ATE IS Csapat csapatépítése talán az egyik legfontosabb TE IS folyamatszakasz, hiszen eredménye, tartalma meghatározza a Program teljes folyamatát. A kiválasztott TE IS Diákokkal való fejlesztési munka mindazonáltal nem ér véget ezzel a szakasszal, hanem folytatódik tovább, ahogyan azt a 10. folyamatszakasz leírásában olvashatjuk. A csapatépítés feladata, hogy a gyerekek együttműködésének kialakításával képessé tegye a TE IS Csapatot az iskolai mozgásprogramok folyamatos, kreatív és önálló szervezésére.

A csapatépítés eredményessége azon múlik, hogy miként alakítható ki a TE IS Diákok csoportjában a bizalom és az elfogadó légkör. Ez ugyanis az eredményes közös munka alapja.

Módszertanunkban a TE IS Csapat csapatépítéséről szóló fejezetben kiemeltünk néhány olyan kulcsfogalmat, amelyek meghatározóak a csapatépítés tematikája szempontjából. A Szabályok, az Érzelmi biztonság, a Feszültségek, félelmek és az Autonómia mellett azonban fontos, hogy a fenti ábrán látható kulcsfogalmak legtöbbje szerepeljen a tematikában, akár egy-egy aktivitás kiindulópontjaként, akár a foglalkozások céljaiként.

A csapatépítés tematikája természetszerűen nyitott végű, hiszen a gyerekek fejlesztése, fejlődése sem lehet véges vagy lezárt. Éppen ezért a csapatépítés e szakaszában nem az a fontos, hogy minél több fejlesztési elemet illesszünk a folyamatba, hanem az, hogy a gyerekekkel való közös munkában megtaláljuk a számukra megfelelő ritmust és végig figyeljünk a fizikai és mentális biztonságukra.

A keretek fontosságáról módszertanunk többször is említést tesz, ám a csapatépítés szempontjából ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. A gyerekek többsége otthon, az iskolában vagy a kortárs csoportokban számos traumát él meg. A traumák egy része szinte sosem kerül a felszínre, helyette szorongássá, félelemmé és egyéb negatív érzéssé alakulva hordozzuk azokat. Ha lehetőséget kapunk arra, hogy elmondhassuk, mi bánt bennünket, ha vannak társaink, akik meghallgatnak bennünket, akkor a traumák feldolgozása könnyebben megy. Elfogadó és nyílt közegben a legszorongatóbb érzéseinket is meg tudjuk osztani.

A TE IS Csapat csapatépítése olyan helyzetet teremt a gyerekek számára, amely alkalmas nehézségeik, problémáik, szorongásaik, feszültségeik feloldására. Ám ez azzal is jár, hogy a gyerekek által olyan tartalmak is megjelenhetnek, amelyekre nem számítunk, vagy úgy érezzük, hogy a meghallgatáson kívül nem tudunk mit kezdeni vele. Pedig a traumák a gyerekekre igen komoly hatással vannak, a legtöbb esetben egészen a felnőttkorig – vagy még azon is túl – hordozzuk magunkban a feldolgozatlan rossz érzéseket.

A biztonságos keretek kialakítása nehéz feladat, többirányú figyelmet követel meg a csapatépítést végző szakemberektől. Egyszerre kell figyelni a fizikai, környezeti tényezőkre, valamint a gyerekek vagy a csoport belső, érzelmi igényeire. Szükséges továbbá olyan utak, protokollok kialakítása, amelyekkel egy-egy előre vetített, valószínűsíthető helyzetet megoldhatunk (például mi történik, ha az egyik csoporttagon látszik, hogy rossz érzésekkel küzd, de nem akarja velünk megosztani azokat, vagy ha látjuk az egyik diákon, hogy egy külső helyzet nagyon nyomasztja, de úgy érezzük, nincs ráhatásunk a probléma megoldására).

A szorongások és félelmek jelzései a csoport felől általában nem csöndes, kimért módon történnek, hanem nagyon is viharosan. Az sem ritka, hogy az említett negatív érzések agresszió vagy ellenállás formájában öltenek testet. A csapatépítés során ezeknek a helyzeteknek a kezelése sorsdöntő a csoport életében. Bár a TE IS Csapat csapatépítése nem terápiás folyamat, fel kell készülnünk arra, hogy olyan elakadásokkal vagy traumákkal szembesülhetünk, amelyek azonnali megoldást követelnek.

A már említett előre megtervezett megoldási utak, protokollok mellett jó megoldást kínálnak Az aranytök című könyv útmutatásai [1]. Ebben a könyvben olyan történetek és értelmezések szerepelnek, amelyek kimondott célja a traumák feldolgozása, enyhítése és feloldása a mese erejének segítségével. A könyv nem csupán akkor nyújt segítséget a csapatépítés során, amikor a viharok megjelennek, de a mesék megelőző alkalmazása már a nehéz érzések megjelenése előtt is oldja a szorongásokat, félelmeket.

Mivel a traumatikus emlékek az agy jobb agyféltekéjében raktározódnak el képek, testi érzések, ízek, szagok, hangok, metaforák és szimbólumok formájában, ennek megfelelő feldolgozási módot kell találnunk [2]. Az említett történetek, mesék csak olyan mértékben érintik a traumák okozta érzéseket, amennyire a gyerekek elhárító mechanizmusai azt engedik. Ez egyfajta biztonságot jelent a gyerekek számára, és nem borítja meg a belső egyensúlyukat.

A mesék, történetek csapatépítés során történő alkalmazásával kapcsolatos legfontosabb szabály, hogy nem szabad értelmeznünk azokat. Ha hagyjuk, hogy a gyerekek a történeteket, meséket maguk értelmezzék, a számukra biztonságos módon, akkor elkerülhető, hogy a trauma felszínre törése a belső biztonság megbillenésével még nagyobb károkat okozzon.

Akármennyire is érezzük, hogy a csapatépítés során felmerülő nehéz érzéseket, traumákat kezelni tudjuk, fontos tudatosítani a TE IS tréneri, illetve mentorpedagógusi szerepeinek határait. A tréner és a mentorpedagógus jelen esetben nem terapeuta szerepben van, ezért ha úgy érezzük, hogy a gyerekek által megjelenített tartalmaknak terá­piás válaszra van szüksége, készen kell állnunk arra, hogy felvegyük a kapcsolatot egy megfelelő külső szakemberrel.

[1] Davis, Nancy – Simms, Laura – Korbai Hajnal (2010): Az aranytök. Terápiás történetek és mesék traumát átélt gyerekeknek. L’Harmattan – Mosoly Alapítvány, Budapest.
[2] Az agy jobb féltekéje lényegében „néma”, ám vizuális felismerése, térben való tájékozódása fejlettebb, mint a bal féltekéé. Ezen felül a jobb agyfélteke ösztönösebb, szorosabb viszony fűzi az érzelmekhez. A zene, a képzelőerő, a kreativitás, valamint a humor mind jobb agyféltekés tulajdonság.

Amikor élményekről vagy élmények mentén történő tanulásról beszélünk, akkor tulajdonképpen a velünk történtek megéléséről van szó. Mindnyájan tudjuk, hogy az a helyzet vagy esemény, történés, amit megélünk, az mélyebben érint minket, erősebb érzéseket vált ki belőlünk. Így van ez a rossz és a jó érzésekkel egyaránt.

Gyakori, hogy egy érzést nem merünk vagy nem tudunk megélni, átérezni, mert az bennünk fájdalmat, szorongást vagy félelmet ébreszt. A megélés biztonsága azonban kialakítható, ha elfogadó közeg vesz körül bennünket. De a gyerekek számára a mesék és a történetek szintén erősítik az érzelmi biztonságot, hiszen bennük az élet valós problémái, helyzetei jelennek meg. Ha a gyerekek a saját problémáikat, nehézségeiket egy mese által élik meg, s ezzel távolabbról tudnak rátekinteni a benne megjelenő érzésekre, azok sokkal elviselhetőbbek és könnyebben tudatosulnak. A mesék és elbeszélések rugalmassá teszik a gondolkodásmódunkat, előhívják az archaikus megküzdési módokat és mintáik révén segítik a saját érzéseinkhez való pozitív viszonyulás kialakulását.

A képessé tétel és a képessé válás az autonómia felé vezető út legfontosabb mérföldköve. A képessé tevés olyan segítő, támogató, fejlesztő folyamat, amelynek célja, hogy a gyerekek önállóan, külső segítség és részvétel nélkül is meg tudjanak oldani helyzeteket, feladatokat, kihívásokat. A képessé tevés legfontosabb mozzanata, amikor a segítő vagy támogató személy a háttérbe húzódik és hagyja, hogy a megoldás nélküle szülessen meg.

A csapatépítés folyamata során a gyerekek képessé válása leginkább szemléleti összetevő, amelyet a fejlesztő munka során végig követni szükséges. Mivel a csapatépítés aktuálisan tárgyalt szakasza a csoportbizalom kialakulásával lezárul, a TE IS Csapatnak ekkor még sok és aktív segítségre van szüksége. Ezzel együtt a trénereknek és a mentorpedagógusoknak érdemes figyelniük azokra a csoportmozzanatokra, feladatmegoldásokra, közös aktivitásokra, amikor biztonsággal háttérbe vonulhatnak és engedhetik a gyerekeket a maguk képességei szerint dolgozni. A későbbiek során a képessé tevés szemléletét – a biztonság figyelembevételével – egyre gyakrabban és egyre több helyzetben tudjuk alkalmazni.