Ebben a fejezetben áttekintjük „A társas együttműködés alapjai” című tematikai egység feldolgozási lehetőségeit a szivacskézilabdázásban. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megismerjék és megértsék, hogy milyen értékeket rejt magában a társas együttműködés. Áttekintjük, miért fontos szempont ebben az életkorban a közös feladatvégrehajtás és ezen keresztül a tanulók személyiségfejlesztése. Ez azért szükséges, mert az életkori sajátosságokból fakadóan a tanulók valódi, csoporthoz való tartozásának élménye még nem jellemző. Ezért a testnevelésóra keretei között a tanulókban tudatosított, közösen – osztályban, csoportban – megélt pozitív élmények adják a csoporthoz tartozás élményének alapját. Ennek eredménye a fokozódó kooperatív magatartás kialakulása, a társas felelősség és a közös sikerekre törekvés megjelenése. A páros és csoportos technikai és taktikai alapok elsajátítása is fontos eleme ennek a tematikai egységnek. Megbeszéljük a támadó- és védőszerepek előkészítését a kooperatív viselkedésformák és az egészséges versenyszellem megteremtésével. A társas felelősség kialakulásához vezető úton az esetleges versenyszituációk állandó kontrollja meghatározó tényező.

Összefoglalva tehát a legfontosabb tanulási célok a következők:

Tanulási célok

• alapvető társas kommunikációs és magatartásformák megértése és formálása —> társakhoz való alkalmazkodás megtanulása
• páros és csoportos mozgásos tevékenységek kialakítása szivacskézilabdával és anélkül
• páros és csoportos technikai és taktikai alapok elsajátítása és játékban történő eredményes alkalmazása —> a közös feladatvégrehajtás és játék élményének megteremtése támadó és védő szerepek előkészítése
• egészséges versenyszellem megteremtése (kontrollált versenyhelyzetekkel!)

A társakkal történő együttműködés nem csak a szivacskézilabdában hasznosítható, hanem az élet minden területén. A csoportban végzett feladatmegoldások hatékonyabbak, mint az egyéni megoldások és sokkal szórakoztatóbbak is. A szivacskézilabda a játék szeretetéről és a közös élményszerzésről szól, ezért nagyon fontos a társakkal történő együttműködés lehetőségeinek és szerepének folyamatos tudatosítása, bővítése. Ebben nehezítő körülmény, hogy 6–10 éves korban az egocentrikus világkép még domináns szerepet tölt be. Pedagógusként fontos feladatunk a decentrálás folyamatának segítése, amelynek során a kooperatív tevékenységformák hatékony eszközök lehetnek. A társas együttműködés kialakítására a pedagógus direkt és kevésbé direkt módon is hatással lehet. Egyrészt ő választja meg a feladatot, gyakorlatot, másrészt időt és próbálkozási lehetőséget is hagy a tanulóknak, hogy megtapasztalják a sikeres együttműködést, az ahhoz szükséges kommunikációt. Mindez többnyire komoly türelmet kíván meg a pedagógustól.

A társas együttműködés módszertani alapjai:

•  Az egyénileg gyakorolt technikai elemek párban és csoportban történő végrehajtása zajlik. Ez egyrészt nehezítést jelent az egyéni ügyességfejlesztéshez képest, másrészt az egyéni technikai elemek és a kisjátékok közötti kapcsolatot teremti meg.

•  A kisjátékok és mérkőzésjátékok hatékony alkalmazásához elengedhetetlen a társas együttműködés tudatos alkalmazása. A sikeres együttműködés feltételei (pl. kommunikáció, a társra irányuló tudatos figyelem stb.) jól tudatosíthatók abból a szempontból, ami majd a taktikai helyzetek megoldásához szükséges (pl. „Ne menj túl közel a társadhoz, mert akkor egy védő le tud védeni benneteket!”)

•  A támadó-védő kapcsolatot megelőzően érdemes az együttműködés kialakítására is hangsúlyt fektetni. Az együttműködésre épülő feladatok segítenek megéreztetni a támadóval szembeni optimális távolságot (érintőtávolság), tovább elősegíti a későbbi, csapattagok és csapatrészek közötti, mérkőzés közbeni együttműködés létrejöttét.

A társsal, társakkal történő együttműködés jellege szerint lehet:

• együttműködő vagy versengő (illetve ennek „keveréke”, pl. páros fogó)
• páros vagy csoportos (a későbbi felhasználás függvényében)
• eszközzel (pl.: átadások, páros ügyességfejlesztés labdával) vagy a nélkül (pl. üldöző-menekülő, helyezkedés labda nélkül a pályán);
• helyben vagy haladással;
• fizikai kontaktussal vagy a nélkül történő.

Együttműködésnek tekintünk minden olyan tevékenységet, amelyik két vagy több ember között jön létre, és amely során az összes feladatban résztvevő egy idejű, egymást segítő részvétele szükséges a sikeres teljesítéshez. Csapatsportokban ez általában azt jelenti, hogy a csapattársak egymás játéktevékenységét segítik támadásban vagy védekezésben, labdával és/vagy labda nélkül. Nagyon fontos tudatosítani tanítványainkban, hogy a csapatuk csak akkor lehet sikeres, csak akkor tudja helyesen végrehajtani az adott feladatot, ha mindenki arra törekszik, hogy az aktuális kihívást egymást segítve oldják meg. Ha akár csak egyikük is elmulasztja ezt, nem vagy nehezebben lesznek eredményesek.

Versengő kapcsolat során a másik legyőzése a cél; gyorsabban, korábban vagy pontosabban teljesíteni az adott feladatot. A versengés minden sportnak a sajátja, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen életkorú és milyen képzettségű tanulókat helyezünk totálisan versengő helyzetbe. A korai, indokolatlan versengés ugyanis nagyon rossz hatással van a mozgás végrehajtására, különösen a kevésbé ügyes gyerekek esetében. A megfelelően előkészített és megjelenített, ún. kontrollált versenyhelyzet kiküszöböli ezeket a problémákat. (lásd még 13. TE)

Az ún. versengő-együttműködő kapcsolat nagyon jellemző a sportjátékok, azon belül a szivacskézilabda sajátos kapcsolatrendszerére. A csapattársak együttműködése azt a célt szolgálja, hogy elősegítse a csapat gólszerzését, illetve hogy megakadályozza az ellenfél gólszerzését. Ebből a szempontból minden olyan élménynek fontos szerepe lesz, amelyben a tanuló megérezheti saját felelősségét a társsal, társakkal történő együttműködésben, illetve amelyben megtapasztalhatja azokat a pozitív érzelmeket, amelyeket a jó értelemben vett egymásrautaltság eredményez (pl. bizalom, empátia, csapathoz tartozás érzete). Ez megtörténhet akár egy egyszerű páros fogónál, de számos más feladatban, játékban is. (pl. kézis-korfball).

A versengés és együttműködés sajátos kapcsolatát érdemes megközelíteni még egy aspektusból. Egy egyszerű 1:1 elleni feladat esetén, amennyiben a labdát birtokló gyorsan, pontosan és célratörően végzi a gyakorlatot, akkor a labda nélkülinek nagy erőket szükséges mozgatnia azért, hogy ezt megakadályozza. Így amennyiben mindketten arra törekszenek, hogy a lehető legjobban hajtsák végre a saját feladatukat, akkor a társukat is tanítják, miközben ők maguk is tanulnak. Ha ezt tudatosítjuk a tanulókban, akkor is szívesebben végeznek ilyenfajta versengő együttműködéseket. A versengés és együttműködés kapcsolatának tehát van egy sajátos lélektana és felelőssége, amelyre minden esetben érzékenyítenünk kell kis tanítványainkat. A versengés nem a társ megsemmisítésére, megalázására, megszégyenítésére vagy éppen sportszerűtlen (csalással történő) legyőzésére irányul. Ez a negatív magatartásforma ugyanis nem nyerhet teret az iskolai környezetben. Közös felelősségünk, hogy e – sajnos nagyon sokszor tapasztalt – káros viselkedésformák ellen felemeljük a szavunkat, és gyermekeinket sportszerű, egymást tiszteletben tartó személyiséggé formáljuk.

Tekintsük át a mozgásműveltségi tartalmakat „A társas együttműködés alapjai” című tematikai egységben!

Páros és csoportos labdás és labda nélküli ügyességfejlesztő dobásgyakorlatok és játékok helyben és haladással:

• egyszerű kooperatív futójátékok, szerep- és szabályjátékok a természetes hely- és helyzetváltoztató mozgások változatos gyakorlására;
• dobáspontosságra és sikeres együttműködésre törekvő kooperatív feladatok, játékok sokféle eszköz felhasználásával;
• dobások különböző irányból és formában érkező labdaátvételt követően;
• labdadobások, átadási (passz) gyakorlatok különböző alakzatokban;
• játékos passzgyakorlatok meghatározott társhoz vagy meghatározott sorrendiséggel;
• árnyék- és tükörgyakorlatok labdával a társ(ak) követésével;
• guruló, pattanó és a levegőből érkező labda elfogása, majd továbbítása társnak vagy társaknak helyből, valamint lassú (később fokozatosan gyorsuló) mozgást követően;
• átadási gyakorlatok a pálya szélességi és hossztengelyében csoportokban, pontszerzési lehetőséggel;
• alapvédekezés és a szemből érkező lövés és átadás akadályozásának feladatai;
• kontrollált sor- és váltóversenyek;
• páros és csoportos küzdőfeladatok, játékok.

Páros és csoportos labdás és labda nélküli ügyességfejlesztő dobásgyakorlatok és játékok helyben és haladással:

• kooperatív futójátékok, szerep- és szabályjátékok a természetes hely- és helyzetváltoztató mozgások változatos gyakorlására;
• dobáspontosságra és sikeres együttműködésre törekvő kooperatív feladatok, játékok sokféle eszköz felhasználásával;
• dobások társnak labdával végzett lendületvételt követően;
• dobások társnak különböző irányból, magasságban és az azt megelőző labdaátvételt követően;
• labdadobások, átadási (passz) gyakorlatok különböző alakzatokban és formációkban;
• játékos passzgyakorlatok meghatározott társhoz vagy meghatározott sorrendiséggel;
• játékos passzgyakorlatok döntéskényszerrel járó szituációkban;
• árnyék- és tükörgyakorlatok labdával a társ(ak) követésével;
• guruló, pattanó és a levegőből érkező labda elfogása, majd továbbítása társnak vagy társaknak (páros, hármas, négyes csoportokban történő szervezéssel) talajról és felugrást követően;
• átadási gyakorlatok a pálya szélességi- és hossztengelyében csoportokban, pontszerzési lehetőséggel;
• labdaelütést és „halászást” megéreztető gyakorlatok;
• alapvédekezés és a szemből érkező lövés és átadás akadályozásának feladatai;
• a támadás és elszakadás páros és társas feladatai, játékai;
• kontrollált sor- és váltóversenyek komplex feladatmegoldást igénylő helyzetekben;
• páros és csoportos küzdőfeladatok, játékok.

• Páros és csoportos labda nélküli ügyességfejlesztés gyakorlatai
• Páros és csoportos labdás ügyességfejlesztés

Páros sávfogó

A két határvonal közötti (kb. 15 × 10 méteres) területet több, kb. 3-4 méteres sávokra osztjuk. A sávokon belül két-két fogó tartózkodik kézfogással. A menekülők egyesével, önállóan indulnak és próbálnak átjutni a túloldalra. Akit megfognak, helyet cserél a fogóval. A fogók csak úgy foghatják meg a menekülőt, ha nem szakad szét a kézfogásuk.

Variációs lehetőség: Két csapat játszik, a sávokat felváltva foglalják el a két csapat fogó játékosai (első sáv: piros csapat fogói, második sáv: kék csapat fogói és így tovább), a cél, hogy minél többen jussanak át a túloldalra. Akit elfogtak az visszamegy a kiindulási pontra. Az a csoport győz, akinek először ér át minden játékosa a túloldalra.

Autós sávfogó

A két határvonal közötti (kb. 15 × 10 méteres) területet több, kb. 3-4 méteres sávra osztjuk (lásd Sávfogó játék ábrája). A sávokon belül két-két fogó tartózkodik. A menekülők párokat alkotnak és egymás mögött állnak. Aki elől van, az a sofőr, aki hátul, ő pedig az utas, egyik kezét a sofőr vállán tartva. A párok önállóan indulnak és próbálnak átjutni a túloldalra úgy, hogy a sofőr vezet (kezében egy labda a kormány). Amelyik párt megfogják, helyet cserél a fogópárral. Amennyiben az autó sofőrje és utasa elszakad egymástól, abban a sávban, ahol a baleset megtörtént, helyet kell cserélni a fogópárral.

Variációs lehetőségek: A fogók kézfogással mozoghatnak. Ekkor csak úgy foghatják meg a menekülőt, ha nem szakad szét a kézfogásuk.

Bizalomjátékként is lehet játszani, a sofőrnek be kell csuknia a szemét, és így kell áthaladni a sávokon. Ebben az esetben az utas lesz, aki a sofőrt „vezeti”.

Páros fogó

Párokat alakítunk ki, amelyekben a páros egyik tagja lesz a fogó, a másik a menekülő. Nagy területet használjunk, hogy megállásokra és irányváltoztatásokra legyen elég hely! Amennyiben a fogó elkapja a menekülőt, úgy szerepcsere következik.

Variációs lehetőségek:

Jelre történik a szerepcsere.

Színek, számok, szavak bemondásával történik a szerepcsere (pl. a páros egyik tagja a kék, a másik a piros szín, akinek a színét mondja a pedagógus, ő lesz a fogó).

Kígyófogó (betöréseket előkészítő játék)

6-8 tanuló egyes oszlopban helyezkedik el. Az első tanuló a kígyó feje, ő diktálja a tempót és az irányt, amit minden tanulónak meg kell próbálni lekövetni. Amikor a mozgás olyan gyors lesz, hogy a kígyó testében hézagok keletkeznek, a kígyó feje megkísérel egy ponton átfutni két tanuló között, de ha az a tanuló, aki előtt át akar futni, megérinti, helycsere következik, a kígyó fejét megérintő tanuló áll az oszlop elejére.

Kézfogó (védő és támadó lábmunka gyakorlása)

A terület nagysága körülbelül 5 × 8 méter. A területen belül 6-8 játékos helyezkedik el. A menekülők (támadó tanulók) párokat alkotnak. A páros két tagja a pálya két ellenkező oldaláról indul el egymás felé. A feladatuk, hogy eljussanak a másik társhoz, és vele kezet fogjanak. Irányváltoztatással, ritmusváltással, indulócsellel és más egyéb cselekkel kell kicselezni a védőket. A fogó játékosok védekező lábmunkával (ütközés nélkül) kell, hogy megakadályozzák a két támadó játékos kézfogását.

Variációs lehetőségek:

A pedagógus időt mér, és az a páros nyer, aki a leghamarabb teljesíti a kézfogást. A védők egy helyben állnak, csak a karjukat mozgathatják.

Árnyék- és tükörgyakorlatok

• A tanulókat párokba osztjuk, egymás mögött helyezkedjen el a két tanuló. Sípjelre az egész területet bejárva mindig az elöl lévő tanuló mutatja a feladatot, a mögötte lévő pedig utánozza. Jelre csere.

Variációs lehetőségek: Futás közben az egyik tanuló folyamatosan kerülgeti a másikat, galoppszökdelés egymás mellett kézfogással, oldalazó szökdelés egymással szemben – felugrás és pacsi a levegőben stb.

• Tükrös fogó – Akit megfogtak, annak dobóterpeszben, a felső dobás felkészítésének helyzetében kell megállnia. A menekülők felszabadíthatják a megfogottat, ha megállnak előtte és a tükörképét mutatják a technikának.
• Háztető fogó – Állandó fogók vannak (akiket időről-időre lecserélünk). Akit megfogtak, egy fél háztetőt kell alkotnia úgy, hogy a karját rézsútos mellső-magastartásban tartja. A szabadításához két menekülőre van szükség. Az egyiknek ki kell egészítenie a háztetőt, a másiknak pedig át kell bújnia a háztető alatt.

Zárt kotló-kánya

A tanulók hárman kézfogással kört alkotnak. Negyedik társuk lesz a fogó, aki a körön kívül helyezkedik el. A fogó kijelöl valakit, akit szeretne elkapni. A kör tagjai a kézfogás elengedése nélkül jobbra-balra segítik a menekülő társukat. A kört átszakítani, vagy alatta, illetve felette elfogni a menekülőt nem lehet.

Variációs lehetőség: A menekülő szemét bekötik, és társaiban vakon megbízva kell lekövetnie a mozgásukat.

Bójadöntögető

Két csoportot alakítunk ki. A játéktérre kiteszünk annyi bóját, amennyit csak tudunk. A játék során az egyik csapat célja, hogy eldöntse a felállított bójákat, miközben a másik csapat célja a bóják felállítása. Egy idő után a pedagógus állítja le a játékot, és az a csapat nyer, akinek a több bójája lesz az ő feladatuknak megfelelően. A feladatot szerepcserével végeztessük, mindig páros körök után hirdessünk eredményt. Célszerű a feladat elején meghatározni a bójadöntések és állítások formáját, illetve egyszeri maximum mennyiségét (pl. egyszerre csak egy bóját lehet eldönteni/felállítani. A bóját meg kell fogni és úgy eldönteni, nem lehet elütni.)

Páros küzdőfeladatok

• A két tanuló egymással szemben helyezkedik el. Feladatok a másik hátának megérintése.

Variáció: térdérintés vagy bokaérintés.

• Fekvőtámaszban helyezkednek el a tanulók egymással szemben, és a feladatuk nem túl durván ráütni a másik valamelyik kézfejére.
• Ujjkardozás – A párok egymással szemben, hajlított tér-dekkel, harántterpeszállásban állnak, jobb kezüket a hüvelykujjnál összeakasztva kezet fognak. A feladat a másik megérintése a kinyújtott mutatóujjal.
• Kakasviadal – Egy lábon szökdelnek a párok. Karjukat mindketten összefonják a mellkasuk előtt. A cél: kibillenteni a társat az egyensúlyi helyzetéből úgy, hogy annak le kelljen tennie a lábát. Fontos, hogy az alapvető szabályokat mondjuk el a tanulóknak. Akinek a felhúzott lába érinti a talajt, veszített. Csak felsőtesttel és vállal lehet érinteni a másikat.

Csoportos küzdő feladatok

• Juss ki a körből! – Két 14 fős csoportot alakítunk. (Mindkét csoportban 13 fő arccal a kör közepe felé egy kört alkot. A vállaik érjenek össze, kezüket tegyék a mellkasuk elé. Egy tanuló álljon a kör közepébe. Feladat, hogy a kör közepéből ki kell törnie a bent lévőnek. Akik között ki tudott törni, kiválasztja, hogy, hogy ki cseréljen helyet vele. Ügyeljünk arra, hogy mindenki álljon a kör közepében!

Variációs lehetőség: A körben állók egy lépéssel hátrébb állnak, és a kitörést megakadályozandó össze kell zárniuk, védő lábmunkával (védők közötti együttműködés).

• Szállítás – 5-6 fős csoportokat alakítunk. A csoportokból egy tanuló állva marad, a többiek arccal egy irányba lefekszenek egymás mellé hason fekvésbe. Állva maradt társuk ekkor keresztbe rájuk fekszik. Ezután guruló fatörzshöz hasonló mozdulatokkal (akik alul fekszenek, egy irányba elkezdenek oldalra gurulni) elindul a „szállítás”. Amikor az utolsó tanulóról legurul a szállított tanuló, akkor felkel a földről, és a többiek elé lefekszik. A szállított tanuló próbálja meg a többieken tartani magát! Lehet távolságra és lehet időre is játszani a gyakorlatot.
• Fekete-fehér – A tanulókat két csapatra osztjuk. A két csapat leül egymással szemben, két vonal mögé. Beszámozzuk a tanulókat. Középre, félúton lerakunk egy jelölőt vagy egy labdát. A pedagógus mond egy számot, és az ezzel a számmal jelölt játékosnak kell a két csapatból kifutnia a tárgyért. Ha megfogta az egyik tanuló a szert, akkor a célja, hogy azt a saját vonala mögé rakja le. Amint megfogta a szert, menekülővé válik, az ellenfél szintén kint lévő tanulója pedig fogóvá. Ha a fogó elkapja a menekülőt, akkor vissza kell rakni középre a szert. Egyszerre több tanulót is ki lehet hívni, fontos azonban, hogy a szerrel menekülőt csak a vele azonos számot viselő ellenfele foghatja meg.

Variációs lehetőség: Amennyiben labdát teszünk ki középre, különféle módokon lehet visszajuttatni azt a saját vonal mögé (gurítva, labdavezetéssel, dobással).

Az egyéni labdás ügyességfejlesztő gyakorlatok szinte kivétel nélkül alkalmazhatók párokban is, amivel ráadásul nagyban segítjük az óraszervezésünket is.

Ennél az alfejezetben fontos megemlíteni, hogy gyakorlatilag minden labdás játék ügyességfejlesztő játéknak is megfelel, hiszen a labdás technikai elemek játékhelyzetben történő alkalmazása a végrehajtás minőségére is hatással van. Így fordulhat elő, hogy labdás ügyességfejlesztő játékok (pl.: szabadulás a labdától, pontszerzők, bombázó, zsámolylabda), és a labda nélküli ügyességfejlesztő játékok (pl.: bójadöntögető) akár kisjátékként is szerepelhetnének.

• egyszerű, páros átadási és elkapási gyakorlatok (pl. kétkezes átadások, pattintott átadások, gurított átadások, pattanó és levegőből érkező labdák elkapása)
• csoportos átadási feladatok (pl. különböző alakzatokban, különböző irányban történő átadások variálása)
• dobáspontosságra és sikeres együttműködésre törekvő kooperatív feladatok (pl. felső egykezes átadások haladással ketten, hárman; játékos passzgyakorlatok)
• átadási gyakorlatok a pálya szélességi és hossztengelyében párban és csoportokban haladással (pl. átadások gyakorlása oldalvonaltól oldalvonalig párokban, dobások körben állva különböző társnak).

Egyszerű, páros átadási és elkapási gyakorlatok

• A felsorolt átadási feladatokat először rövid ideg helyben, majd mozgásból (egymással szemben, egymástól állandó távolságra a két oldalvonal között, illetve páros lefutás jelleggel, a pálya hossztengelyével párhuzamosan) végzik a tanulók.
• A tanulók szabadon mozognak össze-vissza a kijelölt terület minden zegzugát bejárva, és úgy hajtják végre a feladatokat
• Két tanuló egymással szemben 4-5 méterre folyamatosan szabadon választott átadásokkal járatják a labdát miközben fokozatosan távolodnak egymástól 15-20 méterre, majd újra közelednek egymás felé
• A tanulók folyamatos átadások közben haladnak, sípszóra a labdás tanuló fordul 360 fokot, addig a társa gyors irányváltoztatás után elfut egy másik irányba, és a labdás tanulónak a forgás után gyorsan a kezébe kell dobnia a labdát.

A feladatok végrehajtása a következő átadásokkal történjen:

• kétkezes felső átadás
• kétkezes mellső átadás
• kétkezes felső átadás elhajlásból
• váltott kézzel felső átadás
• maguk elé dobják a labdát, alá állnak és kétkezes felső átadással továbbítják a társuknak
• pattintott átadás
• gurított átadás
• felugrásból történő átadás
• légi átadás
• és ezek különböző variációi

A tanulók két oszlopban helyezkednek el egymással szemben (2-2 fő). A labdás tanuló a megadott átadási formával átdobja a labdát a szemben álló társának. Miután átdobta, a saját oszlopa végére áll.

Variációs lehetőség: az átadás után átfut a szemben lévő oszlop végére (alsó ábra).

A tanulók négy csoportban, bóják által kijelölt négyzet négy sarkánál helyezkednek el (oszloponként 2-3 tanuló). Egy labdával kell végrehajtani a gyakorlatot. A labdás tanuló a szomszédos oszlop tanulójához passzolja a labdát, majd az átadás után a szomszédos oszlop végére áll. Jelre a labdának az irányát és a tanulók mozgásirányát is meg kell változtatni.

Variációs lehetőségek:

• Átadás után az átadással ellenkező irányban lévő oszlop végére kell futnia a tanulónak.
• Átadás után a szemben lévő (átlósan) oszlop végére kell futnia a tanulónak.
• Két labdával átlósan történik az átadás, és a mellette lévő oszlop végére fut a tanuló.
• Két labdával végezik a tanulók a feladatokat.

Passzjáték falra

A tanulók a fallal szemben helyezkednek el egy dynair párnán. Kezükben egy szivacslabda, felső átadással kell a falra dobni a labdát és két kézzel elkapni.

Variációs lehetőség: A labdák száma növelhető (két labda), illetve másfajta labdával (pl. teniszlabda) is gyakorolhatnak a tanulók, továbbá lehet egy vagy két párnán is állni.

Négy tanuló egy bóják által határolt négyzet négy sarkán helyezkedik el, két labdával. „A” és „C” játékos egymás felé indul labdával, cselezést imitálnak, majd különböző technikákkal „B”, illetve „D” tanulónak továbbítják a labdát. Az átadás után visszahúzódnak a helyükre, amíg a másik két tanuló is végrehajtja a gyakorlatot.

A tanulók körben helyezkednek el egymástól 4-5 méterre. A feladatot egy labdával hajtják végre. „A” tanuló passzol „B” tanulónak, aki futás közben kell, hogy átvegye a labdát és azonnal továbbítja „C” tanulónak, majd az „A” tanuló „B” tanuló helyére áll.

Variációs lehetőségek:

• két labdával történő feladatvégrehajtás
• átadási technikák megválasztása, és az adott átadási technikával történő végrehajtás
• futósebesség növelésével történő feladatgyorsítás

Passzjáték

A játékterületet két részre osztjuk, ahogy a csoportot is. Az egyik csoportnál egy szivacskézilabda van, a csoport tagjai pedig kört alkotnak egymástól 4-5 méterre. A másik térfélen mindenféle labda van kiszórva a játéktérre, a csoport tagjai pedig egy meghatározott vonal mögött állnak. Sípszóra a labdás csoport körbejáratja a labdát egy meghatározott átadással. Eközben a másik csoport begyűjti a térfelén lévő labdákat. Egyszerre egy labdát vihetnek labdavezetéssel, amit le kell tenniük a vonal mögé. A játék addig tart, míg egyszer vagy kétszer körbe nem ér a labda a labdaátadós csoportnál. Ezután szerepcserével végzik a feladatot. Az a csoport nyer, aki több labdát tud a vonala mögé vinni.

Bombázó

A játékteret hosszában elfelezzük a padokkal, amelyekre elhelyezzük a medicinlabdákat egymástól megközelítőleg egyenlő távolságra. A csoportot két részre osztjuk, akik a játéktér két szélénél felállnak egy soros vonalban, szemben a padsorral. A csapatok a vonal mögött céloznak a kicsi labdákkal, és igyekeznek eltalálni a padra helyezett medicinlabdákat úgy, hogy azok az ellenfél térfelére poty-tyanjanak. Amelyik oldalon kevesebb medicinlabda lesz a talajon, az a csapat a győztes. A szabadon guruló labdákat a tanulók összeszedhetik, de csak visszalépve, a vonal mögül lehet célozni.

Variációk: Fitball labda átterelése az ellenfél vonala mögé.

Célbadobós akadálypálya

A játék bizonyos előkészületet igényel. A teremben különböző helyekre, különböző módon, különböző eszközöket helyezünk ki (például karikát kötéllel felfüggesztünk a kosárlabdapalánkra, bordásfalhoz különböző dőlésszögű KTK-eszközöket akasztunk, zsámolyokat eltérő magasságú helyre teszünk), majd meghatározzuk a dobás helyét, módját és a helyszínek közötti haladási irányokat. A játék során különböző eszközöket (labdákat, babzsákokat, bójákat, rongyokat…) úgy kell dobni, hogy egy adott célterületre essenek és/vagy azon belül, illetve azon is maradjanak.

Célbadobó-verseny

Bordásfalra kifeszítünk páronként egy hulahopp karikát. A tanulók felváltva dobnak bele meghatározott távolságból, helyes technikával. A tanulóknak számolják, hogy egy perc alatt melyikük talál bele többször.

Variációs lehetőség: egy perc alatt hányszor találnak bele együtt.

Szabadulás a labdától

A játékterületet két térfélre osztjuk. A játékot minél több labdával játsszuk! Cél, hogy a saját térfélen a lehető legkevesebb labda maradjon. Sípszóra át kell dobni az ellenfél térfelére a labdákat. Az a győztes, akinek egy perc letelte után a legkevesebb labda van a térfelén. A sípszó pillanatában már nem lehet átdobni labdát az ellenfél térfelére. Mindig hangsúlyozzuk, hogy az adott technikával dobják át a labdát az ellenfél térfelére!

Egyéb páros és csoportos labdás gyakorlatok

• labdavezetések
• egyensúlyozó gyakorlatok labdával
• „trükközések”

Labdagyűjtés

Négy egyenlő létszámú csoportot alakítunk ki. Minden csoport egy vonal mögött áll fel. A játéktéren kiteszünk nagyon sok különböző labdát. Sípjelre a csoportok kifutnak és labdavezetéssel összegyűjtik a labdákat. Egyszerre csak egy labda hozható vissza. Az a csoport nyer, akinél több labda van. A labdákat csak a labdavezetés szabályainak megfelelően lehet begyűjteni.

Gyors labda

A tanulókat párokba osztjuk. A párok egymás mögött helyezkednek el, és a hátul lévő tanulónál egy szivacskézilabda van. A hátul lévő tanuló előregurítja az elöl terpeszállásban álló és csak előre néző társa lába alatt a labdát. Aki alatt átgurul a labda, annak utána kell futni és a földről felvéve azt a megadott befejezési technikával kapura kell lőnie.

Variációs lehetőség: Pattintani kell a labdát az elöl álló társ lába alatt.

Labdavezetős fogó

Alapvetően egy kiszabadítós fogójátékról van szó. Ha valakit megfognak, akkor szögállásban, magastartásban kell állnia addig, amíg valaki egy kijelölt pontról nem hoz labdavezetéssel egy labdát, át nem adja, és a kiszabadított vissza nem viszi a labdát a kijelölt helyre, így tud kiszabadulni. A fogókat a pedagógusi jelre cseréljük.

Variációs lehetőség: Különböző átadásokból kell egy bizonyos számút végrehajtani, és így szabadul ki.

Akadálypálya

Különböző szerekből akadálypályát építünk, az akadálypálya tartalmazzon minél több szert (dynair párna, tornapad, zsámoly, KTK, koordinációs létra)! A tanulóknak az akadályokon kell haladniuk, a labdavezetés viszont a talajon történjen!

Variációs lehetőség: Ahol lehetőség van rá, ott a padon történjen a labdavezetés.

„Trükközések”

A tanulóknak biztosítsunk megfelelő időt arra, hogy az általuk választott szerekkel önállóan „trükközzenek”, és próbálgassák határaikat! Bízzunk a tanulók kreativitásában!