A toborzás – ahogyan annak részleteiről Módszertanunkban írtunk – összetett és dinamikus folyamat, amelyet Programunk kezdetén aránylag rövid idő alatt kell megvalósítanunk.

A toborzást érintően a TE IS Módszertanban többek között a TE IS Csapatot alkotó gyerekek különbözőségét, diverzitását helyeztük előtérbe. Ahhoz, hogy a legszínesebb csapatot tudjuk megalkotni, meg kell értenünk, hogy mit jelent az iskolában a különbözőség. Egyszerűbben fogalmazva: milyen gyerekeket keresünk a TE IS Program diák-önkéntes csapatába? Módszertanunkban a toborzási terv elkészítéséhez számos szempontot adtunk. Ezek megfontolása mellett azonban, van néhány olyan gyakorlati tényező, amelyet a toborzási tervünk készítése és annak megvalósítása során figyelembe kell venni, és a hozzá tartozó kutatást, megismerési folyamatokat elő kell készíteni.

Fontos tudnunk, hogy a diverzitás relatív jellemző, amely – a fogalom lényegéből fakadóan – minden iskolában máshogyan jelenik meg.

A TE IS Csapat toborzása az iskolaigazgatóval való kapcsolat kialakítását követően indulhat el, s ennek a folyamatnak része az iskola pedagógusainak és felnőtt résztvevőinek megszólítása is. A toborzáshoz ugyanis elsősorban meg kell ismerni az iskolába járó gyerekeket, illetve a gyerekek legtöbb jellemzőjét. A gyerekek megismeréséhez több út vezet, ám a velük foglalkozó, az őket nevelő pedagógusok véleményei, ismeretei különösen fontosak. Olyannyira, hogy érdemes megfontolnunk néhány felnőtt bevonását a toborzás folyamatába, annak érdekében, hogy a TE IS Csapat kialakítása valóban a TE IS Módszertanban leírt kívánalmak szerint ­haladjon.

A gyerekek megszólítása a TE IS Program kommunikációjának része, amelyről bővebben a következő folyamatszakasz kapcsán írunk. A toborzás során azonban a felnőtt szakembereknek már előzetesen végig kell gondolniuk azt, hogy miképpen lehet a  TE IS Program céljait és folyamatait úgy megfogalmazni, hogy azt az iskolába járó gyerekek érteni és befogadni tudják. A sokféleség igényeit szem előtt tartva, érdemes sokféle megszólítás-tartalommal készülni, illetve látnunk kell azt is, hogy a toborzás üzeneteivel milyen módon érhetjük el a gyerekeket.

A bevonódás, bevonás első lépését jelenti az az alkalom, amikor a megszólított gyerekekkel lehetőségünk van a Program tartalmairól mélyebben és személyesen beszélni. A Program üzenetét ebben az esetben módunk van mélyíteni és a gyerekek kérdései, visszajelzései segítségével részletezni, rendezni.

A gyerekek belépése a TE IS Csapatba egyfajta megállapodást jelent, amely a közösen átbeszélt célok és tartalmak mentén kezdődő közös munkát érinti. A gyerekeknek már a toborzás során meg kell ismerniük a Program legfontosabb elemeit, annak érdekében, hogy a TE IS Csapatba való belépés önkéntes vállalása részükről valódi döntést jelentsen.

A TE IS Csapat toborzásán túl a toborzás a Program egész folyamatát érintheti, hiszen a Csapat által megvalósított aktivitásokhoz újabb társak és résztvevők bevonása szükséges. Ezért az első toborzási tervet úgy érdemes megalkotni, hogy az alapként szolgáljon a későbbi bevonódást aktivizáló és részvételt erősítő programszakaszokhoz is. A TE IS Csapat toborzási terve a gyerekekkel való közös munka során tovább él, formálódik és a Program folyamatának különböző szakaszaihoz illeszkedik. A toborzás folyamatossá tétele a Program állandó lendületéhez és fenntartásához járul hozzá.

A biztonság e ponton a gyerekek részéről történő kapcsolódás és az elköteleződés biztonságát jelenti. Bármennyire is részletesek, mélyek a toborzás üzenetei a gyerekek vélhetően nem tudják teljes egészében elképzelni, hogy pontosan mi várhat rájuk a TE IS Csapat tagjaiként. A biztonságot a toborzás során nem a jövőre vonatkozó ígéretként, hanem konkrét és megfogható formában jelenítjük meg.

Toborzás során az nyújt biztonságot, ha a döntést – manipuláció, ígéret, fenyegetés nélkül – a tanulók maguk hozhatják meg és ehhez minden lehetséges információt és támogatást megkapnak. Sem a sürgetés, sem a gyerekek feje fölött történő döntés nem elfogadható a TE IS Csapat toborzása során. Helyette tiszta kereteket szükséges adnunk (például a döntésre adott objektív határidőt), információszerzési lehetőséget (például mikor és hogyan találhatja meg a tanuló kérdéseivel a trénert és a mentorpedagógust) és figyelmet (a gyerekek minden kérdésének és kifogásának egyforma fontosságot tulajdonítunk).