A ProjekTESi záró szakaszának tevékenységeit (a pro­duktum értékelését és az utómunkálatokat) is a tanári feladatok szempontjából gondoljuk át.

A záró szakaszban valósul meg a projekt-előkészítő szakaszban – legalább nagy vonalakban – kialakított, majd a projekt során véglegesített produktum. Érdemes figyelembe venni, hogy a ProjekTESi szándékai szerint alapvetően tanulói szervezésű, működtetésű produktum a cél. Szorgalmazzuk és engedjük, hogy tanulóink dolgozzanak. Ezt segíti – különösen kezdő projektezőknél –, ha a lezáró produktum nem túl nagyszabású és nyilvánossága is korlátozott (például „csak” osztályon belüli).
A projektvégi eseményt, eredményt jó, ha a projektmunkában közvetlenül részt vevők együtt értékelik. A megszokott „Mi volt jó?” „Mi nem sikerült egészen úgy, ahogy terveztük?” kérdések és a jövőre vonatkozó tanulságok – „Legközelebb…” – levonása mellett feltétlenül hallgassuk meg a külsősök véleményét is. Ennek technikája többnyire egyszerű beszélgetés, de kifüggeszthetünk egy csomagolópapírt is (véleménylap), amelyre bárki, aki résztvevője, nézője volt a projektzáró eseménynek, felírhatja gondolatait.

A projekt lezárásakor fontos megállapítanunk és értékelnünk a projektben elért gyarapodást (pszichomotoros képességek, készségek, ismeretek, transzverzális készségek), illetve a projektre mint tanítási/tanulási formára vonatkozóan is mérleget kell vonnunk. A pszichomotoros fejlődés bemeneti és kimeneti mérését már az előző fejezetekben érintettük. Ismét megemlítjük, hogy a projektoktatásban elérhető tanulói önállóság lehetővé teszi, hogy az egyszerűen mérhető mozgásos teszteken kívül tanulóink mozgásfejlődéséről lényegi, csak megfigyelhető információkat is tudjunk gyűjteni, és az értékelést – ezzel a tanulási folyamatot és az elmélyült tanulást – kvalitatív elemekkel tudjuk megerősíteni.
A projektoktatás és így a ProjekTESi számára is kiemelt jelentőségűek a tanulók kognitív és szociális kompetenciáiban végbemenő fejlődési szakaszok, a tanulási folyamat egyéni és közösségi eredményei (M. Nádasi, 2010). A mérleg egyéni megvonására az egyéni értékelő lapon már mutattunk példát (5.2.2. fejezet, 14. ábra 3. része). Az egyéni fejlődés átgondolását kérdésekkel segíthetjük, melyeken alkalmanként érdemes változtatni. A lehetséges kérdésekre a 3.2.3. fejezetben is tettünk javaslatokat.
A tanulók közösségbeli működésére vonatkozó transzverzális készségek fejlődését csoportértékeléssel ismerhetjük meg. A kulturált véleményalkotást és közösségi kommunikációt szintén tanulni kell. Kezdő lépésként – hasonlóan az önellenőrzéshez – adjunk szempontokat/kérdéseket. Az értékelés részeként a csoporttagok értékelik a közösség (A), társaik (B) és saját maguk (C) csoportban végzett munkáját (Bartha és mtsai., 2011). Időtakarékos, ha a saját értékelésen kívül a csoportból néhányan a közösség tevékenységét, mások társaikat értékelik a közös megbeszélés előtt. A ProjekTESiben előfordul, hogy csak rövid ideig dolgoznak együtt a tanulók egy adott csoportban, majd a következő részfeladatra új csoportba szerveződnek. Ez esetben az egész osztály a csoport, mely értékeli saját közös munkáját.

A ProjekTESit (a fentieken túl) akkor tekintjük eredményesnek, ha minden lehetőséget kihasználtunk, ami a módszerben/stratégiában rejlik. Ehhez a projekt lezá­rá­sakor tanári tevékenységünket is értékelnünk kell. ­Milyen mértékben tudtunk megfelelni a projektbeli tanárszerepnek, biztosítani a tanulókhoz igazított autonómiát a tervezésben, szervezésben és az értékelésben?
Weimer (2015) és Blumberg (2008) a tanítási/tanulási folyamat elemzését öt szempont átgondolásával javasolja. Ezek: 1) a tartalom funkciója; 2) az oktató ­szerepe; 3) a tanulásért vállalt felelősség; 4) az értékelés célja és folyamata; 5) az erőviszonyok. Az 5. táblázatban, az öt elemzési szemponthoz könnyen átgondolható kérdéspéldákat soroltunk fel.

A kérdések segítségével lépésről lépésre haladhatunk a tanulóközpontú tanulásban releváns tanári magatartás felépítésében. Jó módszer, ha az egész projektre vonatkozóan vagy az idő- és feladatterv „rubrikái” alapján gondoljuk át ezeket a kérdéseket. Vegyük figyelembe, hogy a ProjekTESi – ahogy minden projekt – egy összetett, hosszabb időtartamot átfogó tanulói és tanári interakció-sorozat, amelynek különböző eseményeiben a tanítási stílusok mindegyike megfelelő lehet. A ProjekTESiben végzett tanári munkánk minden pillanatában valószínűleg nem is releváns a „tisztán” tanulóközpontú tanítás, ugyanakkor a ProjekTESi egészét mindenképpen jellemeznie kell.
Tanári tevékenységünk önellenőrzésén kívül validált tesztekkel is mérhetjük, hogy tevékenységünkkel, módszereinkkel ösztönző tanulási környezetet tudtunk-e teremteni tanulóink számára. A nemzetközi irodalomban fellelhető, a testnevelésórai vagy sportmotivációs környezetet vizsgáló tesztek (pl.: Motivational Climate in Physical Education Scale, MCPES; Soini és mtsai., 2014; Physical Education Predisposition Scale, PEPS; Hilland és mtsai., 2009, Perceived Motivational Climate in Sport Questionnaire-2, PMCSQ-2; Newton és mtsai., 2000) azt mutatják, hogy a valóban motiváló sportolási környezet magas autonómiaszintet biztosít és alapvetően feladatorientált.
A ProjekTESit 2015 óta kipróbáló kollégák (41 projekt) a projekt kezdetén, majd a ProjekTESi 4-6 hete után is felmérték a projektben részt vevő osztályukat a PMSCQ-2 kérdőív magyar, testnevelésórai körülményekre adaptált változatával (Révész és mtsai., 2009; 2015). Az eredmények szerint a ProjekTESi sajátos tanulási körülményei a tanulók számára pozitívan változtatták meg az érzékelhető testnevelésórai környezetet. Osztálytársaikat, az együttműködő csoportokat inkább tanulásban támogatónak, mint versengőnek érezték. A tanulók közötti kapcsolatok együttműködőbbé és ösztönzőbbé váltak, mint korábban. A tanulók nagyobb aránya számára erősödött a tanulásra ösztönző érzés, mint a hibázástól, büntetéstől való félelem.

1. Válasszon egy anyagrészt a tanmenetéből, és találjon ki hozzáillő hívócímeket!
2. Milyen fázisokból áll az ötletelés?
3. Mi a szerepe a projektcél/-eredmény meghatározásának?
4. Milyen módokon valósítható meg az ötletelés a gyakorlatban?
5. Hogyan töltheti be az idő-és feladatterv a projektforgatókönyv szerepét?
6. Mely tanítási stílusok segítik leginkább a projektoktatási elvek megvalósulását?
7. Tervezzen egy kooperatív tanulási feladatot egy aktuális tananyagához!
8. Válasszon egy tanári utasítással kiadott feladatot a tegnapi órájából, és alakítsa át nyílt végű feladattá!
9. Milyen a jó tanári visszajelzés és mi az a plusz, amire a nagyobb arányú önálló tanulói tevékenység miatt lehetőségünk van?
10. Jellemezze a projektmunka során kívánatos tanári magatartást!
11. Gondolja át a csoportértékelési lehetőségeket és szempontokat!
12. Milyen szempontokat ajánl Weimer és Blumberg a tanítási/tanulási folyamatban végzett tanári tevékenység elemzésére?