A stratégia kialakításának jelentősége a közös célok kijelölésében és rendszerbe fog­lalásában rejlik, amely a Program koncepciójának, szemléletének és módszertanának mentén történik. Bár a TE IS Program Koncepciója és a Módszertana pontos és komplex célokat fogalmaz meg, azok iskolai gyakorlatra való átültetése a trénerek és a mentorok feladata. A TE IS célok ilyen formában történő adaptációja adja meg a szakemberek számára a célokhoz tartozó konkrét lépések keretét, az iskolai TE IS Stratégiát.

A közös munka igénye kézikönyvünkben az együttműködés korábbi végiggondolása kapcsán már megjelent. A stratégiaalkotás során a közös munka azonban meghatározott tartalmakkal, lépésekkel, teendőkkel társul. Ahhoz, hogy a célokból stratégia váljon, elsőként a stratégiát megalkotó és felvállaló szakembereknek kell megismerniük egymás szakmai és személyes oldalait. Erre szolgálnak azok a találkozások, beszélgetések, amelyek keretet adnak a közös stratégia kialakításához. A szakmai beszélgetések – amelyeket stratégiai workshopoknak is szoktak hívni – alkalmával derül fény arra, hogy a célok elérése érdekében milyen személyes, szakmai, külső és belső erőforrások mozgósíthatók.

Ha a stratégiaalkotásban részt vevők megismerik egymás személyes erősségeit, készségeit és értékeit, a közös célok mentén, a beszélgetések alkalmával az erőforrások köre egyre bővül, és lassan láthatóvá válnak azok a külső erőforrások is, amelyekkel az iskola szereplői és külső környezete rendelkeznek.

A TE IS Program Koncepciójában az egyik legfontosabb célként említettük az iskolai illeszkedés igényét. Ez azt jelenti, hogy a TE IS Program minden mozzanatának figyelemmel kell lennie az iskola jellegzetességeire, igényeire, a Programban részt vevők értékeire, egyszóval az iskola kultúrájára. Programunk illeszkedésének szándéka biztonságot teremt, hiszen az iskolát érintő változások tekintetében egyfajta kapcsolódást, elköteleződést jelent. Ha e szándék mellé erőforrások társulnak, akkor a Program, belépésével járó változás nem bizonytalanságot hoz, hanem megoldásokat és lehetőségeket.

Az illeszkedés szándéka és az erőforrások tehát a biztonság és a biztonságteremtés alapkövei. De mit is jelent ez pontosan? 

Miközben a közös TE IS Stratégia minden pontjának tartalmaznia kell az iskolához való illeszkedés részleteit (milyen adottságokkal rendelkezik az iskola, mit fogad el és mi az, amit vélhetően elutasít, hogyan érdemes kommunikálni a Programról, milyen a hangulat a tanárok között), ugyanúgy szükséges az is, hogy a stratégiai lépésekhez tartozó erőforrásokat is megnevezzük. A mentorok és a trénerek erőforrásai a Stratégia megalkotásának szakaszában elsősorban saját személyes és szakmai tartalmakat jelent, illetve ezen túlmenően azokat, amelyek már a Program indulása előtt jól láthatóak és beazonosíthatók (meglévő iskolai kapcsolatok, eszközök, közös tudások, értékek, tréningélmények, …). Később, a Program előrehaladása során az erőforrások bővülnek, formálódnak. Miközben a TE IS Programban való iskolai részvétel erősödik, úgy gyarapodnak az erőforrások és valósul meg a részvétel, a jelenlét, illetve az elköteleződés mentén az iskola igényeihez való idomulás.

A Program elején több olyan tényezővel kapcsolatban kell célokat meghatározni, amelyek időközben nagy valószínűséggel változni fognak. Ezért Stratégiánkat annak tudatában kell megfogalmaznunk, hogy azokat a Program folyamata és dinamikája mentén esetleg újra kell fogalmazni. Lehetséges, hogy bizonyos erőforrásokról kiderül, hogy azok nem érhetőek majd el a Program szempontjából, illetve az is megtörténhet, hogy fontosnak hitt kapcsolatok nem ugyanazt jelentik majd számunkra, mint amit előre elképzeltünk.

A rugalmasság a stratégiaalkotás szempontjából nem feltétlenül a célok változásáról, megváltoztatásáról szól, hanem sokkal inkább annak elérési módjainak formálódásáról. Ha végiggondoljuk, hogy egy-egy célt hányféle módon érhetük el, máris tettünk egy fontos lépést a rugalmas működés felé.

A felkészülés leginkább arra utal, hogy elképzeljük a Programot érintő jövőbeli történéseket. Ebben az esetben nem feltétlenül a tartalmi felkészülés a cél (mikor mi fog történni, milyen nem várt válaszokkal találkozunk), hanem inkább az, hogy a miként tudjuk meghatározni vagy a lehető legrugalmasabbra formálni munkánk kereteit. Ha például elhatározzuk, hogy minden héten tartunk legalább egy TE IS stratégiai megbeszélést, akkor a heti eseményeket biztonsággal meg tudjuk beszélni. Munkánk kereteit illetően így máris fontos előkészületeket tettünk.

A Program előrehaladása újabb és újabb témákat, kérdéseket fog felvetni, amelyek egyfelől pontosítani fogják a meglévő iskolai TE IS Stratégiát, másfelől előfordulhat, hogy az eddigi irányokhoz képest egészen új célok formálódnak. A fenntarthatóságot és a későbbi feladatok stratégiai szintű átgondolását segíti, ha felvázolunk néhány olyan sarokpontot, amelyek a közös munka során végig segítik a Stratégia alkalmazhatóságát. A szakemberek rendszeres stratégiai megbeszéléseire a Program ideje alatt mindvégig szükség van.