé.

A pedagógiai munkát érintően különösen fontos a tudásmegosztás folyamatainak, jellemzőinek értelmezése, hiszen a tanórákon kívül a gyerekek számtalan olyan tudáselemet fogadnak be, osztanak meg egymással és továbbítanak, amelyek fejlődésük, szocializációjuk fontos részévé válnak. A tudásmegosztás szemlélete összeolvasztja az informális, a non-formális és a formális tanulás aktusait, azzal a céllal, hogy annak folyamatai egy irányba haladjanak.

A tudásmegosztás szoros kapcsolatot ápol az iskolai hálózattal és a kreativitással. Míg a hálózat a tudás áramlásában játszik szerepet, a kreativitás az új tudástartalmak megszerzése, megjelenése, értelmezése és alkalmazása terén játszik kiemelkedő szerepet.

A tudásmegosztás társas történés, amely a gyerekek (és felnőttek) együttléte és kapcsolatai által válik valóra. A TE IS Koncepcióban írtunk Sugata Mitra kísérletéről (Hole in The Wall Projekt), amelyben a gyerekek egyetlen eszköz (számítógép) segítségével csupán az együttlétük által képesek voltak nem csupán a kérdéseik megválaszolására, de új kérdések feltevésére is. [7]

Az együtt tanulás ereje elvitathatatlan, még akkor is, ha vannak olyan tanulási formák, amelyben az önálló munka fontossága dominánsabb. Ha el is fogadjuk, hogy bizonyos tartalmakat egyedül jobb, könnyebb, eredményesebb megtanulni vagy befogadni, az eredmények megosztása, más tartalmakkal való összehasonlítása, megmérettetése vagy tudásunk érvényesítése már mindenképpen társakat igényel.

Egy megtanult vers mit sem ér, ha nem mondhatjuk el valakinek. Egy sokáig gyakorolt mozdulatsor finomításához elég lehet egy tükör is, ám amikor bemutatjuk, már nézőkre, versenytársakra, partnerekre van szükségünk.

[7] Mitra, S. (2007): Előadás a Hole in The Wall projekttel kapcsolatban. Filmfelvétel, LIFT 2007. http://www.ted.com/talks/lang/hu/sugata_mitra_shows_how_kids_teach_themselves.html, letöltve: 2014. 10. 13.

A tudás erőforrás, amely életünkben alkalmazható, felhasználható, kiterjeszthető, tehát célokkal rendelkezik. Ha céljaink kidolgozottak, meghatározottak, akkor azok a tudásszerzés, a tudásmegosztás és a tudásáramlás számára utakat jelölnek ki.

A tudásmegosztás akkor tud eredményessé válni, ha körvonalazható célokkal rendelkezik, ha tudjuk, hogy mely tartalmakat, milyen céllal és milyen várt eredményekkel osztunk meg. Ehhez azonban 
– a hálózati működéshez hasonlóan – olyan tudatosságra van szükségünk, amelyek segítenek bennünket a tudás tartalmainak, folyamatainak, hatásainak értelmezésében.

Céljaink nem csupán azt jelölik, hogy mi az a vágyott eredmény, amelyet el szeretnénk érni, hanem 
– a célok megfogalmazását követő tervezési szakaszban – azokra az erőforrásokra is rámutatnak, amelyekre szükségünk lesz. Az eszközök, a társak, a megfelelő környezet mellett szükségünk lehet belső erőre, kreativitásra, önbizalomra és mindezekhez kapcsolódva olyan tudásokra is, amelyek lehetővé teszik az eszközök használatát, a társakkal való kapcsolat kialakítását és megtartását, belső erőnk megtartását vagy kreativitásunk kiterjesztését.

apjainkban a tudás értéke egyre nagyobb figyelmet kap. Bár a tudás mindig előnyt jelentett, a technológia fejlődésével egyre több olyan megközelítés, módszertan lát napvilágot, amelyek a tudás megosztására, optimális és célszerű felhasználására, vagy annak módozataira fókuszálnak.

Nem csupán a tudás tartalma, hanem annak megszerzése, felhasználása, megosztása jelenti a tudásból származó valódi előnyöket. A tudás értékszemlélete szerint tehát nem az a fontos, hogy egy tudástartalom hasznos vagy haszontalan, hanem az, hogy az miként gazdagítja az egyént vagy a társas környezetet.

Természetesen mi magunk döntjük el, hogy egy bizonyos tudástartalmat fontosnak tartunk-e, vagy sem, értékes-e számunkra, vagy értéktelen. A tudásunk érvényesítése, megosztása szempontjából azonban lényeges, hogy annak társas megosztása mindenképpen értéket, értékeket képvisel.

Végső soron minden megszerzett információval, megtanult tartalommal, begyakorolt készséggel gyarapodunk, függetlenül attól, hogy milyen értékítélet tapad az adott tudástartalomhoz. Sőt, a tudás attól érdekes, hogy nemcsak annak megszerzése során válunk gazdagabbá, hanem akkor is, amikor átadjuk, megosztjuk, közzétesszük.
A tudásmegosztás szemlélete nem csupán azért fontos, hogy iskolánk diákjai, pedagógusai személyesen készségeikben gyarapodjanak, hanem azért is, mert általa megerősödik a közösség és annak kapcsolatai. Ha a gyerekek vagy a pedagógusok kilépnek az iskolából, megosztott, közössé tett tudásuk az iskolai közösség – így az újabb évfolyamok vagy az új tanárok – számára megmarad.