A TE IS Program módszertani keretrendszerének egyik dimenziója a fejlesztés általános dinamikájára utal. Ez a görbe sokféleképpen értelmezhető; leképezi az iskolai szervezet változásának alakulását, de a TE IS Csapat fejlődésének dinamikáját is. A TE IS Csapat csoportdinamikáját a fejlesztő szakembereknek folyamatosan figyelemmel kell kísérniük, ez jelenti ugyanis a Csapat működésének legfontosabb fokmérőjét. Ha a dinamika változik, az a csoport munkájának változását is jelenti, amely tetten érhető lendületben, elkedvetlenedésben, szétesettségben vagy állandóságban. A dinamika legfontosabb összetevője a csoport tagjai között lévő interakciók és viszonyok.

Számos esetben van szükségünk megújulásra, s ez nincs másképp a csoportos munka formáját érintően sem. A megújulás egy csoport, szervezet vagy közösség életében egyfelől szükségszerűség, másfelől az élet természetes velejárója, amely persze nem mindig tudatosul az érintettekben.

Ahhoz, hogy a megújulás ösztönözhető, „vezérelhető” legyen, ismernünk kell a vele járó motívumokat, ösztönzőket és a változás természetének összetevőit. Ha egyéni vagy csoportos szintű változásaink tudatosabbak, kezelhetőbbek, akkor a változások eredményeinek iránya gyakrabban pozitív vagy előremutató.

Fontos megemlíteni, hogy vannak helyzetek, amikor a megújulás helyett nagyobb biztonságot jelent a „megállás”. Gyakori ugyanis, hogy az előrehaladáshoz, a túllépéshez nem alakultak még ki a megfelelő készségeink, vagy nem zajlott le minden velünk történő esemény fel- vagy átdolgozása. Ha a csoport végiggondolja, körüljárja a változás vagy a megújulás mibenlétét, a továbblépésről szóló döntések is eredményesebbek lesznek.

Az aktivitás tervezése – vagy éppen a játékkészítés folyamatai – során a próbálgatás, a kipróbálás arra ad lehetőséget, hogy a végeredményként megszülető mozgásprogram minél gördülékenyebben, biztonságosabban valósuljon meg. Ugyanakkor pró­bál­ga­tás az is, amikor a csoport a saját kereteit vizsgálja meg, feszegeti vagy módosítja annak elemeit. A próbálgatás tehát egyszerre teremt biztonságot és egyszerre feszegeti a meglévő határokat.

Ha belegondolunk, a biztonságkeresés és a határok feszegetése nem is állnak olyan távol egymástól. Egy autonóm személynek vagy csoportnak fontos tudnia, hogy mit jelent számára, számukra a biztonság és milyen tényezők határozzák meg azt. A mindannyiunkban jelen lévő autonómiára való törekvés feloldja a biztonság és a feszegetés ellentmondását, hiszen a legnagyobb biztonság az, ha kereteinket és határainkat mi magunk alakítottuk („hajlítottuk”, „feszegettük”) magunk köré.

A TE IS Programban a TE IS Csapat fejlesztése során egy olyan autonóm csoportműködés alakul ki, amelynek mentén a csapat tagjainak erőforrásai és energiái, a közös célokat tekintve a legoptimálisabb formában kapcsolódnak össze. Az autonómia megteremtése egy olyan folyamat, amelyben a csoport irányítása lassan és fokozatosan belsővé válik.

Amikor a szabályok és a keretek a csoport tagjai által kerülnek meghatározásra, esetleg módosításra, az nem jelenti azt, hogy eltűnik az irányítás és a kontroll. Sőt, megfelelő irányítás és a Csapat következetes fejlesztése által az irányítás olyan belső csoportmotívummá válik, amely lehetővé teszi, hogy a gyerekek ne csak kövessék, hanem értsék, érezzék a szabályokat és a kereteket, valamint képessé váljanak arra, hogy azokat maguk formálják.

Az autonómiára való nevelés legfontosabb mozzanata, hogy felnőttként meghatározzuk a játékteret és a játékszabályokat, amelyeken belül a résztvevő gyerekek maguk lesznek képesek kreatív és szabad módon megtervezni, kialakítani a játékokat, aktivitásokat, úgy, ahogyan ők szeretnék. Természetesen a fejlesztés során óriási szükség van felnőttek jelenlétére, hiszen a játéktér és a szabályok kialakítása, az iskolai környezetben való megjelenése a mentorok, trénerek és az igazgató egyeztetése, illetve az iskolai szintű legitimáció megteremtése során lehetséges csupán.

Az autonómia a gyerekek kinyílásának, kreativitásuk felszabadulásának, valamint a felelős és aktív iskolai jelenlét alapja.

A TE IS Program alapmotívumait tekintve – aktivitás, befogadás, önkéntesség – megkerülhetetlen az empowerment kifejezés tisztázása. Ennek az angol szónak többféle magyar fordítása létezik, a három számunkra legfontosabb: a hatalommegosztás, a felhatalmazás és a képessé tevés. Bár e fordítások más és más szakterületek irányait foglalják magukba, mindhárom értelmezés egyet jelent: az irányítás és a kontroll hatalmát kezünkből kiengedni a közös tevékenységek résztvevői számára; felhatalmazást adni a mindnyájunkat érintő kérdések és döntések megválaszolására és meghozatalára. A felhatalmazás és a hatalommegosztás azzal is jár, hogy a résztvevők a folyamat során elsajátítják azokat a készségeket, amelyek segítenek nekik az általuk végzett tevékenységek, munkák önálló és felelősséggel történő megszervezésében.

Koncepciónkból és módszertanunkból könnyen kiolvasható, hogy a képessé tevés a TE IS Program minden mozzanatának kulcstényezője. A mentorpedagógusok és a trénerek által támogatott folyamatok célja, hogy a diákok és minden TE IS résztvevő, külső irányítás, kontroll nélkül is képessé váljon a TE IS iskolai folyamatainak megvalósítására.