A TE IS Program keretében megtervezésre kerülő első iskolai mozgásprogram nagy jelentőséggel bír a TE IS Csapat és a program életében. A legelőször megvalósuló TE IS aktivitás a program iskolai bevezetésének elején, abban az időszakban fog megvalósulni, amikor még bizonytalanságok, félelmek, esetleg ellenállások jellemezhetik a TE IS folyamatait. A módszertani keretrendszerből kiolvasható, hogy a program életciklusának első szakaszát a bizalom kialakulása zárja. A bizalom kialakulásának fontossága egyaránt érvényes a TE IS Csapat belső munkájára és a program iskolai fogadtatására is.

A bizalom kialakulásához a program kezdeti szakaszában, elméleti útvonalaink szerint, az alábbi négy kulcsfogalom járulhat hozzá. 

• Szabályok
• Érzelmi biztonság
• Feszültségek, félelmek
• Autonómia

Ha azonban az összes ebben a szakaszban található kulcsfogalmat összegyűjtjük, azt látjuk, hogy még jó néhány olyan témakör adódik, amelyekkel a program elindulása során foglalkoznunk kell. Ezek a témák akkor tudnak megfelelően érvényesülni, ha beépítésre kerülnek a TE IS Csapatnak – trénerek és mentorpedagógusok által – nyújtott csapatépítő tréningek tematikáiba.

Vegyük sorra, hogy melyek lehetnek ezek csapatépítő témák!

Bár a fenti témák alapján az látható, hogy a TE IS Csapat fejlesztése, csapatépítése jelentős tudás átadását és igen mély munkát vár el a résztvevőktől, az első aktivitás elindításáig mégsem szükséges minden egyes elemet átdolgozni a csoporttal. 

Az aktivitás, a tervezés, a cselekvés, valamint az ezek mentén fogadott és feldolgozott visszajelzések ugyanis segítenek abban, hogy a bizalom kialakulása érdekében tett közös lépések eredményre vezessenek. Magyarán, a csapatépítés legfőbb célja, hogy a fentebb említett négy legfontosabb téma (Szabályok; Érzelmi biztonság; Feszültségek, félelmek; Autonómia) csoportszintű átdolgozása után lendületbe hozza a TE IS Kereket: el kell indítania az aktivitások megtervezését és megvalósítását!

Amikor a TE IS Kerék elindul, a TE IS Csapat valószínűleg még nem áll készen egy teljes körűen végiggondolt, pontosan megtervezett és minden iskolai tényezőt magában rejtő iskolai mozgásprogram megvalósítására, ám az első hónapokban ez nem is lehet a cél. A sikeres aktivitásokhoz szükséges négy alaptémát végigélve és végigdolgozva, a gyerekek és felnőtt segítőik képessé válnak arra, hogy mozgásba lendüljenek, míg a többi téma és „feladat” az aktivitások megvalósulása mentén tud majd beépülni a közös munkába. Az, hogy az első TE IS aktivitás mennyire lesz biztonságos a Csapatra vagy iskolai társaikra nézve, a szabályok kialakításán, a Csapat tagjainak érzelmi biztonságán, a feszültségek és félelmek feloldásán, valamint a tervezés elindulását övező autonómia szintjén múlik.

Hogyan építsük be a négy alaptémát a csapatépítés tematikájába, annak érdekében, hogy az első TE IS aktivitás sikeres legyen? A Határok, keretek, elvárások útvonal leírásában azokról a keretekről írtunk, amelyek értelmezhetővé, értékelhetővé teszik csoportbéli viselkedéseinket és interakcióinkat. Ez a folyamat nem csupán a csoport belső működését szabályozza, hanem csoporttagként alkalmassá válunk arra is, hogy az általunk elgondolt és irányított aktivitások szabályait jól tudjuk lefektetni. Ha a saját bőrünkön éljük meg a szabályalkotást, a keretek kialakítását, az ezzel járó tudatos munkát, vagy akár érzelmi hullámzását, akkor egyúttal megtanuljuk azt is, hogy az általunk megformált szabályok mit jelentenek mások számára. A szabályalkotás során kialakuló belső határok a megélt kompromisszumok útján szilárdulnak majd meg.

Gondoljuk el, hogy olyan csoportszabályt készülünk rögzíteni, amely arról szól, hogy a csoportmunka (például tervezés, csapatépítés) során nem lehet enni! Ekkor egyik társunk megosztja velünk, hogy ő maga cukorbeteg, és emiatt meghatározott időben kell elfogyasztania a becsomagolt szendvicsét. Mit teszünk ilyenkor? Milyen szabályt hozunk annak érdekében, hogy az minden csoporttagnak megfelelő legyen? Ahhoz, hogy szabályainkat és kereteinket képesek legyünk úgy kialakítani, hogy azok minden csoporttag elvárásainak megfeleljenek, rugalmasság és kompromisszum szükséges. Ha ez a két készség a csoportban megjelenik, akkor közelebb kerülünk ahhoz, hogy a későbbi mozgásprogramok szabályainak megalkotását az iskola minden szereplőjének elvárásai mentén tudjuk alakítani.

Ahogyan erről több helyütt írtunk módszertanunk egyes fejezeteiben, a TE IS Program iskolai belépésének mozzanata bizonyos szintű változást okoz az iskola mindennapjaiban. A változás feszültségekkel és félelmekkel, valamint természetesen, elutasítással jár. Minél több lehetőség adódik félelmeink megfogalmazására, feszültségeink megjelenítésére, annál valószínűbb, hogy a visszajelzések segítenek bennünket ezek feloldásában. A változás kezdeti szakaszában (a program első szakaszában) ezért elengedhetetlen, hogy személyes és csoportszintű aggodalmainkkal – például a program folyamatait, sikereit vagy kudarcait illetően – közösen, a csapatépítés során dolgozzunk. Az első TE IS aktivitások izgalmai, a mozgásprogramok kimenetelei iránt érzett szorongásaink úgy tudnak hajtóerőként (erőforrásként) szolgálni, amennyiben „mozgósítjuk” őket. Feszültségeink és félelmeink „mozgósítása” nem más, mint a róluk való közös beszélgetés, valamint azok aktivitásba csatornázása. Ha ilyen módon felismerjük a magunk és társaink érzéseit, akkor megtapasztaljuk azt is, hogy társas környezetünkben a magunk igényeivel és szükségleteivel lehetünk jelen, és nem kell rosszul éreznünk magunkat akkor sem, ha érzéseink negatívak.

A kimondás és „megdolgozás” által érzéseink által biztonságot teremthetünk a csoportban, és ez a biztonság segít az első TE IS aktivitások biztonságossá tételében is. Az érzelmi biztonság megteremti a TE IS aktivitások alapjait. A magabiztos célok, a bátor és körültekintő tervezési folyamat, a megvalósítás lendülete, mind a TE IS Csapat csoportjának érzelmi biztonságához tartozik hozzá, amely egyúttal az aktivitások fejlődését, kreatív változatosságát is eredményezi.

Az autonómia kialakulása a TE IS Program egyik fontos részcélja, amely kulcsfogalomként két módszertani útvonal része (Határok, keretek, elvárások, Szükségletek megfogalmazása). Az autonómia jelentősége a program első időszakában a függetlenedési törekvések és a kezdeményezőkészség kialakulásában érhető tetten. Kétségtelen, hogy az első aktivitások megalkotása során a TE IS Csapatnak több felnőtt, tréneri és mentori támogatásra van szükségük, ám a támogatásnak leginkább a „képessé tevéshez” kell igazodnia. Trénerként és mentorként tudnunk kell, hogy mely fejlődési szakaszok igényelnek nyomatékosabb jelenlétet tőlünk, és mikor érdemes a háttérbe vonulnunk ahhoz, hogy a csapat elindulhasson az autonómia-teremtés útján. A tréneri és mentori támogatás során szükséges elkerülni azokat a megnyilvánulásokat, amelyek átveszik vagy elveszik a  gyerekek kreativitásának, döntéseinek lehetőségét, még akkor is, ha nélkülük a gyerekek munkája nehezebbnek bizonyul. Az autonómia megteremtésében nagyon sok türelem kell a diákokhoz csakúgy, mint önmagunkhoz is. Mivel a hatalom és a kontroll kérdése az iskolákban általában nagyon érzékeny, érdemes felkészülni arra, hogy a TE IS Csapat csoportautonómiája csak lassan tud kiépülni.

Ahhoz, hogy a TE IS mozgásprogramokhoz a gyerekek valóban a saját tartalmaikat, a maguk szempontjait adják hozzá, a csoportnak saját döntéseket kell hoznia, és önálló felelősséget kell vállalnia. A döntéshozás és a felelősségvállalás folyamatai már átvezetnek bennünket a TE IS Kerék gyakorlati dimenzióihoz.

Fentebb említettük, hogy a négy alaptéma feldolgozását követően kívánatosnak tartjuk beindítani a TE IS Kereket. De mit is jelent pontosan a TE IS Kerék elindítása? Amennyiben a csapatépítés során a TE IS Csapat belső bizalma kialakul, valamint az iskolai kultúra is nyitottan áll a program elé, a TE IS Kerék készen áll arra, hogy lendületbe kerüljön. Bár a Kerék első gyakorlati eleme a Kutatás, megismerés, mégsem feltétlenül szükséges, hogy minden iskolában kutatási tematikával induljunk el. Módszertanunk gyakorlati dimenzióit tárgyalva a TE IS Kerék folyamata egy elképzelt és általánosan értelmezett folyamatot ír le, amelynek körforgása tulajdonképpen bármely pontjáról elindulhat. Lesz olyan iskola, ahol a Kerék indulási pontja a Célmeghatározás lesz, míg akadhatnak olyan intézmények, ahol a Toborzás lesz az első mozzanat. Az is előfordulhat, hogy egy olyan iskolában, ahol nincs lehetőség az iskola falain belül megfelelő TE IS Kuckót kialakítani, egyből a Külső erőforrások megteremtése mellett döntenek. A TE IS Kerék azon a ponton indul el, amelyet a TE IS Csapat megfelelőnek ítél.

Az is elmondható, hogy a TE IS Keréknek nem minden elemét kell egy-egy TE IS mozgásprogram megalkotása során végigjárni. Előfordulhat, hogy egy iskolai aktivitás során nincs szükségünk Külső erőforrásokra, vagy még nem áll rendelkezésünkre annyi tudás, hogy azt érdemes lenne a Tudásmegosztás mentén megosztani. A TE IS Kerék akkor is halad előre, ha egy-egy elemnek nincs tartalma, mert nem értelmezhető az adott aktivitás megvalósítása során.

A TE IS Kerék kapcsán fontos azt is megemlíteni, hogy az egyes elemek tartalmai gyakran összemosódnak, így például az Erőforrások tervezése kapcsán természetes módon végzünk olyan Kutatási és megismerési folyamatokat, amelyek feltérképezik iskolánkban az aktivitások és mozgásprogramok megvalósításának lehetőségeit. Ezekben a folyamatokban nem érdemes mindenáron szétválasztani az egyes gyakorlati dimenziókhoz tartozó elemeket, ám a közös munka során fontos, hogy az egyes mozzanatokat azonosítsuk, és a gyerekekkel és egymással láttassuk azok összekapcsolódását, valamint a kapcsolatok természetét. Lássuk például, hogy minden Tervezéshez kapcsolódik Célmeghatározás, illetve minden tervezési folyamat hatással van a céljainkra! Mutassunk rá arra is, hogy a külső erőforrások feltérképezése bizony, egyfajta kutatási folyamat, amely az iskolán kívüli viszonyok és rendszerek megismerését is jelenti!

Ahogyan a TE IS Kerék egyre biztonságosabban halad, azt fogjuk látni, hogy a Kereket alkotó elemek különállósága, merev határai eltűnnek, akárcsak egy biciklikerék esetében a küllők, amelyek, ha haladni kezd a jármű, már nem kivehetők többé. Létezésük mégis elengedhetetlen, hiszen, azok jelentik a tartást, a kapcsolatot az út (a TE IS Program folyamata) és a mozgó kerékpár (a TE IS Csapat) között.

A Hogyan készítsünk játékot? című fejezetben több olyan példát, praktikát fogunk említeni, amelyek az első TE IS aktivitás tervezése esetén is felhasználhatók. Mivel a biztonságos és sikeres programtervezéshez az első időkben a gyerekeknek még sokat kell tanulniuk, az említett fejezetben megfogalmazottak itt még fontosabbak. Ha elkészültünk az első programunk tervével és tematikájával, valamint tiszták az aktivitás céljai is, az aktivitás elpróbálása, szimulálása ebben a szakaszban elengedhetetlen. Ugyanúgy fontos az is, hogy az első aktivitások sose nélkülözzék a kockázat- és kifogáskezelés témáját. A TE IS Csapat tagjai által megfogalmazott aggodalmakról már a Csapat belső biztonsága kapcsán ejtettünk szót, a praktikumok szintjén ez a téma ugyanolyan fontos. A kockázatok csökkentése, vagy a kifogások kezelése praktikusan olyan megoldásokhoz és társas erőforrásokhoz vezet, amelyek nem csak aktivitásaink biztonságát szavatolják, de a sikerét is.

Az első TE IS aktivitás megtervezése nem könnyű feladat, tekintve, hogy a program belépése maga is bizonytalanságokat idézhet elő a TE IS Csapatban vagy az iskola többi résztvevőiben. Úgy is mondhatjuk, hogy az első mozgásprogram a Csapat és felnőtt segítőik nagy, közös próbatétele. Első TE IS aktivitásként készítsünk ezért olyan mozgásprogramot, amely leginkább a csoport belső munkájának és fejlődésének sikereit hozza el, és ekkor még kevéssé a külső igények, elvárások vezessenek bennünket. Nem az a fontos, hogy minél nagyobb volumenű, minél látványosabb programot alkossunk, hanem az, hogy első aktivitásaink megteremtsék a program és a Csapat önbizalmát, elfogadottságát, és általuk a TE IS Program értékei helyet kapjanak az iskolai kultúrában.