A tanulók az egészségfogalom körében alkalmazzák tu­dásukat.

A tanulók egymásra odafigyelve járnak a tér bármely irányába, ütközések nélkül. A pedagógus kijelentő mondatokat olvas fel hangosan, érthetően. Amennyiben az elhangzott mondat igaz, a tanulók megállnak, karjaikat magastartásba emelik, vagyis I betűt formáznak. Amennyiben hamis, úgy a tanulók párosával egymással szembe helyezkednek, megfogják egymás vállát, így alakítva ki egy H betűt. 

A mozgás által megjelenített érzelmek jellegzetességeinek azonosítása.

A pedagógus egy A/4-es papírra érzelmek neveit írja fel és elhelyezi a terem falain. A gyerekek háttérzene kíséretében, szétszórt alakzatban, lassan futnak, közben ráismerhetnek a falon olvasható kifejezésekre. Ekkor még kérdéseket is feltehetnek, ha valamelyik kevéssé ismerős. A gyakorlat során a pedagógus megállítja zenét, majd az egyik gyerek nevét mondja, aki az általa a futás közben kiválasztott érzelmet nonverbálisan megjeleníti. A többiek kitalálják, melyikre gondolt. A továbbiakban az, aki kitalálta, választhatja ki egy másik társát, amikor a pedagógus ismét megállítja a zenét. A játék végén megbeszélik, hogy mikor, milyen érzelmeket tapasztalnak, azonosítanak magukon és társaikon a testnevelésórákon.

A stressz, szorongás feloldásának átélése, a feszültségoldás tudatosítása.

A „Beszélgető kör” igen alkalmas arra, hogy többet lehessen megtudni a tanulók pillanatnyi lelki állapotáról. A testnevelésórán is jól alkalmazható a kimondott, beazonosított stressz már fél siker a stresszkezelésben. A test nagy izmai már kisiskolás korban is ellazíthatók lassú zenére fekvő helyzetben, a fantáziagyakorlatok (például felhőn libegni, virágos mezőn lépdelni) arra tanítanak, hogy ilyenkor le kell lassulni. A feszültség levezethető egy erős falnak támaszkodással, „eltolással”. A drámajátékok is alkalmasak erre a célra, mint például a „Találkozások”.
A gyerekek egy vagy két nagy körben, szorosan, egymás derekát fogva állnak. Egy tanuló a körön belül, egy a körön kívül helyezkedik el. A feladatuk az, hogy találkozniuk kell. A körön állók ezt próbálják megakadályozni egymás elengedése nélkül és mellőzve a durva viselkedést.

Az agressziószabályozás pozitív modelljét a pedagógus a szabályok közvetítése és a helyes kommunikáció által mutatja be.

Két egyenlő létszámú, erősségű csapat legyen úgy, hogy az egyik csapatban tudatosan több legyen az erőszakosabb, az agresszió gátlását nem ismerő és alkalmazó gyerek. A csapatok „várai” a terem két oldalán találhatók. A feladat szerint a csapatok túszt ejtenek, és a váraikba cipelik őket, a túszok menekülni akarnak mindaddig, míg az ellenséges várba nem kerültek, mert akkor ott le kell ülniük. A várban mindig csak annyi várlakó lehet (ám nem kötelező), amennyi a túsz. Akkor van vége a játéknak, amikor üres lett a csatamező, valamelyik csapat tagjai elfogytak.

A játék ebben a formájában nem szabályozza eléggé a túszejtők feladatát, ez nagy valószínűséggel problémákat okoz. A játék megállításával beszélgetés indul el, amelyet a pedagógus irányít „Ebben a játékban azért (nem) éreztem jól magam, mert…” mondatkezdésekkel érdemes megszólaltatni a gyerekeket. „Olyan szabályt vezetnék be, hogy…” mondattal lehet a továbbiakban vezetni a beszélgetést az adott pillanatban, vagy egy későbbi megálláskor. A cél, hogy a tanulók belássák, a szabály segíti őket, és élvezhetőbbé teszi a játékot.

A terhelés-élettani tényezők változtatása és a teljesítmény alapfokú összefüggéseinek megismerése.

Köredzés során a tanulók megismerkednek az intenzitásnövelés fogalmával. A pedagógus által tetszőlegesen megválasztott – egyszerű – feladatokkal és közepes ismétlésszámmal, valamint a gyakorlatok közötti átlagos pihenőidővel végzik a köredzést. Ezt követően a pedagógus kérdésére válaszolnak. „Mit kellene tenni, hogy a köredzés fárasztóbb legyen, nagyobb terhelést adjon?” A tanulók egyik válasza feltehetően az lesz: „Több végrehajtás legyen sorozatonként.” vagy „Rövidebb pihenés legyen.” vagy „Rövidebb idő alatt kell a korábbi feladatszámot végrehajtani.” Mindegyik változatot kipróbálják. A következő alkalommal az iskola udvarán vagy a közeli parkban körülnézve ötleteket gyűjtenek, milyen gyakorlatokat lehet egy köredzésben alkalmazni az adott, külső helyszínen. Kisebb csoportokban megtervezik, kipróbálják, majd egy összetevőt megváltoztatva módosítják az intenzitást. A végrehajtást követően megbeszélik és értékelik a tapasztaltakat.

Az érzelmek megosztása, a pozitív tanulási környezet erősítése.

A torna oktatása során, miután minden aktuális szervezéssel és gyakorlással kapcsolatos elvárás elhangzott a pedagógus részéről, az alábbi „játékkal” lehet kezdeni a munkát. Minden tanuló anonim módon, nyomtatott betűvel felírhatja egy A/5-ös lapra, mit „dobna”ki a gyakorlatokból, mert nem megy neki, emiatt sikertelen, így fél tőle. A lapokat összegyűjtik. Az órai gyakorlás megkezdődik, a csoportok dolgoznak, gyakorolják a tananyagot, figyelik egymást. Az óra vége előtt 10 perccel a pedagógus felolvassa egyenként név nélkül a lapokat – amit már előre átnézett, az azonosságokat csoportosította – a körben ülő tanulóknak. A tanulók kísérletet tesznek arra, hogy kitalálják, kinek mi a „mumusa”. Akiét kitalálták, beszélhet arról, hogy miért azt írta fel, és mit vár attól, hogy elmondhatta. A pedagógus célirányosan alakítsa a beszélgetést, a társak segítő, bíztató hozzáállása fontos.

Technikák átélése és elsajátítása a saját stresszszint értő szabályozása érdekében.

Az alábbi „Kisrelax” a szabadban mintát ad a tanulóknak arra, hogy a természeti környezet segíti a feszültségoldást. „Álljatok támadóállásba egy lépésnyire egy fatörzstől, falfelülettől, és próbáljátok pár másodpercig teljes erővel eltolni azt! Helyezkedjetek el a fűben, térdelő sarokülésben! Hunyjátok le a szemeteket és hallgassátok, milyen különféle hangokat hallotok! Meséljétek el egymásnak! Kezeiteket kulcsoljátok össze a hátatok mögött! Lassan emelkedjetek fel térdre, karokat húzzátok hátra felfelé, fejeteket hajtsátok előre! Néhány másodpercig maradjatok ebben a helyzetben, majd ereszkedjetek vissza kiinduló helyzetbe! Álljatok alapállásba magastartással! Lassan hajoljatok előre, karotokat lazán ejtsétek magatok elé! Kis ideig maradjatok így, majd emelkedjetek fel!”

A pedagógus további teendője a tanulók biztatása, a visszacsatolás lehetőségének megteremtése a technika önálló alkalmazásával kapcsolatosan.

A közös célok, a szabályok érvényesülése az önző, agresszív károkozással szemben.

Az önszabályozás, öngátlás demonstrálására alkalmas játék a „Gyökerek” egyik változata. A játékot megelőzően két egyenlő létszámú és erősségű csapat alakul. Az egyik csapat a kosárpálya egyik kezdőkörének megfelelő helyen arckörben leül, majd közelebb csúsznak, és mélységben és szélességben, keresztezve, átbújtatva kezüket-lábukat, erősen tartják egymást, összegabalyodva, mint a fák gyökerei. A másik csapat a másik kezdőkörnek megfelelő helyen áll. A pedagógus jelére elindul az óra és az álló csapat. Céljuk, hogy mihamarabb szétszedjék, kibogozzák a gubancos csapat tagjait a testi épségük megőrzése mellett, akik természetesen a végsőkig kapaszkodnak egymásba. Aki már nem érintkezik egy társával sem, azt a saját körükbe vonszolják el. Az óra akkor áll meg, amikor az egész csapat átkerült a másik oldalra. Szerepcserével ismétlődik a játék, a rövidebb idő biztosíthatja a győzelmet. A játék kezdete előtt tisztázni kell, mit nem lehet alkalmazni, például intim helyen megfogni, csiklandozni, ütni, tekerni a végtagokat.
A játék végi értékelésnél lehetőséget kell adni a kritikai megjegyzésekre, hasonló mondatkezdésekkel, mint az 1–4. osztályban.

A társas igényszint megteremtése, miszerint az egészség érték.

A tanulók csoportmunkában dolgoznak. 6 csoport hatféle témában hatféle, a korábban már megismert eljárással – tabló-, állókép-, fényképszerűen, mozgásos jelenettel, vagy egy narrátor mellett a lényeget bemutató mozdulatjátékkal – szabadon választott módon oldja meg a feladatot. Az adott hat életszerű témában – „táplálkozás”, „veszélyek az utcán”, „kötekedő kortársak”, „mindig online”, „fiú-lány áldozatok”, „ki a szabadba” – az egészséget, védelmet, értéket biztosító megoldást kell a választott módon, lényegre törően 1 percben előadni. Ezt követően a feladatot megbeszélik.

A pontosan behatárolt, egyénileg is vállalt elvárás segítségével a kudarctól való félelem legyőzése.

A kosárra dobások tanulásának célja az eredményesség, vagyis a pontszerzés biztonsága. A dobóverseny életszerű helyzetben „teszteli” a dobóbiztonságot a csapatok között. Minden 5 fős csapat számára adott a legtávolabbi és a legközelebbi dobóhely, így egymás közt osztják el milyen távolról dobnak egyénenként, vagyis honnan dob a második, a harmadik, negyedik, ha az első van legközelebb és az ötödik a legtávolabb. A megbeszélés közben a diákok ki kell mondják: „Én azért szeretnék x helyről dobni, mert…” A döntésüknek megfelelően gyakorolnak, majd ezután jön a verseny, ahol a sorrend szerint háromszor dobáshoz jutnak. Így lehet a kézilabdában célra dobni, illetve a röplabdában kijelölt helyre nyitást gyakorolni, engedve a belső differenciálódást, teret engedve a kudarctól való félelmek elűzésének. A csapatok összeállításához a tanulókat jól kell ismerni. Versenyezni sok gyakorlás után lehet, és lehetőséget kell adni a csapatfelállás újratervezésére.

A stressz válasz eredményezte kellemetlen érzések enyhítése.

A tanuló a különböző kreatív tevékenységek végzése során, az adaptív megküzdési technikák elsajátítása segítségével, kölcsönösen támogató kapcsolatok útján lehet eredményes. A legtöbb esélyt maguk az életszerű helyzetek adják, ahol a pedagógus megállítja pillanatot és többféle szempontot képviselő megoldást mutat be, vagy ezeknél még eredményesebb, ha maguk a tanulók „rendezik meg” az új forgatókönyvet.
Példa: Az ugrókötél gyakorlat tanulása során három tanuló állandóan elakad, alaptechnikai nehézségeik vannak, egyre idegesebben rángatják a kötelet. A pedagógus támogatásáról biztosítva, könnyített megoldásként választás elé állítja őket: csak kötéláthajtást gyakorolnak és a darabszám növelése a cél egy perc alatt, vagy gyakorlatot csinálnak – társak segítségével – egyszerűbb elemkapcsolatokkal, vagy külön gyakorolnak a délutáni sportszakkörön.

A kommunikáció asszertív formájának azonosítása, gyakorlása.

Az óra vége előtt levezetésként – előzetes beosztás, vállalás szerint és nem tetemre hívásként – egy-egy tanuló kimegy a teremből, ő lesz a „vádlott”. A többiek vádolhatják olyan dologgal, dolgokkal a testnevelés-órai részvételével kapcsolatosan, amit még szemtől-szembe nem sikerült megbeszélni vele. A tanár gyorsan feljegyzi és a „vádlottnak”, mint egy mediátor, felolvassa. A diáknak minden vádpont után joga van a védekezésre. A csoport fejlődése szerint a többiek is fokozatosan megszólalhatnak – szigorúan az asszertív vitakultúrának megfelelően – kötött mondatkezdésekkel, amiket a pedagógus is alkalmaz, bemutat folyamatosan. Például „Azt szeretnénk…”; „Az a többség véleménye…”; „Abban kellene javulnod/változnod, hogy…” A kritika mellett legyen dicséret is, hiszen mindenki jó valamiben. A következő lépcsőfok lehet, hogy egy-két diák is gyakorolja a mediátor szerepet, majd a későbbiekben mediáció nélküli, nyílt vitává alakulhat a beszélgetés a felnőttkorba lépés idején.