Az oktatás/nevelés általános, illetve tantárgyi céljait a tantervek határozzák meg. Azok a célok, amelyeket el kívánunk érni, alapvetően határozzák meg a célravezető módszereket. Az oktatás/nevelés hosszú távú, tantárgyakon túli céljai az iskolaévek utánra vonatkoznak. Olyan ismeret-, készség- és attitűdkészlet összeállításáról van szó, amellyel hatékonyan lehet alkalmazkodni a gyorsan változó világhoz, és alkalmassá teszik az egyént arra, hogy ezeket a változásokat cselekvően befolyásolhassa. Az úgynevezett transzverzális készségek – többek között a kritikus gondolkodás, a kezdeményezőkészség, a problémamegoldás és a közös munkavégzés képessége – felkészítik az egyéneket az életpályák napjainkban jellemző változatos és kiszámíthatatlan alakulására (Európai Bizottság, 2012). Összefoglalva ezeket ma az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákként nevesítjük. Kialakításuk minden műveltségterület, tantárgy közös célja és felelőssége is. Természetesen így a testnevelés tantárgyé is. Ezek az EU és a magyar oktatási dokumentumok szerint a következők:

1. Az anyanyelven folytatott kommunikáció
2. Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció
3. Matematikai kompetencia és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén
4. Digitális kompetencia
5. A tanulás elsajátítása
6. Szociális és állampolgári kompetenciák
7. Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia
8. Kulturális tudatosság és kifejezőkészség
   (Az Európai Parlament és a Tanács, 2006; NAT, 2012)

      +1. Az egészségtudatos, fizikailag aktív életvezetés

1. Az anyanyelven folytatott kommunikáció
2. Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció
3. Matematikai kompetencia és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén
4. Digitális kompetencia
5. A tanulás elsajátítása
6. Szociális és állampolgári kompetenciák
7. Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia
8. Kulturális tudatosság és kifejezőkészség
   (Az Európai Parlament és a Tanács, 2006; NAT, 2012)

      +1. Az egészségtudatos, fizikailag aktív életvezetés

A NAT 2012 módosított alapelvei és céljai szerint a Testnevelés és sport műveltségi terület stratégiai céljai „…a tanulók élethosszig tartó, egészségtudatos, fizikailag aktív életvezetésre szocializálása”, „…a motoros műveltség eszközeivel történő személyiségfejlesztés és „…a tehetséggondozás, a sportban tehetségesek felkarolása – a tanuló erős és gyenge oldalát egyaránt támogatva, segítve” (NAT, 2014, 481.). Csányi és Révész (2015, 21.) a minőségi testnevelés céljainak megfogalmazásakor kiemeli a tanulási folyamatot is: „Az iskolai testnevelésnek (…) optimálisan tervezett tanulási folyamat- és tevékenységrendszer eredményeképpen kell létrehoznia azt a permanens viselkedésváltozást, amely biztosítja az egészségtudatos, jövőorientált életvezetéshez szükséges személyes és társas készségeket, képességeket, attitűdöket, ismeretrendszert és autonómiát”. Rétsági (2015, 55–56.) még jobban kibontja a minőségi testnevelés céljainak és a célokhoz vezető hatékony oktatási stratégiáknak a kapcsolatát: „…új minőségi testnevelés megvalósítása a cél, amely (…) azon munkálkodik, hogy a mozgásműveltség, az egészség, a közösségi élet értékei, az életminőség és a testkulturális tudás összefüggései centrális értékké és egy, az MT (minőségi testnevelés) által kialakítható újszerű kompetencia komponenseivé váljanak. (…) a centrális érték (…) énközeli, éninvolváltságot feltételez… Az MT újszerűsége, hogy (…) integrálni kívánja az elmúlt évtizedek iskolai testnevelésében megjelenő módszertani innovációit a klasszikus metodikába, megteremtve egy minőségileg más testnevelési gyakorlat alapját.”
Az egészség és a fizikai aktivitás jelenleg a 6. (Szociális és állampolgári) kompetencia része. Az imént idézett szerzők is alátámasztják, hogy a kulcskompetenciák köre akkor mutatja be az eredményes és (minden szempontból) egészséges emberi élethez szükséges kompetenciákat, ha A jövőorientált, egészségtudatos, fizikailag aktív életvezetést önálló kompetenciaként kezeljük. Ez a kompetencia a Testnevelés és sport műveltségi területhez kapcsolódik legközvetlenebbül, hiszen átfogja azon ismereteket, készségeket és attitűdöket, amelyek a testkulturális műveltség kialakulásához is vezetnek. A téma kapcsán a Magyar Diáksport Szövetség és az Európai Testnevelési Szövetség (EUPEA) egy Erasmus+ projekt keretében konkrét tartalmi rendszert is kidolgozott „A minőségi testnevelés-oktatás európai keretrendszere (EFQPE)” néven (Vass, Boronyai és Csányi, 2016).
A Testnevelés és sport műveltségi terület célrendszerének központjában az élethosszig tartó egészségtudatos, jövőorientált, fizikailag aktív életvezetéshez szükséges testkulturális műveltség kialakítása áll. Ennek elérése érdekében szükségünk van a célhoz kapcsolódó ismeretek, készségek, attitűdök összefüggésrendszerének kialakítására, elsajátítására öt fejlesztési területen (1) széles körű mozgásműveltség, (2) rendszeres fizikai aktivitás, (3) egészségtudatos magatartás, (4) egyéni és társas kapcsolatok, (5) problémamegoldó, konstruktív gondolkodás. Ezek a területek – azon túl, hogy az európai képesítési keretrendszerhez igazodva évfolyamokhoz rendelt tanulási eredménycélokat is kijelölnek – komplexen jelenítik meg a testnevelés hosszú távú céljait, így járulnak hozzá az egészségtudatos, fizikailag aktív életvezetéshez szükséges kompetencia fejlesztéséhez.

Az oktatásban alkalmazott stratégiákat és módszereket az oktatási/nevelési célokhoz és a résztvevőkhöz érdemes igazítani. Ismertek a testnevelésben alkalmazható változatos tanítási stílusok, és módszertani eszközkészletünk (Csányi és Révész, 2015) is nagy. A profi testnevelő tanár napi gyakorlatában ezeket – célszerűen megválasztva – minél nagyobb változatosságban alkalmazza.
A Testnevelés és sport műveltségi terület céljai és a ma diákjai számára is adekvát módszertani megoldások egyike lehet a projektoktatás, a projektrendszerű tananyag-feldolgozás a testnevelés gyakorlatában is. Vizsgáljuk meg, hogy a projektmódszer hogyan hat és hogyan képes hozzájárulni a fejlesztési területek céljainak eléréséhez.
A széles körű mozgásműveltség fejlesztési terület magában foglalja a mozgásműveltségi tartalmak megértését, elsajátítását és tudatos felhasználását. A projektmódszer segítségével előtérbe kerül a fejlesztési területen belül az egyéni érdeklődésnek megfelelő választás lehetősége. A mozgásos tartalmak élményszerű feldolgozása jó alapot képezhet az egész életen át tartó rendszeres fizikai aktivitás kialakulásában.
Az egészségfejlesztő testmozgás fejlesztési terület feladata biztosítani, hogy a tanulók megértsék a rendszeres fizikai aktivitás egészségmegőrző szerepének fontosságát. Mivel a projektben a témaválasztásban, kutatásban és a feldolgozásban is aktívan részt vesznek a tanulók, így az érdeklődési körüknek megfelelő tapasztalattal gazdagodnak, amely során hatékonyabban alakulhat ki a rendszeres fizikai aktivitás iránti pozitív attitűd.
Az egészségtudatos magatartás fejlesztési terület feladata a preventív fizikai aktivitás, a táplálkozás, a testi és lelki higiéné, az érzelemszabályozás, önkontroll, valamint a stresszkezelés egészségmegőrző szerepének megértése és tudatos felhasználása. A projektrendszerű tananyag-feldolgozás során a tanulók nem csupán pár szóban – többnyire frontális módszerrel – kapnak érzékenyítést a testnevelőtől az órán, hanem önállóan vagy csoportosan kutatnak és dolgoznak fel információkat, amelyek így nagyobb hatékonysággal tudatosulnak.
Az egyéni és társas készségek fejlesztési terület feladata a reális énkép, az önbizalom, a motiváció (belső) kialakítása, a kooperáció és versenyhelyzet megértése, amely által egy egész életen át tartó egyéni és társas felelősségvállalás, megfelelő kommunikáció és együttműködés jön létre.
A problémamegoldó gondolkodás fejlesztési terület feladata az önálló és alkotó gondolkodás kialakítása, lényeges elemeinek megértése, fontossága. Ez ­alapján a rendelkezésre álló információk rendszerezése, cselekvési stratégiák felállítása, végrehajtása és értékelése. A projektmódszer – munkaformái révén – mind az egyéni és társas kapcsolatok, mind a problémamegoldó gondolkodás életgyakorlatának természetes színteret ad.
A projektoktatás jellemzői számos párhuzamot mutatnak az egészségszemléletű, minőségi testnevelés módszertani jellegzetességeivel.

A szokatlanság, újszerűség önmagában felkelti az ember érdeklődését, az átlagosnál nagyobb erőfeszítésekre motivál, vagy azokat is aktivizálja, akik a megszokott (unalmas) rutin esetében „mozdíthatatlanok”.
A projekt alapelve, hogy pontos tartalma a tanulók és a tanár(ok) közös döntései során alakul ki, ­tehát a projekttervezés szakaszában a folyamat nyitott. Nem kizárólagos tanári feladat a tartalom-összeállítás, az ötletelők száma (és értelemszerűen a lehetséges ötletek száma) így megsokszorozódik. A tanulók széleskörűen meglévő és a projektfolyamatban megszerezhető ismeretei alapján a tartalmak, feladatok, programok, tapasztalatok, mérések, találkozások stb. változatos és – Z generációs jellegzetességként – akár szokatlan kombinációjú programja alakulhat ki, ami önmagában érdekes.
A projektbefejezéshez létrehozásra kerülő eredmény – ami sem formájában, sem megnevezésében nem megtanulandó tananyag, nem is hagyományos értelemben vett számonkérési anyag – újszerűsége folytán szintén felkelti a tanulók érdeklődését. Elkészítésében és a projekt menetében általában is törekvés a sokeszközű, sokféle érzékszervre hatni tudó tananyag-feldolgozási módok használata, ami a multimédiás orientációjú netnemzedéknek otthonos és kedvelt, viszont a testnevelésórai gyakorlatban még nem általános. A média- és IKT-eszközök bevonása a testnevelésórába – vagy a projekt tanórán kívüli részébe, akár házi feladatként – kétszeresen is izgalmas. Elsőként vonzó a lehetőség, hogy testnevelésórai összefüggésben is lehet „nyomkodnia a kütyüket”, másrészt formabontó, hogy segítségükkel a megszokott izzadást és erőfeszítést mérni, visszanézni, elemezni stb. tudjuk.

Az aktivitással viszonylag rendben vagyunk műveltségterületünkön. Míg más tantárgyakban külön program az aktív, tevékenykedtető részvétel megteremtése, mondhatjuk, hogy a testnevelésben nem is lehet nem aktívnak lenni. Azonban mindenki számára világos, hogy tanulói oldalról mekkora különbség van a direkt tanári utasítások egyszerű követése, illetve az átgondolt, megértett, önálló elhatározáson alapuló alkotó aktivitás között. Akár a testnevelés hosszú távú, akár a testkulturális műveltség 2. (egészségfejlesztő testmozgás) és 3. (egészségtudatos magatartás) fejlesztési területére gondolunk, csak a második értelmezésű aktivitással elégedhetünk meg. Motivációs szempontból is komoly érték, ha az alkalmazott módszer eleve megkívánja az egyéni döntést és lehetővé teszi a választást.
A tanulói képességekben, készségekben, személyiségtulajdonságokban való nagy különbségeket figyelembe véve, az aktivitás és az autonómia egymást kölcsönösen feltételező és erősítő fogalmak, melyekre alapvetően támaszkodik a projektoktatás. A projektelvek szerint a tanulók a tervezési szakaszban, majd a megvalósítás folyamatában és végül a befejező szakasz feladataiban is autonóm módon, egyéni döntéseikkel, egyéni feladatvállalásaikkal és teljesítéseikkel, felelősen vesznek részt. Az autonóm részvétel a projektben gyakorlatilag a differenciált tevékenykedtetés (feladat-végrehajtás, tevékenység, teljesítmény, időbeosztás stb.), ami nemcsak az egyes tanulók pszichomotoros határait veszi figyelembe, hanem érdeklődésüket, aktuális és habituális motivációjukat is engedi érvényesülni. Élethosszig kitartó, a sportmozgásos erőfeszítést tudatosan, belső igényből választó attitűd csak az iskolás évek alatt összegyűjtött pozitív tapasztalatokra alapozható: értem a célját; tisztában vagyok a hatásaival; magamra szabhatom a módját, szintjét, amivel a siker esélyével meg tudok küzdeni; majd élvezem a jól végzett teljesítmény testi-lelki-szociális gyümölcseit, hiszen sportolni élvezetes és jó. A testnevelési projekt ennek a hagyományos módszerekkel kevésbé vagy nem mindenki számára megélhető tapasztalatnak a begyűjtését teheti lehetővé.
A projektfolyamat (legalább részben) a tanulói igények, ötletek alapján áll össze. Fontos, hogy a projektrésztvevők mindegyike megtalálja benne az őt kifejezetten érintő, számára személyesen fontos részletet. Ez a bevonódás nagyon sokféle lehet. A legáltalánosabb az egyénileg megfogalmazott projektcél, vagy olyan vállalás, amihez a feladatot elvállaló tanuló személyesen kötődik vagy érintett benne. Az autonóm vállalásból fakadó felelősség nagyon jó motívum, hiszen a saját döntésen alapuló feladatnak illik megfelelni, nem igazán lehet kihátrálni belőle.
Hosszú távon is pozitív következménye mindennek, hogy a projektfolyamatban szükség van egyéni tervezésre, információszerzésre, feladatmegoldásra, a végrehajtások, részeredmények folyamatos önellenőrzésére. A projektben az egyéni (és társas) készségek (Testkulturális műveltség, 4. fejlesztési terület, EFQPE), illetve a problémamegoldó, konstruktív gondolkodás (Testkulturális műveltség, 5. fejlesztési terület, EFQPE) minden lehetséges eleme egyfajta életgyakorlatként fejlődhet.

A projektmódszer alapja a közösség. A projekt közösségi döntésekből, tevékenységekből, programokból, ­élményekből és eredményekből áll. A tanulók megszokott, kedvelt, iskolán kívüli „munkamódszerét” – ­„Beszéljük meg, találjuk ki, csináljuk meg, persze együtt!” – emeli tanulási stratégiává. Azaz, a hagyományos iskolai versengés helyett a munkaerőpiacon elvárt és nélkülözhetetlen kooperációnak (Hudson, 2005), közös problémamegoldásnak ad rangot és elismerést. Újra hangsúlyozzuk, hogy az életben egyaránt szükség van a kooperatív, a versengő és az egyéni munkaformákra is, amelyek mindegyike lehet a projektfolyamat része, de az első és a harmadik munkaformákban – más oktatási módszerekhez viszonyítva – több gyakorlat szerezhető.
A testnevelés, bármennyire is különbözik a tantermi tárgyaktól, a projektmunka tervezési, szervezési sza­kaszaiban ugyanúgy igényli az ötletelést, a véle­mények melletti érvelést, a reflektálást, a prob­lémamegoldást, a kialakuló konfliktushelyzetek keze­lését stb., ahogy azt a 2.2.1. fejezetben részletesen átgon­doltuk. Tehát a projekt az autonóm felelősségvállalás mellett a közösségi szocializáció gyakorlóhelye is (Testkulturális műveltség, 4. fejlesztési terület: Az egyéni és társas készségek, EFQPE). A testnevelés tantárgyban mindezek a pár, csoport vagy csapatmunka, a kooperatív feladatmegoldás és a gyakorlás során az előzőktől eltérő, új színteret is kapnak. A tudatos tanulás új szintjét jelenti, ha a páros tagjai felismerik gyakorlótársuk mozgásvégrehajtása és a korrekt végrehajtás közti különbségeket, majd javítási ötlettel tudják segíteni egymást. A csoportos projektfeladatokban életszerű döntéshelyzetekben közösen kell megtalálni a legjobb megoldásokat. Ezekben a helyzetekben különböző képességű, tudású, vagy a közösen kialakítandó (mozgás)eredményről más véleményű tanulók együttműködéséről – adott esetben a gyengébbek támogatásáról, a közös eredmény érdekében a differenciált feladatmegosztásról – van szó, és még szerepet játszik a mozgásos feladatok mint balesetveszélyes helyzetek figyelembevétele is. Ezek a mozgásos tevékenység közben kialakuló közösségi szituációk minden tanítási módszer mellett mindennaposak a testnevelésben. A projektmódszer (fokozatosan) növeli ezeknek a helyzeteknek a számát, időszakonként a tevékenység közösségi voltát helyezi a középpontba, illetve kezelésüket tudatosan a tanulók hatáskörébe helyezi (természetesen megfelelő előkészítéssel, amiről a 8. fejezetben lehet olvasni).
A közösségi tevékenységben megélhető, tanulható és gyakorolható készségek közül külön is ki kell emelni a társértékelést, ami biztosítja a tanulásban olyan fontos folyamatos visszajelzést. Ez megjelenhet megerősítő elismerésként vagy kulturáltan megfogalmazott építő kritika formájában (hiszen egy közös, kitűnő végeredményig szeretnénk eljutni), illetve a gyakorlás során konkrétan korrektív visszajelzésként is. Az azonnali reflexió jelentősége egyrészt azért nagy, mert a Z generáció elemi „tartozéka”, másrészt korrekt alkalmazása a munkaerőpiacon is elvárás.

Az iskolai tanulás nyilvánvalóan nem öncélú. Tantárgyakra darabolt világában, az egyik dolgozattól a másik számonkérésig tartó egységeinek perspektívájában azonban nem mindig egyértelmű, hogy a megtanultak hogyan, milyen módon hasznosíthatók az életben. Pedig, aki ismeri például a kitartó futás jótékony hatását a légzési és keringési rendszerre, pulzusméréssel ellenőrizni tudja a saját maga számára adekvát pulzusértéken belüli teljesítést, és már tapasztalata is van arról, hogy csoportosan egészen „buli” tud lenni a futás, sőt napról-napra javítani tud a teljesítményén, miért is ne futna rendszeresen iskolakört vagy éppen önként vállalt házi feladatként barátaival „tókört”?
A tanultak haszna természetesen nem mindig kap ilyen hosszú távú értelmet. A testnevelési projektekben – a projektelveknek megfelelően – valóságos produktum létrehozása a cél, ami az előbbinél kisebb volumenű is lehet, de mindenképpen konkrét. Ilyen például egy háziverseny megszervezése, lebonyolítása és benne a személy szerinti jól teljesítés valamilyen sportmozgásban, amit a projektszakaszban lehet megtanulni és gyakorolni.
Komoly értelmet nyerhet testnevelési projektünk azáltal is, ha társadalmi problémákra (pl. mozgásszegény életmódból és helytelen táplálkozásból fakadó elhízás) keres a tanulók számára elérhető keretek között megoldást. Ilyenre – mikor amerikai iskolások családjuk egészségi állapotát mérték fel, és készítettek számukra programot (Melograno, 2000) – már a 3.1.1. fejezetben hoztunk példát.
A projektcéloknak igazi értelmet adhat az a projektjellegzetesség is, hogy a projektmunka törekszik a tantárgyak (tudományterületek) szintézisére is, ezzel az összes bevont terület ismeretanyagának tanulását elmélyítve. A ferde hajítást modellezve és a kirepülés szögének távolságot befolyásoló szerepét számításokkal igazolva fizikaórán, valószínűleg tudatosabban javíthatjuk a kislabdahajítás technikáját testnevelésórán. Elképzelhető, hogy lesz, aki ezután a fizikai számításokhoz is nagyobb érdeklődéssel fordul majd. A történelemóra, ahol a hajítógépekkel történő hadviselésről tanulunk és a matematikaóra, ahol hajítógéppel hajítási és számítási kísérleteket végezhetünk (Veres, 2010), vagy médiaismeret-óra, amelynek keretében felvételeket készítünk társaink hajításáról, az informatikaóra, ahol Excel-táblában kezeljük mért hajítási eredményeinket… és az értelmesen összekapcsolható tantárgyterületek sora végtelen.

1. Melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák az oktatás/nevelés módszereit?
2. Milyen alapvető „önmeghatározási” szükségleteken nyugszik a belső motiváció az önmeghatározás-elmélet (SDT) szerint?
3. Miben különbözik a tanulási (mastery), illetve a teljesítmény- (performance) cél- és a feladatvezérelt (task), illetve az énvezérelt (ego) tanulási környezet?
4. Gyűjtse össze a Z és az alfa generáció tanulási jellemzőit!
5. Fogalmazza meg a minőségi testnevelés céljait!
6. Melyek a testkulturális műveltség fejlesztési területei (EFQPE)?
7. Mely pontokon kapcsolódnak össze a testnevelés műveltségterület céljai és 
8. a projektoktatás lehetőségei?