A TE IS Csapat akkor válik képessé az iskola szabályrendszerének – vagy annak részleteinek – újragondolására, ha a TE IS Program által nyújtott fejlesztési folyamat során végigjárta az elméleti dimenziók jelentette lépcsőfokokat. Ugyanakkor az iskolának megfelelő nyitottsággal kell állnia a feladat elé, hiszen hiába a Diákok felkészültsége, ha nem találkoznak azzal a nyitottsággal, amely befogadja a tanulók, a gyerekek igényeit, érveit és véleményeit.

A házirend az iskola egyik legfontosabb szabályozója, amely leginkább a tanulók elvárt viselkedési normáihoz kapcsolódik, amely akkor válhat újragondolhatóvá mind a diákok, mind az egész iskola számára, ha megértjük, értékeljük, mentalizáljuk [6] a házirend tartalmai és a tanulók hétköznapi működése közötti viszonyt.

[6] A mentalizálás azt jelenti, hogy a másik ember érzéseiről, vágyairól, hiedelmeiről, céljairól, gondolatairól képesek vagyunk gondolkodni. Ez a képességünk teszi lehetővé, hogy a másik ember várható viselkedését meg tudjuk jósolni annak alapján, hogy vélekedéseket, szándékokat vagyunk képesek tulajdonítani neki.

Programunkban az illeszkedés többszörösen hangsúlyozott igény. A házirend – vagy annak bizonyos részeinek – újragondolása során mindez azt jelenti, hogy az iskola házirendjének a lehető legpontosabban kell reagálnia az iskolai helyzetekre. Az illeszkedés pontjainak, illetve pontos igényeinek megtalálása nehéz feladat, mindez a házirend és a hétköznapi helyzetek vonatkozásában olyan összetett elemző munkát igényel, amelynek része a meglévő iskolai szabályok elemzése, az iskola vezetésével való egyeztetés, a kutatás, és még sorolhatnánk.

A házirend újrafogalmazásának munkája az első olyan komplex feladat, amelyben a TE IS Csapat kilép a mozgásprogramok és aktivitások szervezésének, lebonyolításának köréből, és tapasztalataikat, tudásukat az iskola társas működésének szolgálatába állítják. Ezen a folyamatszakaszon végighaladva a gyerekek és a pedagógusok a tanulói részvétel új lehetőségeit, előnyeit tapasztalhatják meg.

Kevés olyan iskolát ismerünk, ahol a tanulók közvetlenül beleszólhatnak az őket érintő szabályokba. A részvétel ilyen formája egyformán idegen a pedagógusok és a gyerekek számára is, ezért a folyamatszakasz megvalósítása ellenállással, bizonytalansággal találkozhat.

Ebben a folyamatszakaszban az óvatosságnak gyakorlati értelme van, amely magába foglalja az előzetes elemzőmunkát (a meglévő házirendet érintően), az egyeztetéseket (az iskola vezetőségével) és a kutatást (az iskolába járó gyerekek igényeivel kapcsolatban).

Ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban, hogy az iskola számára valóban pozitív hozadékkal jár, ha a gyerekek részt vesznek az iskolai szabályok újragondolásában, megalkotásában, nem elég csupán a házirend tartalmával foglalkozni, hanem meg kell vizsgálni a házirend előzményeit (volt-e a passzusoknak konkrét előzménye) és következményeit (hogyan hat majd az új szabályrendszer az iskola életére) is.

Folyamatszakaszunkat megelőzően a gyerekek autonómiája már kellő szinten van ahhoz, hogy önálló döntéseiket kreatív megoldásokkal ötvözzék. A házirend újraértelmezése azonban olyan témákat is érint, amelyek értelmezése nehézzé válhat a gyerekek számára (például a hatalom kérdése). A házirend újragondolása során nagyon fontos tehát, hogy a TE IS Csapat felnőtt támogatói még fokozottabban legyenek jelen.

A gondosság a megújult házirend kialakítása során aprólékosságot, és fokozott figyelmet jelent, amely a házirendben megtestesülő iskolai rendszerelemek összeillesztésére vonatkozik. Mivel a házirend az iskolai rendszer majdnem minden elemét érinti (tanulási, tanítási folyamatok, társas viszonyok, szabályok, kapcsolatok, …) látnunk kell, hogy egy-egy házirendbe illesztett szabály miként befolyásolja azokat az iskolai rendszerelemeket, amelyekre az adott szabály csupán közvetetten vonatkozik.

Ha például a házirendben az egyik szabály arra vonatkozik, hogy mire kell figyelnünk, ha az iskola folyosóján közösen játszunk, akkor tudnunk kell azt is, hogy ez a szabályunk befolyásolhatja azoknak a gyerekeknek a szünetét is, akik esetleg nem kapcsolódnak a játékhoz.

A házirend újragondolásának szempontjából a szem­léletváltás abban rejlik, hogy a gyerekek az eddigiekhez képes nagyobb szerepet kapnak az iskolai szabályok megalkotásában és érvényesítésében. Ez a váltás, változás a gyerekek és a felnőttek életében is komoly kihívást jelent. A gyerekek számára leginkább felelősséggel jár, míg a felnőttek oldaláról nyitottságot és bizalmat igényel.

A gyermeki autonómia fejlődése akkor tud kiteljesedni, ha a tanulók részeseivé válnak a rájuk vonatkozó szabályok kialakításának. Miközben lehetőségük van arra, hogy végiggondolják a saját és társaik szükségleteit, érvényre juttassák a szabályokkal kapcsolatos igényeiket, megtanulják azt is, hogy a maguk alkotta szabályoknak milyen következményei vannak, és milyen felelősséggel jár az a szabályalkotási folyamat, amely kiterjesztett (iskolai) életterükre vonatkozik. Mindeközben a pedagógusok munkájuk során megélik a felhatalmazás és a képessé tevés lehetőségeit, a nevelői munkára vonatkozó jótékony hatásait.