A TE IS Csapat első tervezett kutatását reprezentáló folyamatszakasz előtt már esett szó kutatómunkáról, akár a toborzás kapcsán, akár a TE IS Kuckó kialakításával kapcsolatban. Kutatótevékenységként értékelhető az is, amikor a TE IS iskolai stratégiájának kialakításakor megvizsgáltuk, hogy milyen gyerekek já rnak az iskolánkba, vagy amikor a TE IS aktivitásoknak megfelelő iskolai teret keresünk. Mindkét tevékenység módszeres és konkrét célokkal, illetve eredményekkel rendelkezik. Nézzük meg, hogy milyen kulcsfogalmakat és hívószavakat tudunk folyamatunk mellé illeszteni!

A TE IS Csapat által végezhető kutatás kérdéseivel, lehetséges tematikájával módszertani könyvünk egyik alfejezete foglalkozik behatóan. A fejezetet olvasva láthattuk, hogy kutatási kérdésünk megfogalmazását, az adatok összegyűjtését, az elemzések elkészítését milyen sok tényező befolyásolhatja. Bár a valódi kutatómunka nagy odafigyelést, bonyolult lépéseket és számításokat igényel, ahhoz, hogy a kutatómunkához kedvet kapjunk, jobb, ha az első iskolai vizsgálatunkat az egyszerűség jellemzi.

A TE IS Programban a kutatómunka célja, hogy eredményei gazdagítsák és támogassák a TE IS Program iskolai jelenlétét. Első kutatási kérdéseink megalkotásakor azonban még nem tudjuk pontosan, hogy mely kérdések (és válaszok) támogatják ezt a célt, ezért első kutatásunk első kérdéseinek megalkotásánál általános kíváncsiságunk jelent vezérfonalat. A „ki mire kíváncsi?” kérdés akár a TE IS Csapat fejlesztési tematikájának is része lehet, de ha közelíteni szeretnénk egy kutatási folyamat megalkotásához, érdemes kicsit szűkíteni a kérdéseket. Például így: „Ki mire kíváncsi az iskola mindennapjaival kapcsolatban?”, vagy: „Mit volna jó felderíteni ahhoz, hogy jobban megismerjük iskolatársainkat?”, „Vajon melyik szünet vagy mely terek alkalmasak arra, hogy mozgásprogramot szer­vezzünk?”.

Minél több kutatást végzünk, kutatási kérdéseink annál kifinomultabbak, célzottabbak lesznek és ha kutatásinkra egyszer visszatekinthetünk, akár egy olyan, nagyobb kérdéskörhöz is tudjuk őket csatlakoztatni, amelyre az egyes kérdések megalkotása során nem is gondoltunk. Kérdéseink az érdeklődésünk változásait is mutatják, miközben a kutatások során szerzett válaszaink építik a Programot és hozzájárulnak az iskola eredményességéhez.

Az első kutatás során iskolánk felderítése már tartalmaz módszertani elemeket, például annak meghatározását, hogy miként gyűjtsük be a kutatási kérdésünkre válaszokat adó adatokat és információkat. Bármilyen adatgyűjtő praktikát is választunk, fontos, hogy a kutatásban, adatgyűjtésben részt vevők azonos módon tegyék mindezt. Ha kérdéseket szeretnénk feltenni a társainknak, akkor ahhoz egységes kérdőívet kell szerkesztenünk. Ha az iskola termeit akarjuk megvizsgálni egy adott szempont szerint, ahhoz egy kérdőívhez hasonló listát, amelyen rajta vannak a felderítés vagy vizsgálat szempontjai.

Az adatgyűjtést azért fontos egységesíteni, mert csak úgy tudjuk az eredményeket egymás mellé helyezni és összehasonlítani, ha azok egyforma módon vannak összegyűjtve.

Iskolánk felderítéséhez több szempont is használható. Végezhetünk kutatást úgy, hogy iskolánk tárgyi, fizikai környezetét vizsgáljuk és megfigyeljük; de megkérdezhetjük az iskola szereplőit is, közelebb kerülve ezzel társaink véleményeihez, viszonyaihoz, kapcsolódásaihoz.

Ha úgy érezzük, hogy eredményeink semmi újat nem mutatnak számunkra, akkor egyszerűen csak helyezzük egymás mellé az adatainkat, hátha egy eddig ismeretlen összefüggés bontakozik ki belőlük. Eredményeinket gazdagítja az is, ha csak beszélünk a kutatás során szerzett tapasztalatainkról. Minden kutatási folyamat végén érdemes feltenni azt a kérdést, hogy „Kinek mit mondanak az eredmények?”. Előfordulhat, hogy a gyerekek más és más eredményeket látnak meg ugyanazokból az adatokból vagy információkból.

Az első kutatás végén mindenképpen összesítsük az eredményeinket, még akkor is, ha úgy látjuk, hogy az adatgyűjtés nem egységesen zajlott! 

Az első eredmények ugyanis nem csupán arra szolgálnak, hogy kérdéseinket megválaszolják, hanem arra is, hogy újabb kérdéseket tudjunk általuk megfogalmazni. Sőt, még ha eredményeinket nem is találjuk kielégítőnek, a kutatási folyamat csoportos értékelése során megtalálhatjuk azokat a lépéseket, amelyekben még fejlődnünk kell.
A kutatásban részt vevő gyerekek számára a kutatás az adatokon, információkon túl fontos társas tapasztalatokat is hoz, ezek átbeszélése kezdő kutatócsoportként legalább olyan fontos, mint az eredmények érvényessége.

A kutatásokból mindig újabb kutatások születnek, hiszen a kérdések megválaszolása minduntalan újabb kérdéseket hoz magával. Ez a kíváncsiság természetes velejárója a tanulási folyamatoknak. Ha a TE IS Csapat a kutatómunkát élményként éli meg, ha eredményei valódi válaszokat hoznak, ha azok a közös munkába beépíthetővé válnak, akkor a Csapat számára szinte természetessé és rutinszerűvé válik a kutatómunka. Sőt, újabb és újabb módszerek kerülnek majd elő amellett, hogy a gyerekek módszertani ismeretei is bővülnek.

• Vajon, ha a TE IS Diákok megismerkednek és feldolgozzák az iskola pedagógiai programját, az hogyan járul hozzá további ötleteik és tevékenységük által, hogy a TE IS értékei a valóságban is áthassák az intézmény legfőbb szabályozóját?
• Vajon, ha a TE IS Kerék segítségével és az iskolaorvos vagy a védőnő bevonásával a gyerekek bővebb ismereteket szereznek a balesetvédelemről, az hogyan hat az iskolai szünetek biztonságára?

Ha a TE IS Csapat otthonosan érzi magát a kutatómunka módszertani világában, azzal egyes tantárgyak megtanulása is támogatottá válik. Az, hogy iskolánkban a TE IS Csapat milyen mélyen, milyen módszerességgel mélyed el a kutatómunkában, tőlük függ. Minden kutatási eredmény képes támogatni a TE IS iskolai folyamatait, ha jól használjuk, hiszen a kutatással a gyerekek saját kérdéseikre, igényeikre való válaszkeresésükben kapnak segítséget és támogatást, ami újabb és újabb tanulási folyamatot generál.