Az adott évfolyamra érvényes kerettanterv, illetve tematika adja az alapját a téma kiválasztásának, tehát ebben a megszokott rutin szerint haladunk. A soron következő tananyag projektrendszerű feldolgozása esetén ebből alkotjuk meg a tanulók aktivizálására alkalmas, érdekes és akár meghökkentő „hívócímet”. A testnevelés kerettantervi anyagának nagy tématerületei (pl.: atlétika, úszás stb.) évfolyamonként azonosak, még az alsó tagozatos tanterv természetes mozgásformákból kiinduló anyagcsoportosításának hátterében is megbújnak. Ezért a témához igazított „hívócím” a legtöbb évfolyamon az adott évfolyamra vonatkozó konkrét tananyagtartalomtól függetlenül is használható. Ezzel ellentétben sok „hívócím” azért működik jól, mert igazodik a korosztályhoz, a korosztályi trendekhez, a korosztály olvasmány-, média- vagy iskolai élményeihez. Szintén erős „hívócím” az, amelyik helyi sajátosságokra (település, iskolai hagyományok, aktuális települési események stb.) épít, vagy éppen személyesen érinti az adott osztályt. Híres vagy hírhedt személyek is állhatnak a „hívócímek” középpontjában. Jók a tapasztalatok azokkal a „hívócímekkel” is, amelyek a tananyaghoz csak átvitt értelemben kapcsolódnak. Ezek indirekt gondolatkapcsolatokat is eredményezve és felhasználva szűkítik le végül a projektet a testnevelési témára. A „hívócím” megfogalmazható provokáló, kihívást jelentő felszólításként, lehet problémafelvető kérdés vagy egyszerű kijelentés, de egy „bedobott” egyszavas fogalom is.
A példatárban bemutatásra kerülő „hívócímeket” nehéz csoportosítani, hiszen egy nyílt végű folyamatról, projektről beszélünk. Azonos „hívócímek” mellett is – legalábbis részben, de sok esetben jelentősen – különböző tartalmak alakultak ki és kerültek megvalósításra. A példákat a tanmeneti témakörökhöz közvetlenül köthető projektcímekkel kezdjük. Atlétikai tananyagokat valósítottak meg kollégáink az alábbi „hívócímekkel”: A sportok királynője testközelből; „Repül a, repül a…”; Parasztolimpia; I belive I can fly; A görög ötös. Torna jellegű tartalmak adták az „Építsünk a jövőnkre!” projekt fő anyagát. A sportjátékok tananyagainak „hívócímeit” olvasva mindenkiben kialakul a kép, hogy a projekt melyik sportjáték anyagát célozza, vagy hogy éppen a labdás ügyességfejlesztés a célja: 6:3; Futsal; Mindenki a fociért; Michael Jordan; Irány az NBA!; Strandröplabda; drEamBall; A gömb; Bőrrel győzhetsz; Labdák urai, úrnői; „Repül a, repül a…”; A jobbik bal. Úszás és úszó jellegű tananyagok címei: Vizes hetes; H2O; Csobbanj! Önvédelem- és küzdősporttananyagok: Erdei Zsolt; Palacsinta.
Az elvontabb „hívócímek” szerteágazóbb, a különféle klasszikus sportágakkal és alternatív vagy szabadidős sportágakkal foglalkozó projekteket eredményeztek: Olimpia; Paralimpia; „Repül a repül a”; Népek játékai; A jobbik bal; Kincs, ami nincs (tájfutás); Talpra, magyar! A Testépítés; Hogyan fogjunk BMW-s pasit?; Dzsungel; Feel the power!; Kockák leszünk; Hogyan legyünk szuperhősök?; Ami nem öl meg, az erősít; Húzzuk el a tanár kocsiját! „hívócímek” projektjei a természetes és nem természetes mozgásformák (képességfejlesztés) témakörét dolgozták fel.
Az iménti „hívócím”-példatár is jól demonstrálja, hogy projektcím gyakorlatilag bármi lehet, ami a célhoz, a célközönséghez (elsősorban életkori és nemi sajátosságaihoz) és a helyzethez adekvát. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy „hívócímünkből” „kijön-e” a tervezett tananyag, akár tesztelhetjük is egy szűkebb gyerekközösségben.

A projektben a tanulókkal való közös munka kezdete megvalósulhat a tornateremben vagy a tanteremben is. A tantermi változatot akkor érdemes alkalmazni, ha osztályfőnöki órát fordíthatunk az ötletelésre, vagy – infrastrukturális okokból – kevésbé szerencsés alternatív helyszínen (zsibongó, lépcsőház) kell testnevelésórát tartani. Az ötletelés – ami az ötletgyűjtés, csoportosítás, projekteredmény-meghatározás, konkretizálás és válogatás fázisait foglalja magában – egy jól előkészített tanulócsoportban, fő vonalait tekintve, egy tanóra alatt végigvihető. Finomítására és részletekbe menő véglegesítésére még biztosan rámegy a hét további része is, de ezt már részben a tanár, részben a tanulók végzik tanórán kívül. Hogy hogyan tudjuk erre osztályunkat előkészíteni, arra a 8. és 9. fejezetekben teszünk javaslatokat.
A tanulókat leültetjük beszélgetésre alkalmas alakzatba, és tájékoztatjuk őket arról, hogy most egy projektbe kezdünk. A projekt – mint egy hosszabb időszakon átívelő tevékenységsorozat – fogalmát valószínűleg nem kell megmagyaráznunk tanulóinknak. Ha mégis, emeljük ki azt, hogy a projektben végzett tevékenységeket, programokat együtt fogjuk kigondolni és megvalósítani, és ezt a munkát éppen most kezdjük meg. A „hívócímet” felírhatjuk a táblára, vagy bevihetjük az órára bármilyen transzparens jellegű – plakátra írva; fotóval, saját készítésű rajzzal megjelenítve; jellegzetes tárggyal kifejezve; de zenével demonstrálva is – megoldással. Mivel ez az egész projektgondolkodás alapja, nem elég szóban elmondani, szükséges, hogy fizikailag is – a teljes ötletelés ideje alatt – szem előtt legyen. Ismertetésével egyidejűleg biztatjuk a tanulókat, hogy minden ötletet vessenek fel, ami a „hívócímről” eszükbe jut.
Az ötletgyűjtés történhet osztálykeretben. Ez a forma kisebb létszámú osztályok esetében vagy projektben teljesen kezdőknél ajánlott. Hátránya, hogy viszonylag lassú, hiszen egyszerre itt is csak egy tanuló ötletére lehet odafigyelni, és – különösen eleinte – valószínűleg a hangadók fognak szerepelni, a visszahúzódóbbak nem jutnak szóhoz. Megoldást jelenthet a kooperatív módszer [beszélő korongok, (Kagan–Kagan, 2009)], ahol mindenkinek sorban kell egy valamit mondania. A differenciált tanári támogatásra – hogy a bátortalanabbak előbb kerülnek sorra – szükség lehet. Az elhangzó ötleteket (a „vállalhatatlanok” kivételével mindet!) felírjuk vagy a táblára, vagy A/4-es papírlapokra. Tornatermi körülmények között a lapokat gyurmaragasztóval rögzíthetjük egy szabad falfelületen, vagy akár a svédszekrény oldalán.
A csoportosítást táblára történő, osztálymunka keretében megvalósuló ötletgyűjtés esetén színek használatával, vagy az összetartozónak ítélt gondolatok egy-egy elkülönített helyre való átírásával oldhatjuk meg. A mozgatható papírlapok esetében is ezzel a logikával dolgozunk. A csoportosítás folyamatát vezetheti, ha a gondolatcsoportoknak kategórianeveket adunk (pl.: képességek; egészség; sportszerek; sportolók; szabályok; kultúra stb.).
Az ötletgyűjtést és csoportosítást a projekTESi egyik legfontosabb fázisa, a konkretizálás, az ötletcsoportok konkrét tevékenységekre váltása követi (lásd az ötletelés folyamatábráját az 5.2.1. fejezetben), a projektproduktum egyidejű meghatározásával. A tapasztalatok szerint már a gyűjtés során felmerült ötletek között is sok a program vagy tevékenység, tehát azokra támaszkodva vezethetjük a tanulói gondolkodást. Ha az óra (és kapcsolatunk tanulóinkkal) bátorító, a tanulási környezet pozitív, konstruktív beszélgetés alakul ki, melyben a tanulók egymás ötleteit továbbépítik, javítják. A válogatási folyamathoz – legalább elviekben és nagy vonalakban – el kell dönteni és meg is kell fogalmazni, hogy milyen eredményt várunk a projekttől, mi a projektünk célja (pl. az adott évfolyam tornaelemeit felhasználó gúla- és ugróshow összeállítása és bemutatása a párhuzamos osztályoknak). Ehhez viszonyítva az értelmetlen, a megvalósíthatatlan vagy csak a „most nem fog beleférni” tevékenységeket közös megegyezéssel kiszelektáljuk. A projekTESibe a projekt gerincét alkotó testnevelésórai programokon túl maximum 1-2, a testnevelő tanár felügyelete alatt megvalósítható tanórán kívüli tevékenységet és 1-2 tantárgyi kapcsolódású programot érdemes megtartani. A testnevelő tanár felelőssége, hogy a mozgásos tevékenységek dominanciája megmaradjon. Ezekkel az arányokkal a projekTESi rendszeres megvalósításra is alkalmas, mert sem a tanulóknak, sem a tanárnak nem túl „fárasztó”, és nem is borítja fel a szokásos iskolai rendet. Az ötletválogatás a kiselejtezett gondolatok letörlésével, a papírlapok levételével valósítható meg.
Később – a párhuzamos interakciókból adódó több ötlet és a jobb időkihasználás miatt – érdemes a csoportos ötletelést választani, 4-5 fős csoportokkal. A csoportos ötletgyűjtés bevezetésekor jó, ha a cso­port­tagok először Post-it lapokra írják gon­do­la­ta­ikat (megint, hogy mindenki szóhoz jusson), és megbeszélés után, amiben már a csoportosítást is elvégzik, ragasztják fel a közösen elfogadott ötleteket a csomagolópapírra. Amikor tanulóink már járatosabbá váltak a kommunikációban, az érvelésben és reflexióban, a csoportok rögtön tudnak közös ötletlistát készíteni, és abból direkt a csomagolópapírra dolgozni. A csoportok munkája az ötletgyűjtéstől a csoportosításon és válogatáson át a konkrét tevékenységötletek összegyűjtéséig tart. A csoportok tevékenységötleteiből már osztályszinten történik a végső válogatás.
Az ötletelés szakaszának végére kikristályosodott tevékenységek, programok, események kerülnek fel a projekttérképre. Ezzel vizualizáljuk a projekttel kapcsolatos terveinket. Elkészítésükre kérjünk egy vagy több vállalkozó kedvű tanulót, de akkor se ijedjünk meg, ha tanulóink több projekttérképet is szeretnének elkészíteni. A gyakorlatban az ötletelős óra végére a táblán vagy csomagolópapíron (hevenyészve) összeállított tevékenységtervet a vállalkozó tanulók lefényképezik, és otthoni munkával, tetszőleges technikát alkalmazva „tisztázzák le”. A projekttérképet az osztályteremben vagy a tornateremben (folyosón) helyezzük el.
A szakasz fontos feladata volt a projekTESi céljának megfelelő projektproduktum közös meghatározása. Ahogy már korábban is több példát hoztunk, ez formailag lehet teljesítményjavítás konkrét pszichomotoros feladatokban, megoldási ötletek gyűjtése és megtanítása technikai- vagy taktikai mozgásproblémákra, játékváltozatok fejlesztése kooperációra, stb. Meghatározása azért fontos, mert a projekt hatékonyságának (egyik) mérőeszköze is. Akkor tölti be jól a szerepét, ha sokoldalúan tudja majd demonstrálni a projekt lehetőségei szerinti fejlődést a testkulturális és a transzverzális készségek lehető legtöbb területén. Nem könnyű valóban a céloknak megfelelő ellenőrző és értékelő rendszer kialakítása. Ezt a testnevelő tanár egy, a projektcélokra vonatkozó szempontrendszer (pl. célok a mozgástanulásban, a fiú-lány együttműködésben, a társ segítésében és a sport szakkifejezések használatában) előzetes felállításával tudja segíteni.

A hatodikosok „Gördül-Ő” hívószóval megvalósított önvédelmi és küzdőfeladatok témakörű projekTESijének fő produktuma – amelyet a tanulók rögtön az ötleteléskor felvetettek – egy gördülő show lett az elérhető gördülő eszközök (gördeszka, kerékpár, roller, görkorcsolya, fitneszlabda) felhasználásával. Tanári rávezetéssel a show tartalma a trükkös gördülőbemutatók mellett a különböző (eszköz nélküli) esés- és gördülésformák és a gördülőkkel való („túlélést” biztosító) esések bemutatójával bővült. (Kerettanterv 5-6. o.: „A balesetek elkerülése szempontjából elengedhetetlenül fontos alapvető eséstechnikák és önvédelmi fogások elsajátítása.”) A „versenyzés során az elbizakodottság és a félelem leküzdésének tudatosítása, illetve Az ellenfél képességeinek elismerése, együttműködés a gyakorló párral” kerettantervi célok megvalósítása érdekében – szintén tanári rávezetés hatására – a tanulók olyan csoportos küzdőjáték-változatokat terveztek, amelyben a tanulók differenciált, bátorságuk szerinti szerepet játszhattak.

Az idő- és feladatterv projektünk forgatókönyve. A projektidőszak időbeosztását, a határidőket, a projekt tanórai (testnevelés és más tantárgyak) tevékenységeit, a tanórán kívüli (iskolai és iskolán kívüli) programokat és az egyes eseményekért felelős személyek nevét tartalmazza. Segít, hogy egészében lássuk a teljes projektfolyamatot. Átgondolt elkészítésén múlhat a projekt gördülékeny lebonyolítása, hiszen a tervezésen kívül fontos eszköze a folyamat nyomon követésének is. A projekTESi gyakorlatában elkészítése – az ötletelés végeredményére támaszkodva – tanári feladat. Finomítását, pontosítását, kiegészítését és a teljesített részek „kipipálását” viszont érdemes az arra vállalkozó tanulókra bízni, azaz a folyamatban való előrehaladás felelősségét megosztani. Formájára az 5.2.1. fejezetben mutattunk példát.
Gerincét a projektidőszakban megtartásra kerülő testnevelési órák adják. Ebben a tananyag-feldolgozás ívét, fő állomásait – ahogy minden oktatási stratégia vagy módszer esetében is – a testnevelő tanár alakítja ki. Ezeknek többnyire ő a felelőse is. Többnyire, mert rutinos projektező csoportokban a testnevelésórai tevékenységek tartalmának tervezése vagy az óra vezetése kisebb-nagyobb részben a tanulók kezébe kerülhet. Ez egy magától fejlődő folyamat, tanári szempontból „csak” engednünk kell a projektmunkára jellemző tanári mentoráló tevékenységünkkel.
Jó, ha az idő- és feladattervbe kerülő minden más tevékenység felelőse tanuló. A tantárgyi kapcsolódás révén a programba kerülő más tantárgyat tanító kolléga megkeresését, felkérését a projektbe integrált tananyag feldolgozására, rábízhatjuk a tanulókra. Ugyanúgy, ahogy a külsős bevont személyekkel való egyeztetést vagy a külső helyszínek programjának szervezését is meg tudják oldani. Ha valóban a tanulók ötletei kerültek be a projekt programjába, ezekre a feladatokra is „magától” lesz vállalkozó. Természetes, hogy tanárként ott állunk tanulóink mögött mindenféle szükséges segítséget megadva. A segítségnyújtás mértéke – ahogy a vállalások nehézsége is – igazodik a tanulók életkorához. Elképzelhető, hogy a tanórán kívüli programok idejét csak megfelelő utánajárást követően, később lehet meghatározni, addig az időpont rubrikáját üresen hagyjuk. Az idő- és feladatterv „Szervezés” oszlopában tudjuk feltüntetni a részhatáridőket – pl. nevezési felhívás közzététele egy háziversenyhez; plakát kihelyezése a programról – is.
A projekt egyik fontos célja, hogy megteremtse a tananyag és a hozzá kapcsolódó tevékenységek szerves kapcsolatát a való élethez. Ennek eszköze lehet a projektprogram bizonyos részeinek önkéntes megvalósítása, gyakorlása az egyéni szabadidőben, személyre szabott terv szerint. Az ilyen feladat általában hosszabb időtartamban kerül be a projektbe és így az idő- és feladattervbe is.
Az idő- és feladattervet általában egy Excel-táblázatban készítjük el. Ha van minden projektrésztvevővel közös internetes felületünk, kezelhetjük ott is, de fizikai valójában is érdemes elkészíteni és jól látható helyre kihelyezni, hiszen ez gyakorlatilag a projektórarendünk. Az elkészült idő- és feladattervet az osztállyal áttekintve véglegesítjük az időkereteket, a munkafolyamat főbb állomásait, és tisztázzuk a mindenkire kötelező érvényű elvárásokat.