Erre az életkorra a konkrét műveleti gondolkodás a jellemző. A tanulók emlékezete elsősorban cselekvéses tapasztalataikhoz, élményeikhez kötődnek. Legkönnyebben konkrét tartalmakat, szemléletes jelenségeket képesek felidézni, azokra képesek koncentrálni. Ezért a testnevelésórán az absztrakt szabályok és szituációk értelmezése nem várható el a tanulóktól, így pontosan jelöljük meg és magyarázzuk el azt a dolgot, amit várunk egy adott feladat végrehajtása során.

Ebben az életkorban a problémamegoldás, hasonlóan a gondolkodáshoz, meglehetősen korlátozott és leszűkített. Ez azt jelenti, hogy egy probléma megoldása során a tanulók nem képesek több szempontból vizsgálni a szituációt, amelynek eredménye a helytelen vagy sikertelen végrehajtás lehet. Ebből fakadóan a testnevelésórán törekedjünk olyan problémahelyzetek teremtésére, amelyben a tanulóknak a helyes megoldáshoz elég csak egy-két szempont figyelembe vétele.

Az életkorra jellemző a döntéshozatal folyamán, hogy egy adott szituációban a tanulók a próba-szerencse elve alapján találják meg a helyes megoldást. A testnevelésórán tehát állítsuk olyan változatos helyzetek elé a tanulókat, amelyekben próbálkozások során lehetőségük van a helyes technikai végrehajtás megtalálására, kivitelezésére. Ennek eredményeként a tanulók képessé válnak választásos alapon, egyszerű helyzetekben és játékokban döntéseket hozni.

Az életkorra jellemző, hogy a tanulók figyelme és koncentrációja rövid ideig fenntartható. Ennek következtében célszerű az adott témakört változatos feladatokkal, kisebb-nagyobb szünetekkel, gyakorlatváltásokkal feldolgozni. A testnevelésórán célzott kommunikációval, alkalmazkodást, fókuszált figyelmet igénylő feladatokkal fejlesztjük a tanulók koncentrációját, figyelmét.

Erre az életkori szakaszra jellemző a több szempont figyelembe vételén alapuló logikai szabályok és összefüggések gondolati megoldása. A pedagógus olyan feladatokat adjon, ahol a szabályszerűségek felismerése, a mozgásformák bonyolultabb, kontextuális végrehajtása történik. Ezzel a tanulók absztrakt gondolkodását mozgásos feladatokon keresztül fejleszti.

A gondolkodás fejlődésével párhuzamban és összhangban a tanulók problémamegoldó képessége is fejlődik. Ennek eredményeként a tanulók képessé válnak több szempontból is megvizsgálni egy problémát, és rátalálni a helyes megoldásra. Éppen ezért a mozgásos feladatok során adjunk választási, döntési felületet tanítványainknak, így a játékhelyzetek megoldása közvetlen lehetőséget teremt a tanulók problémamegoldó képességének szisztematikus fejlesztésére.

A változatos döntéshozatali szituációk eredményeként a tanulók döntéshozó képessége javul. A testnevelés-órai szituációkban a döntéshozatalból fakadó helyzetek (például vita, helyes megoldás, tervezés) kezelése és a döntés melletti érvelés is tudatosan fejleszthető. Ennek érdekében a pedagógus mutasson alkalmazandó példát, és adjon lehetőséget az adott döntések melletti érvelésre, kommunikációra és a közös megoldások megtalálására, megvitatására.

Erre az életkorra jellemző a tartós figyelem és koncentráció kialakulása, amelynek eredményeként a tanulók képessé válnak az apró részletekre odafigyelni. A testnevelésórán a pedagógus olyan feladatokat ad, amely során a tanulók egy adott kontextusban elsajátított mozgásos műveletet más környezetben, más végrehajtás mentén gyakorolnak. Ennek megfelelően képessé válnak a mozgások vezető műveleteit más kontextusban is adaptálni, célszerűen kivitelezni.

Ebben az életkorban a formális műveleti gondolkodás alapvetően nem változik, csak adott esetben tovább bővülnek a szempontok a gondolkodásban. Ebből fakadóan a komplexebb taktikai helyzetekben, feladatmegoldásokban gyakori lehetőség nyílik a gondolkodás ilyen irányú fejlesztésére, amelynek eredményeként a játékhelyzetek megoldása során a végrehajtás gyorsabbá, pontosabbá, hatékonyabbá válik.

A problémamegoldás ezen szintjén a gondolkodás fejlődéséhez hasonlóan tovább szélesedik a környezetből érkező és befogadható ingerek mennyisége, ezáltal a feladatok is komplexebb, többrétű megoldási útvonalakat igényelnek. A feladatok során még hangsúlyosabbá válnak a kooperáció mentén megvalósuló megoldások, amelynek eredményeként megerősödik a tanulók kreatív problémamegoldó gondolkodása.

Ebben az életkorban tovább erősödik az egyén, a csoport és a társadalom szempontjait megismerő és integráló döntéshozatali igény a tanulókban. Ennek részeként a tanuló képessé válik mérlegelni az adott szituáció motívumait, sajátosságait önmaga és a csoport szempontjából is, törekszik az objektív, az egyén és a csoport érdekeit nem sértő megoldások keresésére. A tanár segítségével rögzíthetik a problémamegoldás klasszikus modelljét (felismerés, meghatározás, analízis, szintézis) a döntéshozatal megsegítésére.

A tanulók a bonyolultabb játékhelyzetek, testnevelés–órai feladatok megoldása során célszerűen, hatékonyan irányítják figyelmüket a különböző feladat-összetevőkre, azok között gyorsan váltanak. A multi-tasking, mint a figyelem megosztásának képessége összetett figyelmet és fókuszváltást igénylő gyakorlatokkal fejleszthető.