III.1.4. A mentorpedagógusok feladatai


Navigáció: < Előző Következő >

Kategória tulajdonságok
Könyv címe: A TE IS Program módszertana - Diáksport önkéntességi módszertani és elméleti anyag

III.1.4. A mentorpedagógusok feladatai


A mentorpedagógusok kiválasztását programunk a jelentkező iskolák vezetőire bízta, ám a pályázati kiírásban meghatároztunk olyan szakmai szempontokat, amelyek segíthetik az igazgatók ez irányú döntéseit. Programunk alaptémái mentén meghatároztuk azokat a végzettségeket, szakmai kompetenciákat, tapasztalatokat és vállalásokat, amelyek a program szempontjából relevánsak a mentorpedagógusok kiválasztásához. Ennek nyomán a jelentkező iskolák két-két kiválasztott mentorpedagógusa a program indulását megelőzően részt vett a TE IS képzők által tartott felkészítő tréningek egyikén.

A TE IS mentorpedagógusainak legfontosabb fel­adata, hogy a TE IS Program iskolai bevezetését és folyamatait, valamint fenntartását szakmai jelenlétükkel támogassák. Ennek a munkának a legnagyobb része a TE IS trénerrel való együttműködés, a  TE IS Csapat fejlesztése, a gyermekek fejlődésének biztosítása. A TE IS Csapat megalakulását megelőzően a mentoroknak kulcsszerepük van a diákok toborzásában. Mivel a mentorpedagógusok az iskola ismerői és az iskolai kultúra részesei, így a toborzás során olyan információk és tudások birtokosai, amelyek meghatározóak lehetnek a gyerekek kiválasztásában. A toborzás szempontjait egy későbbi alfejezetben részletesen is tárgyalni fogjuk.

A TE IS Csapattal való munka során a mentorpedagógusok munkáját a képessé tevés irányítja. Miközben a TE IS Csapat képzésének és fejlesztésének célja egyebek mellett a transzverzális kompeten­ciák fejlesztése, új ismeretek átadása, a programok megvalósításában való tervezői, szervezői jártasság fejlődése, a társas készségek és kompetenciák erősítése, a kreativitás kibontakoztatása, a mentoroknak arra is kell ügyelniük, hogy a gyerekek biztonságos környezetben sajátítsák el, éljék meg a program által nyújtott tudásokat és élményeket. A mentorpedagógusok munkájának egyik legfontosabb kihívása: a kontroll tartásának és elengedésének egyensúlya. Ez azt jelenti, hogy a mentoroknak tudniuk kell, hogy mikor van szükség arra, hogy a program kontrollját magukhoz ragadják, és fel kell ismerni azokat a helyzeteket is, amelyekben el kell engedniük az irányítást. Mindez nagyfokú jelenlétet és figyelmet igényel, ami nem csupán a TE IS Csapatra irányul, hanem a program iskolai környezetére is.

Ha a Csapat külső ellenállásba ütközik, vagy a munkájukat hátráltató tényezők jelennek meg a program megvalósítása során, akkor szükség lehet a mentorok pro-aktivitására. Ám ha a TE IS Diákok csoporton belüli döntéseiken dolgoznak – akár konfliktusok mentén is –, abban az esetben érdemes a háttérben, egyfajta facilitátor szerepben maradni. A TE IS Csapatnak biztosított védelem a külső tényezőkkel való megküzdésben ölt testet, ám ezek a készségek a Csapat erősödését, fejlődését, magabiztosabbá válását követően ugyanúgy átadhatók lesznek számukra, mint egy-egy belső döntés.

A mentor szerepének alapja a támogatás és a fejlesztés, amelyet tudása, személyisége és a bizalommal teli kapcsolatok kialakításának képessége mentén tud megvalósítani. A mentori szerep a támogatáson és a fejlesztésen belül magában foglalja a konzultációt, a tudásátadást, valamint a hálózatépítést is. A mentorok munkájának fő forrását az a tapasztalat teszi ki, amely a tudással és az ismeretekkel karöltve tud megjelenni a támogató folyamatban. Ilyen értelemben a mentori munka lényegesen személyesebb, mint a tanítói, tanári szerepkör. A mentor ugyanis képes arra, hogy személyes tartalmakat is megosszon mentoráltjaival úgy, hogy közben tiszteletben tartsa a maga és a mentorált személyes határait.

A mentorpedagógusoknak ismerniük kell a képessé tevés szemléletét, amely egyúttal a fejlesztés legalapvetőbb mozzanata. Ugyanakkor a mentoráltak biztonsága érdekében a mentorpedagógus felismeri azokat a helyzeteket is, amikor a mentorált tanulók védelme érdekében határait át kell lépnie. Éppen ezért a mentorpedagógusoknak ismerniük kell a gyermekek védelmének alapelveit és az ehhez kapcsolódó etikai szabályokat.

A mentorálás tevékenysége időtől és tértől független. A támogatás és a fejlesztés egyformán megvalósulhat informális keretek között (például a folyosón szünetben egy gyors találkozás során) és szükség esetén olyan helyzetekben is, amelyek az iskola formális kereteihez illeszkedik (például tematikus, személyre szabott órákon). A TE IS mentorok munkája szorosan a TE IS Program folyamataihoz illeszkedik, hiszen a mentoráció témái tulajdonképpen módszertanunk tartalmainak és szemléletének átadását jelentik. Amellett, hogy módszertanunk valamelyest tematizálja a mentori teendőket, a mentorok számára szakmai biztonságot is nyújt.
A TE IS mentorpedagógusok munkája nagyon komplex feladat, ezért a fejlesztés és a támogatás során mindvégig figyelemmel kell kísérniük a mentorált tanulókkal való kapcsolat (és dinamika) alakulását. Mentoraink ugyanis egyszerre támogatják és fejlesztik a TE IS Csapatot mint csoportot, ám adódhat olyan helyzet, amikor egy-egy TE IS Diákot egyénileg kell segíteniük. A mentori munka összetettsége miatt fontos, hogy mentoraink maguk is képesek legyen segítséget, támogatást kérni társaiktól, kollégáiktól, akár maguktól a gyerekektől, illetve természetesen a TE IS trénerektől.

A mentorok vezette képzések fókusza tehát elsősorban a non-formális készségek fejlesztése, és a gyakorlati tudás elmélyítése, valamint a biztonságos és támogató tanulási környezet megteremtése. A non-formális készségek itt minden olyan tudáselemet tartalmaznak, amelyek nem tartoznak szorosan a tantárgyakhoz, de a munka világát alapul véve, akár képesítéssel vagy szakmával is kifejezhetőek. A mentor pedagógusok azok, akik a mozgásprogramok (gyakorlati útvonalak), tehát a TE IS Kerék folyamatos görgetésében szervesen és támogatóan részt vesznek.

Érkezhetnek a kutatás, a célmeghatározás vagy a tervezés fázisában olyan kérdések és igények a diá­kok részéről, amelyekre a mentorpedagógus megfelelő válaszokat tud adni. Ha a mentorpedagógus testnevelő, akkor futball-játékvezetői vagy egészségfejlesztő tudása, ha éppen alsós pedagógus, akkor a kézműves tapasztalata, a játékeszköz-készítésben való jártassága használható fel a válaszokban.

Felmerülhet azonban olyan igény is, amit a mentorok önmaguk már nem tudnak megadni. Ekkor a TE IS mentor feladata, hogy segítse a diákjait abban, hogy az iskola belső hálójának – a kívánt információ tekintetében releváns – erőforrásait, képviselőit képesek legyenek megtalálni, bevonni és a tudást tőlük megszerezni. Ilyen lehet a gondnok vagy a technikatanár barkácstudása egy pódium felállítása során, a történelemtanár ókori olimpiáról szóló tágabb ismeretei, a földrajztanár turisztikai, tájolással, térképolvasással, kőzetekkel kapcsolatos információi, illetve egy iskolai diáktárs koreográfiai vagy free-style tudása, ami mentén újabb közös udvari aktivitás szervezhető.

Akadhat azonban olyan helyzet is, amikor a következő programhoz szükséges tudáselem nem található meg az iskola falain belül. Ilyenkor a mentorpedagógus feladata, hogy bátorítással, támogatással, engedélyeztetéssel, személyességgel vagy szervezéssel segítse, hogy a TE IS Diákok képesek legyenek bevonni azokat a személyeket, tárgyakat, könyveket, térképeket, szervezeteket és egyesületeket, amelyekre szükségük van az adott mozgásprogram megszervezéséhez. Ilyen lehet például a helyi lábtoll-labda képviselőjének meghívása és a sportág bemutatása, megtanítása, továbbá a helyi újság szerkesztőjének, a helyi tv operatőrének meginvitálása egy előadásra vagy a szomszéd varrónő tervezői tanácsadása.

A TE IS módszertan gyakorlati dimenzióit felsorakoztató fejezetben már ejtettünk szót az iskolai mozgásprogramok, aktivitások rögzítéséről, dokumentációjáról. Az aktivitások rögzítésének a tanulás és a fejlesztés szempontjából van a legfontosabb szerepe, de a dokumentáció egyben a projekt iskolai szintű előrehaladásának a lenyomata is. A program sikeressége érdekében szükségesnek látjuk, hogy a TE IS iskolai projektek adminisztrációja kitérjen a fejlesztés és a fejlődés mérhetőségére, az előrehaladás objektív meghatározhatóságára is.

Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan elfogadott mérőeszköz, amellyel az iskolai kultúra fejlődése számszerűsíthető, objektivitzálható. Ezért programunk hatásfokának iskolai szintű vizsgálata a mentorok és a trénerek által kialakításra kerülő mérési eszközön múlik (16).

(16) Bár a TE IS Program módszertanának nem része az iskolai kultúra mérésének módszertana, a MDSZ tervei között szerepel egy ilyen eszköz kidolgozása. A kidolgozásban – vélhetően – a TE IS Program iskolai megvalósulásai és annak tapasztalatai fontos szerepet fognak majd játszani.