Pontos, tapasztalathoz, élményhez kötött magyarázat.

Pontszerző játék során a tanulók egymáshoz nagyon közel, egy bolyban mozognak.

Pedagógus: „Helyezkedjetek távolabb a labdástól!”

A tanulók változatlanul együtt maradtak, ezért a pedagógus elhelyezett 4 karikát négyszög alakban, egymástól 5-6 méterre.

Pedagógus: „A feladat most már az, hogy a labdát próbáljátok átadásokkal bejuttatni valamelyik karikába! Bármelyik karikát választhatjátok!”

A tanulók ezek után a karikák által meghatározottan kezdenek el helyezkedni, ami még mindig nem kellően „szellős”.

Pedagógus: „Próbáljátok meg azokat a karikákat keresni, amelyek üresen állnak, használjatok sok átadást!”

A tanulók közül néhányan üres karikába állnak, onnan próbálja a labdás figyelmét magára vonni, átadást kapni. A játék sokkal mozgalmasabbá válik, a játékterületet teljes egészében bemozogják a tanulók.

A problémahelyzet sikeres megoldásához egy-egy szempont megadása.

A tanulók a pingpongasztal egyik végén állnak, egy-egy pingpong labdával a kezükben.

Pedagógus: „Juttassátok át a labdát a túlsó térfélre úgy, hogy a labda mindkét térfélen egyszer pattanjon, majd a második pattanás után próbáljátok elkapni! Egyszerre csak egy valaki próbálkozzon!”

A feladat során a tanulók elsősorban a lehető leggyorsabb átérésre koncentrálnak, így várhatóan nem, vagy igen nehezen tudják megoldani a feladatot. Miután mindenki próbálkozott egyszer, a pedagógus további instrukciókkal segíti a végrehajtást.

Pedagógus: „Próbáljátok meg erősebben lepattintani a labdát!”

Néhányan már közelebb kerültek a megoldáshoz.

Pedagógus: „A pattintásnál már helyezkedjetek az asztal széléhez!”

Újabb kör megy le.

Pedagógus: „Figyeljetek arra, hogy az asztal túlsó végéhez közel történjen a második pattanás!”

Próbálkozások sorozatának biztosítása a döntéshozatal fejlesztésére.

A pedagógus több eltérő súlyú és méretű labdát helyez a terem négy különböző területére.

Pedagógus: „A feladatotok, hogy az adott helyszínen lévő labdák közül válasszátok ki azt, amelyikkel pontosabban tudjátok eltalálni a célfelületet! Mindegyik állomáson próbálkozzatok, és próbáljátok az összes labdát!”

Kis idő elteltével a pedagógus kérdéssel segít.

Pedagógus: „Melyik labdával volt nektek könnyebb a célzás? A kisebbel vagy a nagyobbal?

Tanuló: A kisebbel, mert azt meg tudtuk fogni egy kézzel.

Pedagógus: Így van. És a súly melyiknek volt jó a célzáshoz? Ami nagyon könnyű vagy ami egy kicsit nehezebb, netán a nehézzel?

Tanuló: A könnyűvel.

Pedagógus: Biztos vagy benne? Rendben, próbáljuk ki! A célfelületet távolabb visszük a dobóhelytől, és megnézzük, mit tapasztaltok.”

2-3 kör után újra kérdezünk.

Pedagógus: „Most is úgy érzitek, hogy a legkönnyebb labdával lehetett a legjobban célozni?

Tanuló: Nem, mert lelassult a labda a levegőben.

Pedagógus: Így van, erre a feladatra a szivacslabda már nem igazán volt alkalmas, jobb volt a teniszlabda. Mit gondoltok, ha bábukat kellett volna gurítással ledönteni, melyik labda lett volna a legjobb?

Tanuló: A medicinlabda.

Pedagógus: Így igaz! Meg tudjátok mondani, miért?

Tanuló: Mert az nehezebb, és jobban gurul.

Pedagógus: Igazatok van. A következő órán gurító, hajító és más dobó mozdulattal fogtok dobni, és nektek kell kiválasztani a labdákat majd.”

A figyelem koncentráció fejlesztése.

A pedagógus különböző ritmusú, tempójú zenét játszik le az órán magnóról. A gyerekek feladata, hogy a meghatározott mozgásformát (például futás, labdavezetés helyben és mozgásban) a zene ritmusában, tempójában hajtsák végre.

Pedagógus: „Figyeljétek meg, hogy mennyire gyors vagy lassú a zene ritmusa! Próbáljátok meg először csak járásban a lépéseitekkel ugyanazt a ritmust képezni!

Most próbáljátok meg ugyanezt futásban!”

Mozgásos feladattal az absztrakt gondolkodás fejlesztése.

Két tanuló egymással szemben, egymástól kb. 1-2 méterre, a pálya hosszanti tengelyével párhuzamosan, alaphelyzetben áll. Egyiküknél labda van, míg a pálya két végén kosárlabdapalánk helyezkedik el.

Pedagógus: „A labdás tanuló feladata egy általa választott gyűrűre fektetett dobást végrehajtani, a társa ezt próbálja megakadályozni.”

A gondolkodásában konkrét műveleti szakaszban lévő, alsó tagozatos tanuló nem végez cselezést és irányváltoztatást, hanem a lehető leggyorsabban elindul a kiválasztott irányba az általa vélt legrövidebb úton. Ebben az életkorban azonban már megjelenik a formális gondolkodás: az előbbi helyzetben a tanuló cselez, vagy az elindulást követően irányváltoztatást végez, mert tudja, hogy a feladat sikeres teljesítéséhez ütemelőnyt kell kialakítania védőjével szemben („meg kell vernie”).

Pedagógus: „Szerintetek mi a támadó célja a játék során azon túl, hogy kosarat dobjon?

Tanuló: Le kell ráznia a védőt.

Pedagógus: Így van, el kell szakadnia a védőtől, ütemelőnyt kell kialakítania vele szemben. És ehhez milyen eszköze van a támadónak?

Tanuló: Például irányváltoztatás!

Pedagógus: Helyes, például irányváltoztatás, de lehet cselezni, ritmust váltani is!”

A problémák, feladatok megvizsgálása több szempontból.

A tanulók a pingpongasztal végén állnak, egy-egy pingpong labdával a kezükben.

Pedagógus: „Juttassátok át a labdát a túlsó térfélre úgy, hogy a labda mindkét térfélen egyszer pattanjon, majd a második pattanás után próbáljátok elkapni! Egyszerre csak egy valaki próbálkozzon!”

Egyszer mindenki megpróbálja teljesíteni a feladatot.

Pedagógus: „Szerintetek mi a célravezetőbb: ha a labda kevés vagy sok időt tölt a levegőben?

Tanuló: Ha sokat?

Pedagógus: Meg tudjátok mondani, miért?

Tanuló: Mert akkor több időnk lesz átérni.

Pedagógus: Így van!”

A tanulók rájönnek arra, hogy minél több időt tölt a labda a levegőben, annál több idő marad átérni és teljesíteni a feladatot. Ennek érdekében erősen pattintják le a labdát, ami nagy ívben repül.

Pedagógus: „Mit gondoltok, mire kell még figyelni, hogy minél többször sikerüljön végrehajtani a gyakorlatot?

Tanuló 1: Nem mindegy, honnan indulunk!

Tanuló 2: Olyan helyen pattanjon másodszor, ahová gyorsabban odaérünk!”

A döntés melletti érvelés elvárása, gyakorlása.

3 másodperces pontszerző játék során (a labdát maximum 3 másodpercig birtokolhatja egy tanuló) a labdát kapó tanuló kicsit lassan veszi át a labdát, nem tudja megfelelő gyorsasággal továbbjátszani az üresen álló társának, akire így már védő tud helyezkedni. Ezt követően egyszer leüti a labdát, ellép védője mellől, majd passzol. Az üresen álló társ, aki nem kapott labdát kérdőre vonja labdás társát:

Tanuló 1 (Miki): „Miért nem passzoltál?

Tanuló 2 (Peti): Mire passzolni tudtam volna, már rajtad volt a védő!

Tanuló 1: Tanár úr, ugye igaz, hogy passzolni kellett volna?

Pedagógus: Kérdezzük meg Petit! Peti, mit gondolsz?

Tanuló 2: Oda akartam adni, de addigra már odaállt a védő. Leütéssel oda léptem, ahonnan passzolni tudtam, mert senki nem helyezkedett felém.

Tanuló 1: De miért ütötted le?

Tanuló 2: Mert onnan tudtam csak passzolni, letelt volna a 3 másodperc.”

A vezető műveletek felhasználása változatos szituációkban.

A tanulók a hajító mozdulatot először a teremben, szoknyáslabdával gyakorolják.

Pedagógus: „Próbáljátok meg eltalálni a térelválasztó függöny tetejét! A vállatok mögül indítsátok, és az elengedés után vezessétek végig a dobást! Figyeljétek meg, hol van a dobó kezetek, amikor befejezitek a dobómozdulatot!”

Néhány próbálkozást követően a pedagógus gyakorlatot vált.

Pedagógus: „Most mindenki vegyen fel egy röplabdát! Újra a függöny tetejét kell eltalálni, de most röplabda felső egykezes nyitó- vagy ütőmozdulattal.”

Néhány kör után újabb feladat.

Pedagógus: „Most mindkét feladatot megcsináljuk újra, de most a függöny alját kell céloznotok!”

Pár perces gyakorlást követően a pedagógus kérdéseket fogalmaz meg.

Pedagógus: „Találtatok valami közöset a hajító és ütő mozdulatban?

Tanuló: Igen, mindkét mozdulatot a vállunk fölött, a váll mögül kell indítani!

Pedagógus: Így van! Szerintetek előbb a labda vagy a könyökötök hagyja el a váll függőleges síkját?

Tanuló: A könyökünk.

Pedagógus: Igazad van, azt szoktuk mondani, hogy a könyök vezeti a mozgást.”

Komplex játékhelyzetek, dilemmák megoldása.

4-4 elleni kosárlabda játékot megkötésekkel játszanak a tanulók egy kb. 10 × 20 méteres pályán.

Pedagógus: „A játékot megkötésekkel játsszuk. Először is nincs leütés, másrészt támadásonként minimum 4, maximum 6 átadást adhattok. Viszont van még egy különlegesség. Félpályáról indulnak a támadók, a két palánk közül bármelyiket választhatjátok, végig a játék során!”

A tanulók a játék során ritkán váltanak térfelet, nem használják ki a taktikai lehetőséget.

Pedagógus: „Milyen helyzetben értek el kosarat legkönnyebben?

Tanuló: Amikor üresen vagyunk!

Pedagógus: Így van! Tehát, hova célszerű eljuttatni a 4., 5. vagy 6. átadást?

Tanuló: Üres területre!

Pedagógus: Helyes, ezért érdemes az egész pályát kihasználni, bátran passzoljatok a másik térfélre!”

A szimultán több információ gyors feldolgozása és a feladat megoldása.

7-8 tanuló egy kb. 4-5 méteres átmérőjű kör vonalán állnak. Egyiküknél van egy kosárlabda.

Pedagógus: „Passzoljátok a labdát egy társatoknak, majd fussatok arra a helyre, ahova passzoltatok! Közvetlenül mellettetek állónak nem passzolhattok!”

1-3 perc gyakorlást követően a pedagógus változtat.

Pedagógus: „Ugyanezt megpróbáljuk két labdával! Az első labda a vezető, a második a követő, tehát ugyanoda kell mennie a második átadásnak is!”

A tanulók már nehezebben birkóznak meg a feladattal, két labdára figyelni nem sikerül mindenkinek.

Pedagógus: „Csavarunk még egyet a feladaton. Ugyanúgy két labdával gyakorlunk, viszont a második átadásnak nem kell oda mennie, ahova az első ment.”

A tanulóknak már több időre van szükségük, hogy teljesítsék a feladatot viszonylag zökkenőmentesen.

A csoport szempontjait mérlegelő részvétel a döntések meghozatalában.

Kosárlabda házi bajnokság utolsó mérkőzése zajlik. A bajnokság során minden kosár 1 pontot ér, abban az esetben azonban, ha minden támadó legalább egyszer hozzáér a labdához, és úgy születik találat, úgy 3 pontot ér a kosár.

Az A csapat még nem nyert mérkőzést a bajnokság során, míg B csapatnak egy esetleges győzelem sem jelent jobb helyezést. A és B csapat között 2 pont különbség van a játékidő vége előtt 20 másodperccel, B csapat javára.

Az A csapatból egyvalaki labdát szerez, és egy hosszú átadással indítja Zolit, akit mindenki biztat, hogy dobjon kosarat, hiszen azzal ő nyerné a legértékesebb játékos különdíjat. Ő azonban megáll, és labdavezetés közben sürgeti társait, hogy fussanak át a támadó térfélre. Mindenki labdához ér a támadás során, és úgy születik kosár az utolsó másodpercben, ezzel A csapat megnyeri a mérkőzést. A pedagógus megállapítja, hogy az ilyen esetekben adható „fair-play” csoki ma Zolinak jár.

A tanulók a bonyolultabb testnevelés-órai feladatok megoldása során célszerűen, hatékonyan irányítják figyelmüket.

A pedagógus kondicionális képességfejlesztést célzó órán öt állomást alakít ki a teremben, feladatkártyákkal. (A feladatkártyákon nem konkrét gyakorlatok, hanem a fejlesztendő izomcsoport és a felhasználható eszközök szerepelnek.)

Az ötfős csoportok mindegyik állomáson maguk dolgozzák ki a feladatokat úgy, hogy mindig a csoport más és más tagja állítja össze a gyakorlatsort a feladatkártya alapján. A tanulók az adott gyakorlatok intenzitását, ismétlésszámát egyéni céljainknak megfelelően alakíthatják, de a csoporton belül egymással megbeszélik a gyakorlatok lehetséges módosításait, variációit.