A tanítás-tanulás folyamatában továbbra is fontos alapelv a változatosság biztosítása. A tanulók fejlesztését továbbra is a sokoldalúság előtérbe helyezésével kell megoldani. A 7–8. osztályos tanulók képesek folyamatos röplabdajátékra. A játék magas élményszintet biztosít számukra. A tanítási órákon szeretnének minél több időt a játékkal, és minél kevesebbet gyakorlással tölteni. Ahhoz, hogy motiváltak maradjanak a gyakorlás során, különösen fontos a változatos, a tanulók számára kihívást jelentő feladatok alkalmazása, a módszertani sokszínűség. A magasabb szintű végrehajtást segítő képességek fejlesztésében fontos szerepet kap a tudatosítás. Ha a tanuló megérti és képes összekapcsolni a befektetett munka és a várható eredmény viszonyát, nagyban segíteni fogja az órai munkában a hatékonyságot. Az egyes feladatok kitalálásában, megtervezésében és kivitelezésében, a megoldási lehetőségekben továbbra is nagy szerepet kell biztosítani a gyerekeknek. A közös munka motivációemelő hatásán túl ez elsősorban a kreativitás fejlődésében fog leginkább megnyilvánulni.

A játékosság elvét viszonylag könnyen alkalmazhatjuk ennél a korosztálynál. Képességeik és képzettségük jó alapfeltétel az élvezetes játékhoz. Használjuk ki ezt a lehetőséget! Különösen a lányok esetében lehet motivációs szintet emelő az egyes feladatok játékos környezetbe való helyezése. Játékos formában a gyerekek számára észrevétlenül tudjuk adagolni a terhelést. Fontos elem, hogy a játékokat ne csak öncélúan alkalmazzuk, azok mindig valamilyen tanulási helyzetet eredményezzenek. Ezeket a tanulási szempontokat a gyerekekben is tudatosítani kell, helyzettől függően a feladat előtt vagy után egy rövid beszélgetésben.

A tanuláshoz való esélyegyenlőség biztosítása ennél a korosztálynál kiemelten fontos feladat. 7–8. osztályra jellemzően előtérbe kerülnek a társas feladatmegoldások, nagyobb létszámú játékok. Az ilyen helyzetekben könnyen kiszorulhatnak a közös együttműködésből, a játékból egyes gyerekek. Ha ehhez hozzávesszük a korosztályra jellemző társas kapcsolatok problémáit (pl. klikkesedés, kirekesztés, mobbing stb.), különösen fontos, hogy a testnevelésórákon mindenki egyenlő arányban kapjon lehetőséget a feladatok, a játékok során. A tanárnak kötelessége az arányosság érvényesítése. Természetesen ez nem oldható meg pusztán erőből. A különböző módszerekkel végrehajtott csapatválasztások, a véletlenszerűen vagy éppen tervszerűen folyamatosan cserélt párok, átszervezett csapatok, illetve ezek fejlődéshez szükséges fontosságának hangsúlyozása nagyon lényeges. A gyerekek figyelmét lekötő kreatív megoldások előtérbe helyezése, az együttműködés és alkalmazkodás jó értelemben vett kényszere általában segítheti a társak elfogadását.

Továbbra is kerülni kell minden „kiesős” játékot, olyan feladathelyzetet, amelyben a tanulók bármelyik csoportja kevesebb lehetőséghez jut társainál. Lehetőség szerint kerülni kell a gyerekek közötti alá-fölé rendelő helyzeteket, hacsak nem az magában a játék lényegében alakul így.

Ugyanakkor értékelni kell a gyerekközösségben játékhelyzetekben belülről kialakuló egészséges hierarchiát.  Az egymás teljesítményének ki nem kényszerített tisztelete fontos csapat- és közösségformáló hatás. A tanár sikere, ha ez a teljesítménytisztelet nem abszolút skála mentén, hanem egyéni szinteken jelenik meg a közösségben.

A differenciálás elve továbbra is központi szerepet kap. A gyakorlás során, az értékelés során az abszolút skála helyett a „mindenkit szorgalma és képességei szerint” elvnek kell érvényesülnie.