Ebben a fejezetben több nevelési és fejlesztési célt határoztunk meg. A labda nélkül végzett feladatoknál alapvető cél a test- és térérzékelés fejlődésének elősegítése a természetes hely- és helyzetváltoztató mozgások változatos alkalmazásával, ahol a saját testtel kapcsolatos tudatosság (pl. az izomérzékelés, egyensúlyozás esetén), a térbeli tájékozódás, valamint mozgások dinamikai összetevőivel kapcsolatos tudatosság (erőkifejtés nagysága, a mozgás sebessége, illetve lefutása) kerül a tanulási fókuszba. A tematikai egység legfőbb feladata, hogy olyan, egyéni mozgástapasztalatot nyújtson a tanítványoknak, amely segítségével magabiztosan, nagyfokú sikerességgel lesznek képesek részt venni a későbbi páros és csoportos feladatokban, kisjátékokban és természetesen a mérkőzésjátékokban.

Ennek érdekében minden gyakorlatnál fontos tudatosítanunk, meghatároznunk egy-egy mozdulat/elem/gyakorlat vezető műveletét és/vagy tanulási szempontját, amire szeretnénk, hogy figyeljen a diák. Csak akkor várhatjuk el tanítványainktól, hogy a technikai elemeket tudatosan alkalmazzák játékhelyzetekben, ha már a technikai elem tanulásánál, gyakorlásánál megfelelően tudatosítunk.

Törekednünk kell arra, hogy fokozatosan nehezítsük a feladatokat, és a gyakorlatok végrehajtásában egymásra épülő tanulási szempontokat határozzunk meg. Hagyjunk elég időt arra, hogy tanítványaink önállóan rátaláljanak a helyes végrehajtásra, de legalábbis elegendő tapasztalatot szerezzenek a végrehajtásról!

Fontos! Az egyes labdás vagy labda nélküli technikai elemek leírása során igyekeztünk teljes képet adni a helyes végrehajtáshoz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tanítványainknál hasonló részletességgel kell megkövetelnünk a végrehajtást. A szivacskézilabda foglalkozások során természetesen fontos a helyes végrehajtás, ám azt igyekezzünk változatos, élvezetes gyakorlással, játékos feladatokkal és játékokkal, elérni, emellett mindig biztosítsunk elegendő időt tanulóink számára az önálló, felfedezésen alapuló gyakorlásra.

Az 1–4. évfolyamok kerettantervében az alapvető természetes mozgáskészségek fejlesztése és alkalmazása hatja át a tematikai egységeket. A testtel és a térrel kapcsolatos érzékelési funkciók fejlődése egyre tudatosabbá, célorientáltabbá teszik az egyes mozgások végrehajtását, ami a manipulatív készségek fejlődését is támogatja. Az alapkészségeket a mozgástanulási modellünk alapján az alsó tagozaton minél változatosabb gyakorlatokkal fejleszthetjük a leghatékonyabban, amely során a tanulók széles körű tapasztalatokat szereznek az alap mozgáskészségek végrehajtásáról. Az alap mozgáskészségek gyakorlatainak rendezéséhez könyvünkben az ún. mozgáskoncepciós rendszert (10. ábra) használjuk. Ez a rendszer a mozgáskészségek végrehajtása közbeni tudatosságra fókuszál, azaz segíti a tudatos végrehajtást egy meghatározott szempontból.

A szempontok az alábbiak lehetnek:

• térbeli tudatosság
• energiabefektetés tudatossága
• kapcsolatok, kapcsolódási lehetőségek (ezen belül a testrészek közötti, az eszközzel vagy a társsal történő kapcsolódások)

A mozgáskoncepciós rendszer kiválóan alkalmas a 3–12 éves tanítványok általános ügyességének fejlesztésére, mivel szinte kimeríthetetlen variációs lehetőségeket kínál az alapkészségek, majd a későbbiekben dominánssá váló sportág-specifikus készségek tanulásakor.

Az alábbi táblázat az egyes mozgáskoncepciók részletes tartalmait mutatja. A táblázatban sötétebb szín jelöli a térbeli tudatosság és a testtudat kialakításában szerepet játszó elemeket.

A mozgások hatékony, célszerű létrehozásához a figyelem összpontosítására van szükség, ami az adott pillanatban egy bizonyos kognitív jelenlétet feltételez. A testünk csakis az agyunk folyamatos működése következtében képes mozgások szabályozott kivitelezésére. A mozgások összerendezéséhez nélkülözhetetlen az agyban megjelenő mentális kép (mozgásképzet, mentális terv), amely tehát minden esetben különböző szintű gondolkodási műveleteket feltételez.(3) Amennyiben tanítványaink tisztában vannak a mozgásformát kísérő kognitív összetevőkkel (például vezető műveletek, térbeli tudatosság elemei, elemi taktikai összetevők), jobbá válik a végrehajtás minősége, így segítjük a későbbi alkalmazás folyamatát. Ennek megfelelően minél változatosabb, minél több alkalmazkodást igénylő gyakorlatot használunk tanítványainknál, annál valószínűbb, hogy a játékhelyzetben a figyelmüket nem egy mozgás puszta végrehajtása fogja lekötni, hanem a végrehajtás hatékonysága, milyensége.

Az ügyességfejlesztő gyakorlatokat kezdetben szerek nélkül végezzük, de némi gyakorlás után érdemes többféle szer bevonásával nehezíteni a feladatokat. Ez sokkal hatékonyabbá és változatosabbá teszi tanóráinkat. Ilyenek lehetnek például a járás-futás-szökdelés feladatok, amelyeket először a lépésgyakoriság és lépéshossz változtatásával nehezítünk, azt követően pedig gyakorlatilag ugyanazokat a feladatokat sokféle eszköz bevonásával végzik el a tanulók. A leghatékonyabb módszerek közé tartoznak az akadálypályák, ahol a fejlesztési cél meghatározásához igazítjuk a gyakorlatokat. Az alsó tagozatos gyerekek nagy örömmel vesznek részt az órán, és a fejlesztési hatékonyság is kiváló. Természetesen ide tartoznak a futó- és ugróiskola különböző feladatai is, mint például a szivacskézilabdában is fontos sasszé- és keresztlépések, illetve előkészítő feladataik.

Nézzük, mit is jelentenek ezek a konkrét gyakorlatban! Mielőtt rátérnénk a kifejezetten a szivacskézilabdát előkészítő, labda nélküli ügyességfejlesztő feladatokra, szeretnénk mintát adni egy aktív, a gyerekek fantáziáját maximálisan kihasználó, bemelegítő feladatsorra. Ezek a gyakorlatok kiváló eszközei az aktív órakezdésnek is. A feladatok változatosságának csak a testnevelő és a gyerekek kreativitása szabhat határt (a kreatív feladatmegoldásokról, játékokról bővebben a 9. TE-ben). A feladattípus lényege, hogy egy konkrét történet köré építjük a bemelegítés fázisait.

Ezzel a feladattípussal tökéletesen fejleszthető a gyerekek testérzékelése úgy, hogy közben az egészet egy játéknak fogják fel. Mindezt lehet játszani festéssel, kirándulással, mesékkel, nagyobbaknál akár egy „mérkőzésjátékkal” is. A legfontosabb, hogy vonjuk be a gyerekeket is, és legyenek ők is a történet írói, alakítói és részesei.

(3) Gallahue, Ozmun és Goodway, 2012

Elefántfürdető

• fülmosás: jobb karkörzéssel az egyik fül, bal karkörzéssel a másik fül „megmosása”
• lábmosás: nyújtózkodással és guggolással
• felmászás a hátára: ellentétes kar-láb emeléssel
• hátmosás: térdelőtámaszban a kéz előre- és hátracsúsztatásával
• ormánymosás: törzsdöntésben fordítások jobbra, balra

Varázsceruza

Keressetek magatoknak egy „saját lakatlan szigetet” (személyes tér) a teremben, és forduljatok arccal felém! Képzeljétek el, hogy varázsceruza van a kezetekben. Rajzoljatok a levegőbe egyenes vonalat! Most körvonalat! Mondjatok olyan dolgokat, amelyek kör alakúak (napocska, torta, óra stb.)! Rajzoljatok cikcakkvonalat! Most pedig hullámvonalat!

Rajzolj a testeddel

Tudtok a kezeteken kívül más testrésszel a levegőbe rajzolni vonalakat? Milyen testrészekkel? Próbáljatok cikcakkvonalat rajzolni a lábatokkal! Most hullámvonalat a térdetekkel! Most egyenes vonalat a fejetekkel! (Bármely testrész használható, bármely vonalra, különböző kiindulóhelyzetekből – ülésből, térdelésből stb.)

Számrajzoló párban

Most gyorsan keressetek egy párt és fogjátok meg a kezét. (Taps, 3-2-1) Képzeljétek el, hogy az egyikőtök a festő, a társatok keze pedig egy hatalmas ecset. Ki lesz az ecset? Ki lesz a festő? Most a festő rajzoljon olyan számokat, amelyekben görbe vonal van. Aki az ecset volt, találja ki, hogy milyen számot rajzolt a festő! Milyen számokban van görbe vonal? (2, 3 stb.) Tudtok-e olyan számokat, amikben cikcakkvonal van? (1, 4, 7) Szerepcsere, és rajzoljatok ilyen számokat!

• Figyeljétek meg a különbséget, amikor az izmotok megfeszül, és amikor elernyed!
  Próbáljátok meghatározni, hogy a végtagjaitok milyen helyzetben vannak!
• Mikor volt könnyebb egyensúlyban maradni, amikor hajlítva, vagy amikor nyújtva volt a térdetek?
  És a szűk vagy a széles terpesz volt biztosabb?

*A tanulási szempontokat úgy fogalmaztuk meg, hogy az segítse a pedagógus kommunikációját. 

A labda nélkül végzett ügyességfejlesztő feladatokat hat csoportba soroltuk könyvünkben. A csoportok minden esetben jól tudatosítható összefüggést mutatnak a későbbi technikai elemekkel, a mérkőzésjátékkal, akár a klasszikus kézilabda sajátosságaival is.

1. Kúszások, mászások, utánzó feladatok
2. Futó- és fogójátékok
3. Tompítások, kigurulások, esések, gördülések előkészítő és egyszerű feladatai
4. A támadó és védekező alapmozgások és gyakorlatai
5. Területváltó, területre irányuló, valamint a helyezkedést előkészítő feladatok, játékok
6. Alapvető lábmunkatechnikák alaphelyzetből

A csoportok kialakításánál igyekeztünk figyelembe venni, hogy az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladva mutassunk be egy olyan tematikai sorrendet, amely a tanítási egységek tervezéséhez is segítséget nyújtanak a tanév folyamán. Ezen felül rögzítettük a legfontosabb tanulási szempontokat, amelyeket az adott gyakorlat kapcsán egy-egy példamondattal érzékeltettünk.

A kúszás és mászás mozgásmintáit minden csecsemő genetikusan magában hordozza. Mindkét mozgásforma kiemelkedő szerepet játszik az idegrendszer, az érzékszervek és a mozgáskoordináció fejlődésében, ezáltal közvetve a kognitív fejlődésben is. Bár kisiskolás korban ezen szerepük már nincs meg, fontosnak tartjuk, hogy a kúszások, mászások, a különböző támaszhelyzetekben végzett utánzó mozgások jelenjenek meg a testnevelésórákon, hiszen más mozgásokkal nem pótolható tapasztalatot jelentenek a tanulóknak a saját testükkel kapcsolatos képükről. A kúszások és mászások alkalmazása azért is fontos, mert a tanulók ebben az időszakban már saját testsúllyal tudnak erőfejlesztő gyakorlatokat végezni. Elég, ha arra gondolunk, hogy egy egyszerű fekvő- vagy alkartámasz létrejöttéhez a törzs izmainak, a vállöv és kar izmainak, továbbá a csípő körüli izmoknak egy időben kell megfeszülniük. A kúszásokat és mászásokat természetesen úgy variáljuk, hogy az megfelelő legyen a foglalkozás céljának, ennek megfelelően lehetőség van a testtudat kialakításával kapcsolatos feladatok és térbeli tudatossággal kapcsolatos feladatok végzésére is. A kúszások és mászások feladatai lehetnek: kúszások és mászások ellentétes oldali kar- és lábhasználattal, kúszások és mászások azonos oldali kar-és lábhasználattal, illetve ezek kombinációja.

• Kúszás közben nyújtsátok messzire a kezeteket és nyitott ujjakkal húzzátok magatokat a tenyeretekkel, közben toljatok magatokon egyet a lábatokkal!
• Akkor vagytok ügyesek, ha ellentétesen lép a kezetek és a lábatok mászás közben!
• Kúszás/mászás közben most azonos oldali karotokat és lábatokat használjátok egyszerre!
• Amikor alkaron másztok, nyissátok ki és tegyétek le a tenyereteket mászás közben!

A kúszásokat és mászásokat variálhatjuk utánzó mozgássorokkal is, pl. „kistigris” (hason fekvésben ellentétes oldali kar- és lábtartáscserék helyben, folyamatosan). A későbbiekben fontos lesz az is, hogy a kúszásokat és mászásokat a lehető legtöbb irányba (előre, hátra, körbe, le, fel, oldalra) végeztessük a gyerekekkel.

A futó- és fogójátékok a testnevelésórák legalapvetőbb játékai, amik számtalan módon alkalmazhatók – esetünkben a térérzékelés és a saját testtel kapcsolatos fejlesztés szemszögéből mutatunk ezekből példákat, de emellett remek előkészítő játékai a támadó-védő feladatoknak, valamint a társakkal történő együttműködésnek (pl. két ember kapcsolata védekezésben) is. A fogójátékok tulajdonképpen a taktikai gondolkodás fejlesztésének első lépcsőfokát is adják. A gyerekeknek keresniük kell az üres – a fogótól távoli – területeket, egyes fogójátékoknál pedig a társsal történő együttműködést fogóként vagy menekülőként. A fogójátékokat kreatívan lehet változtatni a foglalkozás fő részéhez igazodva. Akár előkészítő feladatként, akár egy taktikai szempont tudatosításaként is lehet alkalmazni.

Autós

Kijelölt, kb. 15 × 15 m területen járásban haladnak a gyerekek labdával a kézben (a labda a kormány, a tanuló az autó). A feladatuk, hogy a teljes terület minden „zegzugát” bejárják úgy, hogy közben egyszer sem ütköznek egymással. A terület 3 fokozatban szűkül, amelynek eredményeképpen az információfeldolgozás mennyisége nő. Ütközés esetén oda kell vezetni az autókat a pedagógushoz, aki autószerelőként egy érintéssel megjavítja az autókat és visszaengedi őket a „forgalomba”. A játékot játszhatjuk oldalazással vagy szökdeléssel is.

Csoportalakító

A pedagógus/edző számokat mond/mutat, amelyek kapcsolatban vannak a kézilabdával (6, 2, 3, 4, 7), a résztvevők olyan létszámú csoportokat kell, hogy alkossanak, amilyen szám megjelenik, vagy elhangzik. Akiknek nem jut csoport, azok befutnak a mentőkörbe (a mentőkör a testnevelő által kijelölt hely), és ott alakítanak csoportot. Ha a mentőkörben egy tanuló egyedül marad, akkor bekapcsolódhat egy szabadon választott csoportba.

Kérdés: Mit gondoltok, a számok mit jelenthetnek?

Variációs lehetőségek: annyi csoportot alakítsanak, amennyit a pedagógus mutat vagy mond. A pedagógus/edző kóddal lát el egy számot (pl. „büntetődobás távolsága” = 7, „kiállítás” = 2 vagy „szaggatott” = 9), és az elhangzó kódnak megfelelően kell a csoportokat kialakítani. További lehetőség: Fuss az adott vonalra, és kézfogással alkosd meg a létszámot!

Színes-számos csoportalakító

A területre kétszínű pionokat/bójákat helyezünk, amik a csoportalakítás középpontját fogják jelezni. Ha a testnevelő páros számot mond vagy mutat, akkor az egyik színű bójánál (például piros), a páratlan számnál pedig a másik színű bója (például kék) körül kell kialakítani a testnevelő által kért számú csoportot.

Variációs lehetőségek: a bójáknál nyújtó/erősítő/kooperatív gyakorlatok végezhetők (pacsi, fűrészelés), ezen kívül meghatározható a befejező helyzet (ülés, fekvés), ütközőgyakorlatok stb.

„Fusd végig a számokat!”

A feladathoz nagyobb tér (pl. udvar) szükséges. Válasszatok magatoknak egy számot 0 és 10 között! Ha megvan a saját számotok, akkor keressetek magatoknak egy olyan területet, ahol nem zavar senki! Képzeljétek el, hogy a számotok lent van a földön! Sétáljátok végig a számot! Ha sikerült, akkor álljatok vissza a kezdőpontba és most lassan fussátok végig a számotokat!

Variációs lehetőségek: Melyik számban van görbe vonal? Keress egyet, és szökdeld végig páros lábon! Melyikben van cikcakkvonal? Keress egyet, és pókjárásban rajzold a földre! A feladat nehezíthető úgy, hogy a tanuló egymás után növekvő/csökkenő sorrendben mozogja végig a számokat. Adható valamilyen alapművelet is, amit egyénileg kell megoldani és „lemozogni” (pl. 7 – 4 = ?)

Átalakítható párkereső játékká, amiben páros/páratlan számok lehetnek egymás párjai. Rajzolható párokban kétjegyű szám, akár valamilyen művelet után is. (A gyerekek egymásnak is adhatják a feladatot.) Ahogy eddig is, bármilyen mozgásforma használható a feladatok „lemozgására”.

Területfogó

A pályát (2-3-4) részre osztjuk, minden területen másmilyen mozgással lehet haladni. A mozgást a menekülőnek és a fogónak is alkalmazni kell, akit megfognak az fogó lesz.

Variációs lehetőség: akit megfogtak, “átesik” a másik területre, és ott folytatja a játékot. A fogók értelemszerűen maradnak.

„Tükrösfogó”

Ebben az egyszerű fogójátékban, akit a fogó megfogott, abban a helyzetben kell maradnia addig, amíg egy menekülő társa tükörképet mutat, és ezzel felszabadítja. (A fogó fix, a pedagógus cseréli.)

„Jégfogó”

Egyszerű fogójáték. Akit a fogó megfogott, annak a meghatározott testhelyzetben kell elhelyezkednie, és egy társának a meghatározott módon kell felszabadítania, pl. terpeszállás oldalsó középtartással, felszabadításkor a terpesz alatt kell átbújni. (A fogó fix, a pedagógus cseréli.)

Labdás terpeszátgurító fogó

A fogók és a menekülők egyaránt tetszőleges kézzel történő labdavezetéssel haladnak. A megfogottaknak terpeszbe kell állniuk. Úgy szabadíthatók, ha a menekülő társ hátulról átgurítja a labdát a terpesz alatt. Ha megtette, akkor vegye fel a labdát és labdavezetéssel haladjon tovább.

• Próbáljátok a teljes játékteret bejárni, de ne lépjetek ki a pályán túlra!
• Figyeljetek arra, hogy senkinek ne ütközzetek neki!
• A feladatokat gyors irányváltoztatásokkal és ritmusváltásokkal hajtsátok végre!
• Az elindulás és a megállás is a lehető leggyorsabb legyen!
• Próbáljátok meg minél többször kicselezni a társaitokat!
• Ha fogók vagytok, próbáljatok együttműködni a többi fogóval, és a pálya széle és sarkai felé terelni a menekülőket!
• Menekülőként akkor vagytok ügyesek, ha megpróbáltok mindig üres területre mozogni!

A kézilabda, és ezen belül is a szivacskézilabda során a játék küzdőjellegéből adódóan sok olyan helyzet alakul ki, amikor a gyerekek nem az adott természetes helyzetnek megfelelően érnek talajt, ezért mindenképpen meg kall tanítani a helyes talajra érkezést, illetve az esések utáni tompításokat, kigördüléseket. Fontos szempont az esések utáni gyors felállás, a minél hamarabb történő játékba avatkozás lehetősége miatt. A következőkben a teljesség igénye nélkül felsoroljuk a legfontosabb technikai elemeket ebben a témakörben.

Esés tompítással – rávezető feladatok

• mellső fekvőtámaszból történő ellökődések a talajtól, érkezés hason fekvésbe, hajlított könyékkel
• térdelésből dőlés előre, fekvőtámaszon keresztül karhajlítással hason fekvésbe
• guggolásból indulva, dőlés előre folyamatos térdnyújtással fekvőtámaszon keresztül, hason fekvésbe
• hajlított állásból dőlés előre fekvőtámaszon keresztül, hason fekvésbe

• A karotokat fokozatosan hajlítsátok be (ne túl gyorsan) egészen addig, amíg eléritek a hason fekvés helyzetét!
• Figyeljetek rá, hogy a térdetek és a könyökötök ne érjen le a talajra, és a fejetek legyen megemelve!

Esés kicsúszással – rávezető feladatok

• guggolásból dőlés előre a talajra két kézre érkezve, és a törzs letétele után a test további „előrenyomása”
• az előző gyakorlat hajlított állásból felugrás és páros lábra érkezés után
• hajlított állásból előrevetődés utáni talajfogás kicsúszással

• Először a két tenyeretek érjen le a talajra!
• Ügyeljetek a megfelelő ütemben történő karhajlításra (ne legyen se túl gyors, se túl lassú)!
• A karjaitok hajlítása után a mellkasotok érjen a talajra, és a csúszás is főleg azon történjen!
• A fejeteket emeljétek meg, és nézzetek mindig előre felfelé!

Esés kigurulással a test hossztengelye körül – rávezető feladatok

• az előképzettség szempontjából fontos gyakorlatok: gurulóátfordulás előre-hátra, guruló fatörzs, judogurulás
• fekvőtámaszból gurulás jobbra és balra
• oldalsó rézsútos fekvőtámaszban lövés imitálása után kigurulás a lövő kéz letételével (mindkét oldalra)
• hajlított állásból előredőlve lövés imitálása után kigurulás a lövő kéz letételével (mindkét oldalra)
• 3 lépés után beugrásos lövés (társnak vagy kapura) kigurulás a lövő kézzel megegyező irányba, gyors felállás

• Figyeljetek arra, hogy a fejetek semmiképpen sem érhet a talajhoz, mindig emeljétek meg!
• Először a szabad kezetek és az azonos oldali lábatok érjen a talajra, majd ezután a dobókezetek!
• A kigurulás iránya felé eső karotokat mindenképpen zárjátok a törzsetek mellé!
• Próbáljatok meg úgy érkezni, hogy a kigurulás véghelyzete egy hajlított mellső fekvőtámasz legyen, amiből gyorsan újra talpra tudtok állni!

Esés kigurulással a test szélességi tengelye körül – rávezető feladatok

• guggolásból kigurulás a fej lehajtásával egyik, majd másik vállon át, törekedve a karok szerepének minimalizálására
• elugrás után érkezés lehetőség szerint páros lábra, majd kigurulás a dobókéz vállán át, érkezés hajlított ülésbe vagy guggolótámaszba

• Figyeljetek arra, hogy a kigurulás inkább judogurulás legyen, a fejetek ne érjen le a talajra!
• Elugrás után törekedjetek mindig páros lábra érkezni, a kigurulás után gyorsan próbáljatok meg felállni!

Mind a támadó-, mind a védőszerepek megkívánják, hogy minden tanuló (játékos) gyakorlatilag folyamatosan gyors irányváltoztatásra, megindulásra, megállásra kész („rajtkész”) állapotban legyen. Ennek érdekében meglehetősen sokat kell gyakorolni az alaphelyzetet (támadóként és védekezőként egyaránt), a védekező és támadó lábmunkákat.

A támadótevékenység az ellenfél labdavesztésének a pillanatában (tehát a védők általi labdaszerzés pillanatában) kezdődik, és jó esetben góllal, rosszabb esetben a labda elvesztésével ér véget. A játékszituációkban többnyire a támadó játékos a kezdeményező fél, ezért az alaphelyzetének ezt kell segítenie.

• vállszéles terpeszállás, az egyik láb kb. egy lábfejnyivel előrébb,
• a törzs csípőben enyhén döntött,
• térdek, bokák enyhén hajlítva,
• karok könyökben hajlítva,
• fej előre néz,
• súlypont a talp elülső részén (súlypont függőleges vetülete a két lábat összekötő képzeletbeli vonalon legyen)

• Álljatok úgy vállszéles harántterpeszállásban, hogy a dobókézzel ellentétes lábfejetek előrébb legyen egy kicsit, a térdetek legyen enyhén behajlítva és törzseteket döntsétek előre egy kissé!
• Akkor vagytok ügyesek, ha ezt úgy tudjátok megcsinálni, hogy a talpatok elülső-külső részén van a súlyotok!
• A karotokat könyökben hajlítsátok be és legyetek állandó készenlétben a labda elkapására!
• A pályán folyamatosan próbáljátok szemmel tartani a labdát, az ellenfelet és a játékostársaitokat!

A helyes alaphelyzet nagymértékben meghatározza a támadójátékos hatékonyságát, mivel ebből a helyzetből indul minden támadáshoz használt technikai elem kivitelezése. Ez az alaphelyzet a játék során csak pillanatokra alakul ki, a támadójátékos végig mozgásban van, próbál üres területre mozogni, hogy társai által megjátszható legyen, az 1:1 elleni játékhelyzetekben a kapu felé betörni, stb.

A védőtevékenység a labdavesztés pillanatában kezdődik, és addig tart, amíg a csapat labdát nem szerez, vagy középkezdéssel újra nem kezdi a támadótevékenységet. A védő alaphelyzetének olyannak kell lennie, hogy bármikor képes legyen megakadályozni az ellenfelet a gólszerzésre irányuló törekvésében, azaz bármikor a kapu és a támadó közé tudjon helyezkedni.

• vállszéles terpeszállás, az egyik láb kb. egy lábfejnyivel előrébb,
• a törzs csípőben enyhén döntött,
• térdek, bokák enyhén hajlítva,
• karok könyökben hajlítva,
• fej előre néz,
• súlypont a talp elülső részén

• Álljatok vállszéles terpeszállásban, lábfejeitek kissé kifele, térdetek legyen enyhén behajlítva és törzsetek enyhén döntsétek előre!
• Törekedjetek arra, hogy testsúlyotok a talpatok elülső részén legyen, legalábbis ne a sarkatokon!
• A karotokat könyökben hajlítsátok be, az alkarotokkal egy kissé nyúljatok előre, az ujjaitokat enyhén nyújtsátok ki úgy, hogy előrefelé mutassanak!
• Ez az alaphelyzet a legjobb lehetőség arra, hogy gyorsan és hatékonyan tudjunk reagálni a támadó játékos tevékenységére.

• védekező/támadó alaphelyzetből indul
• az irányba eső lábbal kell az első lépést megtenni
• ne történjen keresztbe lépés

• Minden esetben alaphelyzetből kell indítanotok a mozgást!
• Figyeljetek arra, hogy mindig a mozgásiránnyal azonos oldali lábatokkal lépjetek ki először oldalra!
• Akkor vagytok ügyesek, ha ez a lépés egy lapos és gyors oldalirányú helyváltoztatás lesz, a lábaitok keresztezése nélkül!
• Figyeljetek arra, hogy a talpaitok szinte folyamatosan érintkezzenek a talajjal, a térdeitek végig legyenek enyhén behajlítva, a törzsetek pedig enyhén előre döntve!

A kitámadás és ütközés gyakran követi egymást a gyakorlás során. Megfelelően előkészítve a szivacskézilabdázás biztonságos technikai elemévé válhat a védekezés során.

• védekező alaphelyzetből gyors 2-3 lépés a támadó irányába
• a súlypont végig a védekező alaphelyzethez közeli
• a támadó előtt szükséges kitámasztani, majd abból visszalépni

• Néhány gyors lépéssel induljatok előre, és enyhén előre döntött törzzsel érkezzetek egy új alaphelyzetbe!
• A karjaitokkal álljatok készen a támadójátékos támadótevékenységének magakadályozására!
• A kitámadást követően apró gyors lépéssekkel fussatok hátra (visszazárás)!

• a kitámadást követen nem visszarendeződés történik, hanem a támadó „megtámasztása”
• a támadóhoz közelebbi kar a lövő kezet támasztja meg, a másik pedig a támadó törzsét karolja át 

• Akkor vagytok ügyesek, ha a támadó dobó kezét, illetve a labdát a közelebbi karotokkal megpróbáljátok megtámasztani!
• A másik karotokkal – a testi kontaktussal egy időben – a támadót támasszátok meg a csípőjénél vagy karoljátok át!
• Figyeljetek arra, hogy a támadóval folyamatos testi kontaktusban legyetek!
• Akkor csináljátok jól, ha így a támadót folyamatos felügyelet alatt tudjátok tartani.

• A kilépést mindig az elől lévő lábatokkal kezdjétek, akkor, amikor számítotok rá, hogy a társaitok passzolni fognak nektek!
• Ezután rövid futólépésekkel ívesen fussatok a kapu irányába, és közben fordítsátok a törzsetek a társaitok felé és nyúljatok két kézzel a labdáért!
• Akkor vagytok ügyesek, ha a labdát megfogtátok, majd utána tovább haladtok a kapu felé – betartva a lépés szabályt –, és a védők reagálnak a támadási kísérleteitekre!
• Ezután hirtelen álljatok meg, és passzoljátok át a labdát úgy, hogy a társaitok azt már mozgás közben tudják átvenni, ezután fussatok rövid futólépéssekkel hátrafelé – tekintetetek maradjon a kapu és a társaitok irányában –, és készüljetek fel újra arra, hogy passzolni tudjanak nektek!

A támadó és védekező alapmozgásokat segítő játékok

• Tükörfeladatok
• A tanulók szétszórt alakzatban, párokban végzik a feladatot. A pár tenyérintéssel védekező alaphelyzetben, vezető-követő kapcsolatban mozog oda-vissza mélységben (A) (kb. 4-4 lépés).
• Az előző feladat szélességben történő mozgással (B).
• Az előző két feladatnak megfelelően kis területen bármely irányban 2-2 lépéssel (C).
• Az előző feladatok tenyérérintés nélkül.
• Az 1–4. feladatokat vezető-követő kapcsolatban is játszszák le a tanulók, ahol a vezetőnek gyors ritmus- és irányváltoztatásokat kell csinálnia.
• A támadó játékosnál labda van. Amelyik oldal felé mutatja a labdát, arra az oldalra kell végezni 2-3 oldalazó lépést, amikor felkészíti vagy lepattintja, akkor kitámadást kell végezni.

A labdás és labda nélküli technikai elemek, ügyességfej-lesztő feladatok gyakorlása során érdemes figyelmet fordítani a későbbi taktikai helyzetben történő felhasználás előkészítésére is. Ez történhet olyan tanulási szempont megadásával, amely a későbbi helyzetre utal (pl. ritmusváltás gyakorlásánál az irány- és ritmusváltás egy kapu felé történik), illetve egy adott technikai elem valamilyen játékos feladatba (de még nem kisjátékba) történő helyezésével. Ebben az alpontban az utóbbi megoldáshoz szeretnénk segítséget nyújtani. Összegyűjtjük azokat a taktikai szempontokat – és kapcsolódó rávezető gyakorlatokat és játékokat – amelyeket mindenképpen meg kell ismerniük a gyerekeknek.

Az „Egyéni, labda nélküli és labdás ügyességfejlesztés” című tematikai egység főbb taktikai ismeretei:

• a labda megszerzésére és megkapására irányuló cselekvések támadásban és védekezésben;
• védekező és támadó lábmunka tudatossága játékhelyűzetekhez igazítva;
• meneküléshez és üldözéshez kapcsolódó tudatosság (elszakadás és cselezés a térben)

Fontosnak tartjuk, hogy ebben a korban a gyerekek sokszor kerüljenek 1:1 elleni szituációba. Ez minden sportjáték alapja, hiszen szivacskézilabdában is a gól eléréséért mindig egy védővel szemben kell párharcot nyerni, akár labdával akár labda nélkül. Az első ilyen jellegű találkozás már a fogójátékoknál megtörténik. A szivacskézilabdában pedig innen indul majd ki a cselezés, elszakadás és az ezekből nyilvánvalóan következő üres területre történő futás/helyezkedés. Az 1:1 ellen megnyert párharcok vezetnek majd el a létszámfölényes helyzetekig, és a támadás sikeres befejezésének lehetőségéhez. Alapvetően a rávezető játékok egyik leghatékonyabb formája a kisjátékok alkalmazása. A kisjátékokon belül lehetnek cica-, pontszerző, labdatartó játékok. A kisjátékokról részletesebben a könyv későbbi fejezetében olvashatnak.

Területváltó futójáték

A területet négy részre osztjuk, a tanulók szabadon futnak a játéktéren, törekedve arra, hogy minden területet kihasználjanak. A négy területre tegyünk különböző szereket pl.: 1. koordinációs létra, 2. zsámolyok, 3. kézilabda, 4. teniszlabda.

Sípjelre a gyerekeknek valamelyik területre kell szaladniuk, és az ott elhelyezett szerrel feladatokat végrehajtani. (1–2. osztályban még meg lehet határozni feladatot, 3–4. osztályban bízzuk ezt a gyerek kreativitására!) Tapsra el kell hagyniuk a gyakorlóhelyet, és az egész területet kihasználva újra futni. Sípjelre ismét választani kell egy állomást, de nem lehet ugyanazt, amit az előző körben választott a tanuló, és az sem, amelyik területen éppen tartózkodik.

Egyszerű „cicajáték”

2:1 elleni cicajáték 2 támadó 1 védővel (cica) szemben átadásokat ad egy meghatározott területen. Az átadást követően meg kell várnia a labdásnak, amíg a „cica” megfordul és odalép a labdáshoz. Eközben a labda nélkülinek oda kell lépnie, ahol labdát kaphat, tehát üres területre.

Bójás „cicajáték”

Az előbbi cicajáték egy variációja. A két „egér” csak a két bója vonala között adhatja át a labdát, a cica szélességben és mélyégben is mozoghat.

További variáció: a cica csak a vonalon, tehát csak szélességben mozoghat a bóják között.

Kézis korfball

A pályát két részre osztjuk (létszám csapatonként kb. 4-5 fő), egy csapatnak lesz egy támadó- és egy védekező térfele. Minden térfélen két-két játékos van, és felezővonalat nem lehet átlépni. Amikor az egyik csapat támad (1), és a másik csapat (2) megszerzi a labdát, akkor az (1) csapat a megpróbálhatja visszaszerezni a labdát addig, amíg a (2) csapat át nem adja a saját támadóterületére. Az egyik csapat fele csak védekezik, a másik támad. Bizonyos idő után csere következik.

A játékot lehet labdatartásra és célfelület elérésére (pl.: zsámolyba tenni vagy bóját eltalálni) is játszani.

Sávfogó

A területen több sávot alakítunk ki. A sávokban egy-egy védő (fogó) áll, miközben a menekülő játékosoknak úgy kell átjutniuk a másik oldalra, hogy ne kapja el őket a védő. Először labda nélkül játsszuk, majd az átfutó menekülő labdavezetéssel kell, hogy átjusson! Lehet fix a védő, és lehet cserélni is: akit elkap, az lesz a védő.

Az előzőekben már megismertettük a támadó és védekező alaphelyzeteket és alapmozgásokat, ebben az alfejezetben pedig a labda nélkül történő cseleket és az ezekhez szükséges lábmunkatechnikákat mutatjuk be. Természetesen minden labda nélküli cselezés labdával is megvalósítható, ezeket többnyire a játékhelyzetekben is labdával végzik a gyerekek.

Irányváltoztatás

Célja a védővel szembeni ütemelőny megszerzése, a futásirány hirtelen történő megváltoztatása. Gyakorlatilag mindig párosul egy ritmusváltással is annak érdekében, hogy még kevésbé legyen kiszámítható.

• Futás közben az egyik lábbal kell erőteljes kitámasztást végeznetek! Ha jobbra akartok menni, bal lábbal támasszatok ki, ha balra, akkor a jobb lábbal!
• Figyeljetek arra is, hogy enyhén hajlítva legyen a térdetek, mert csak így lesz igazán gyors az irányváltás!

Az irányváltoztatás elsajátítását segítő gyakorlatok, játékok

• Szabad mozgásból jelre valamelyik irányba futás tovább, gyors irányváltoztatás után
• Futás közben bójáknál terpeszbe szökkenésből irányváltoztatás után futás tovább
• Az előző feladat karikákban álló aktív védőkkel szemben, a karikákat a teremben tetszőlegesen helyezzük el. A csoportot véletlenszerűen választjuk két csapatra.
• „Átfutós polipos”
• A csoportok maradnak. Az egyik csoport polipokká változik és elhelyezkedik egy középső sávban. A polipok helyben maradnak, csak a karjuk mozgatásával érinthetik a kis bohóchalakat (vagy cápákat), akik átfutnak a polipok között a saját útvonalaikon. Cél, hogy senkit ne érintsenek meg. Akit megérintettek, ők is polipokká válnak.

Indulócsel (labda nélkül)

Az indulócsel és az irányváltoztatás technikája szinte megegyezik egymással, a lényeges különbség az, hogy amíg az irányváltoztatást futás közben hajtja végre a játékos, addig az indulócsel viszonylagos nyugalomból történik. A két technikát mindenképpen külön kell oktatnunk ebben az életkorban. Az előzőekben írtunk arról, hogy milyen nagy jelentősége van ebben a korban az 1:1 elleni szituációknak. A gyermekbajnokság és a kisiskolás bajnokság versenykiírása is tartalmaz olyan megkötéseket, amelyek a védekezésben a tanulókat minél többször kényszeríti az 1:1 elleni akciókba. Éppen ezért a gyerekek sokszor használják labda nélkül is az indulócselt, hogy üres területre tudjanak mozogni, és ezzel létszámelőnyös helyzeteket teremtsenek. 

• Lépj ki a bal lábaddal rézsútosan előre, fokozatosan hajlítsd be a térded, és a testsúlyod nagy része is tevődjön át a bal lábadra!
• Amikor majd a védő reagál erre a mozdulatodra, akkor forduljon a tested a másik irányba (mozgásirány)!
• A jobb lábaddal lépj rézsútosan előre a védő mellett, és gyors futással haladj el mellette!

A tanulási szempontban most a balra történő induló cselt írtuk le jobbra elfutással. A leírt esetben nincs a támadónál labda, így ez a legegyszerűbb megoldás az indulócsel kivitelezésére. Abban az esetben, ha majd labdával kivitelezi a tanuló, akkor egy lövés előkészítéséhez is ez a legjobb indulócsel típus. Azonban, ha a cselt labdavezetés követi, akkor a csel irányába történő kilépés után a kilépő lábbal keresztbelépést alkalmazó elfutással jobban tudja a labda fedezését megoldani a tanuló. Természetesen bármilyen indulócsel jó, ami kibillenti a védőt az egyensúlyából, ezért itt is támogassuk az egyéni, kreatív megoldásokat, amennyiben azok hatékonyak.

Az indulócsel elsajátítását segítő feladatok és játékok

A játéktéren szabadon elhelyezett bójáknál indulócsel tetszőleges irányba, majd gyors megindulás.

Bója-védő

1:1 elleni játék félaktív védővel (nem használhatja a kezeit a támadóval szemben), ahol a bóját kell megérinteni a támadónak – a későbbiekben lehet labdával is játszani, illetve aktív védővel, valamint több csel alkalmazásával.

Kotló-kánya játék

A tanulókat 3 fős csoportokba osztjuk. Két tanuló egymás mögött helyezkedik el, a hátul lévő lesz az, akit majd a támadónak meg kell érintenie, az elől lévő pedig próbálja védeni a társát. A támadó feladata indulócsel vagy összetett indulócsel (egymás után végzett indulócselek) végrehajtása után a hátul lévő tanuló megérintése.

Fogójáték 2:1 ellen

Ez a feladat már egy összetettebb gyakorlat, itt a védekezés is előkerül, illetve az indulócsel mellett az irányváltoztatás is hangsúlyosabb lesz. Két oszlopban állnak fel a tanulók két bójával szemben. Egy védő lesz, aki a két bója mögül (kb. 1-2 méter) indul középről. Jelre elindulnak a támadók és át kell haladniuk a két bója között anélkül, hogy a védő elkapná őket. A védőt cseréljük le 4-5 kör után!

Meg kell említenünk még két cseltípust, amit a tanulók többnyire labdával végeznek, de előfordul labda nélküli végrehajtás is. Ez a két csel már komolyabb szabályismeretet és technikai képességet ölel fel. A tanulónak a csel alkalmazásakor már figyelnie kell a lépésszabályra, a belemenésre és a kapuelőtér vonalára történő rá-, illetve belépésére. A két csel neve: átemelés, valamint leforgás.

Az átemelés csel elnevezése a mozdulatában rejlik. A technikai végrehajtás a testcselen (indulócsel) alapul.

• Amikor közel vagy a védőhöz, akkor csinálj egy indulócselt az egyik irányba (ha labdával hajtod végre a cselt, akkor a labdát fogó kezed irányába)!
• Amikor a védő elindul a színlelt irányba, gyorsan rugaszkodj el, és a mozgásirányba lépj ki az azonos oldali lábaddal!
• A labdát fogó karodat lendítsd át a védő felett az ellenkező oldalra, közben a másik kezeddel próbáld megakadályozni, hogy a védő felemelje a karját!

A leforgás elnevezés a csel során végrehajtott mozgásból ered, a játékos a teste hosszanti tengelyén leforog az ellenkező irányba mozduló védő mellett.

• Törj rá a kapura/védőfalra, ezzel kényszerítsd a védőt a kitámadásra!
• Rézsútosan állj meg páros lábon a térdeidet behajlítva a védő mellett!
• Az ellenfélhez közelebbi lábadon tégy egy gyors fordulatot úgy, hogy háttal kerülj a védőhöz!
• Most a másik lábadon forogj tovább egy újabb félfordulatot, és kerülj szembe a kapuval!

A manipulatív mozgások a születés pillanatától jelen lévő és folyamatosan fejlődő, fejleszthető készségeink. A gyerekek már kiskoruktól használják a kezüket és a lábukat különböző eszközök megfogására, elmozdítására és ezáltal fejlődik a manipulatív készségük. Ez kezdetben természetesen egy reflexes mozgás, de a későbbiekben átalakul egyre tudatosabb – tapasztalati alapú – cselekvéssé. Mivel a manipulatív mozgások gyakorlatilag valamilyen eszközzel végrehajtott tevékenységet jelentenek, így a labdás ügyességfejlesztés is ide tartozik.

A labda egy gyermek életében az egyik legtöbbet használt eszköz, számos tulajdonsága (gömbölyű, pattog stb.) és a játékokban való sokoldalú alkalmazása miatt szinte folyamatos fejlesztési lehetőséget kínál. Ennek megfelelően a játékos labdás gyakorlatok a testnevelésórák „örökös” részei. A gyerekek örömüket lelik abban, ha labdával játszanak, így ezt a helyzeti előnyt vétek lenne nem kihasználni a szivacskézilabda oktatása során.

Módszertani javaslatok a labdás ügyességfejlesztéshez

• Minden új eszköz (labda, babzsák) használata előtt en-gedjük meg, hogy a tanulók tapasztalatot szerezzenek az új labda tulajdonságairól! Hagyjuk, hogy szabadon nyomorgassák, pattintsák, dobják fel maguknak, gurítsák stb.
• Lehetőség szerint először mindig helyben, majd ezt követően helyzet- és helyváltoztatással építsük fel a gyakorlást! Ez tulajdonképpen megfelel az egyszerűbbtől a bonyolultabb gyakorlatok felé haladás elvével, hiszen a helyben végzett gyakorlatoknál a fókusz elsősorban magán a mozdulaton van, míg a hely- és helyzetváltoztatásokkal ezt a fókuszt részben áthelyezzük a mozgás körülményeire (pl. irányok, sebesség stb.)
• Először mindig egy labdával kezdjük meg a gyakorlást, majd ez után következzen a két labda, illetve egyéb eszközök bevonása!
• Lehetőség szerint mindig a legegyszerűbb, legnagyobb, legjobban pattanó, legpuhább eszközzel kezdjük meg a gyakorlást! Például bátran használjunk lufit, sokkal könnyebb elkapni, és színesebbé lehet vele varázsolni a foglalkozást!
• Használjunk minél többfajta labdát (a 4. pont figyelembevételével)! A sokféle labda különféle tulajdonságai „kikényszerítik” az idegrendszeri alkalmazkodást, aminek köszönhetően a tanulás sokkal fókuszáltabbá válik.
• A tanulóknak hagyjunk lehetőséget a „zsonglőrködésre”, használják kreativitásukat, és találjanak ki ügyesség-fejlesztő gyakorlatokat önállóan!
• Nézzünk néhány labdás ügyességfejlesztő feladatot ötlet-adóként. Természetesen a feladatok száma gyakorlatilag végtelen, és csak a testnevelő/edző, illetve a tanulók kreativitásán múlik, hogy milyen gyakorlatokat találnak ki.

• labdakörzés a lábak, csípő és a fej körül
• labdaemelések és -süllyesztések a test előtt, a test mellett jobb és bal kézzel, tenyérrel, kézháttal, kézélen és ujjhegyen egyensúlyozva
• ülésben, hason fekve, hanyatt fekvésben, törökülésben, nyújtott ülésben folyamatos labdavezetés
• labdavezetések helyben, különböző szereken állás közben (pl. dynair párna, zsámoly)
• labdadobások falra, majd a labda elkapása (két kézzel, egy kézzel)

• egyik kézzel kézilabda helyben labdavezetése, másik kézzel teniszlabda feldobása és elkapása
• labdavezetés helyben mindkét kézben egy-egy labdával
• labdavezetés helyben egyik kézzel, a másik kézzel folyamatos lufiütögetés felfelé
• két lufi folyamatos ütögetése felfelé (levegőben tartása)
• szivacskézilabda fogása két kézzel, és a megfogott labdával lufi vagy gumilabda ütögetése folyamatosan

• a labda gurítása a test mellett
• labdafeldobás, majd 360 fokos fordulat után labda-elkapás
• a labda feldobása után egy taps és elkapás fej fölött vagy test előtt, majd ugyanez 2, 3, illetve több tapssal
• labdafeldobás, leguggolás talajérintéssel, felállás és labdaelkapás
• labdavezetések folyamatos haladással, megkötésekkel, akadálypályákon
• fogójátékok labdavezetéssel terpeszállásban labdagurítás kézzel nyolcas alakzatban a lábak körül

• labdák gurítása test mellett két kézzel egyszerre, vagy egy kézzel váltva (pl.: jobb kézzel egyszer az egyik labdát, majd a másikat gurítja)
• labdavezetés egy kézzel, lufi ütögetése a másik kézzel
• kézzel labdavezetés, lábbal teniszlabda terelése
• teniszlabda feldobása és elkapása egyszerre két labdával, két kézzel

A tanuló bármilyen jellegű eszközhasználata már magában hordozza az ügyességfejlesztést, ezért gyakorlatilag minden olyan feladat, ami labdával vagy valamilyen más szerrel történik, fejlesztésnek minősül. A szivacskézilabda szempontjából azonban fontos megjegyezni, hogy a játékhoz szükséges technikai elemeket előkészítő gyakorlatoknál érdemes a későbbi játékhelyzetben történő alkalmazás szempontjai szerint tudatosítani.

Tekintsük át, hogy mit tartalmaz a kerettanterv kapcsolódó része:

• a szivacslabda egykezes fogásmódja, tartása különböző helyzetekbe emelve, lendítve;
• a szivacslabda emelése a test különböző mélységi, szélességi, hosszúsági tengelyeihez viszonyítva, a test melletti, fej feletti területeken;
• alapvető két- és egykezes gurítások és dobásformák megismerése és gyakorlása különböző labdákkal, eszközökkel;
• dobások különböző labdákkal a dobástávolság, a dobóerő és a dobás ívének egy szempontú variálásával;
• célba dobások különböző távolságokról, különböző méretű labdákkal nagy célfelületekre;
• dobások helyből, a stabil dobó terpesz kialakításával;
• az egykezes felsődobás technikájának kialakítása;
• a beugrásos lövés és előkészítő feladatai;
• rövid, egyenes vonalú, illetve íves pályán való felkészítés gyakorlatai;
• a labda elkapásának (elfogásának) alapvető formái (guruló, pattanó, levegőben különböző magasságban érkező labdák) a kéz és az ujjak szerepének a hangsúlyozásával;
• saját, dobott és gurított labda elkapása;
• alapvető lábmunkatechnikák megismerése alaphelyzetből.

• a szivacslabda emelése a test különböző mélységi, szélességi, hosszúsági tengelyeihez viszonyítva, a test melletti, fej feletti területeken zavaró társ mellett is;
• alapvető két- és egykezes gurítás- és dobásgyakorlatok gyakorlása szivacslabdával;
• dobások különböző labdákkal és eszközökkel a dobástávolság, a dobóerő és a dobás ívének többszempontú variálásával;
• célba dobások növekvő távolságokról, különböző méretű labdákkal csökkenő méretű célfelületekre;
• dobások helyből és előzetes mozgásból a stabil dobó terpesz kialakításával;
• az egykezes felsődobás technikai végrehajtása sokféle előkészítő mozgásból (labdaátvételből, cselekből) és feladathelyzetben;
• szemből, oldalról, rézsútosan hátulról érkező labda biztos elfogása és zökkenőmentes továbbítása;
• labdaadogatási (átadási) gyakorlatok növekvő mozgási sebességgel különböző lépéskombinációkkal a kidobást megelőzően;
• a beugrásos lövés és előkészítő feladatai;
• rövid, egyenes vonalú, illetve íves pályán való felkészítés gyakorlatai;
• a váll vonalának és az alatti dobásfajták technikai képzése, rávezető gyakorlatai;
• különböző irányból és magasságból érkező labdák elfogása, majd dobó helyzetbe való felkészítése;
• dobások társtól átvett labdával labda nélküli és labdás lendületszerzést követően célra, felületre kitámasztásból és beugrást követően;
• a labda elkapásának (elfogásának) alapvető formái (guruló, pattanó, levegőben különböző magasságban érkező labdák), előzetes és utólagos mozgáskombinációkban;
• saját, dobott és gurított labda elkapása és dobása;
• dobások önszöktetést követően – különböző feladatok végrehajtásával – beugrásos lövésformával végrehajtva (kiinduló helyzet változtatása, futás közbeni feladatok, labdavezetés közbeni feladatok stb.);
• felugrásos lövés előkészítő gyakorlatai különböző kényszerítő és rávezető gyakorlatokkal.

Elérkeztünk könyvünk egyik legfontosabb fejezetéhez, a szivacskézilabda labdás technikai elemeinek megismeréséhez. Mivel általában véve a labdás ügyességfejlesztés és a labdás technikai elemek teszik ki a testnevelésórák legnagyobb részét (természetesen a játékok mellett), fontosnak tartjuk, hogy rögtön alkalmazható segítséget nyújtsunk azok tanításához, feldolgozásához és a játékokban történő tudatos alkalmazásukhoz.

A labdás technikai elemek csoportjai:

a) A labda megfogása, felemelése és mozgatása különböző ívű pályákon

b) Rövid, egyenes vonalú, illetve íves pályán való felkészítés

c) Átadások, lövések

d) Labdavezetés

a) A labda megfogása, felemelése és mozgatása különböző ívű pályákon

• A labda elkapásának alapvető formái a kéz és az ujjak szerepének hangsúlyozásával
• Különböző irányból és magasságból érkező labdák elfogása, majd felkészítése

• a tenyér és az ujjak egy kis kosarat formáljanak
• a gyerek arca előtt jelenjen meg a két hüvelykujj által formált fordított „V” betű
• az ujjak szorítsanak rá a labdára

• A labdát úgy fogjátok meg, hogy a tenyeretek és az ujjaitok egy kis kosarat formáljanak, vegyék fel a labda formáját!
• Akkor jó ez a kis kosár, ha azt látod magad előtt, hogy a két hüvelykujjad egy kis háztetőt (fordított „V”) ábrázol.
• Akkor vagy ügyes, ha az ujjaiddal enyhén rá is szorítasz a labdára.

• a gyerek térde előtt jelenjen meg a két kisujj által formált fordított „V” betű

• Akkor jó ez a kis kosár, ha azt látod, hogy a térded előtt, a két kisujjad egy kis háztetőt (fordított „V”) ábrázol.

• az ujjak szétnyitva, a tenyér rásimul a labdára
• a szorítást elsősorban a kisujj és a hüvelykujj látja el

• Az ujjaitokat nyissátok szét, és a tenyeretek csak rásimuljon a labdára!
• Akkor csináljátok jól, ha a kisujjatok és a hüvelykujjatok szorítja a legjobban a labdát.

Feladatok és játékok a labda fogásbiztonságának növelésére és a különböző irányokba történő mozgatására

Labdás buborékfestés

Mindkét kézben szivacslabdával egy képzeletbeli buborék belső oldalát kell kifesteni. Hívjuk fel a gyerekek figyelmét, hogy a buborék teljes belsejét ki kell festeni!

Nyuszik, ki a házból!

A tanulóknál egy szivacslabda van, amit két kézzel kell fogniuk. Minden tanuló egy karikában áll. Két tanulónak nincs karikája. A klasszikus „Mókusok, ki a házból!” játékot játsszuk, de nyusziugrásban kell haladniuk. Bár külön nem jeleztük, de az ilyen típusú játékok alkalmazása során mindig kerüljük el a végleg kiesés lehetőségét!

Lufipöckölő

A tanulók mindkét kezében van egy-egy szivacslabda. A feladatuk, hogy a lufit a levegőben tartsák úgy, hogy ahhoz csak a kézben lévő szivacslabdákkal lehet érni.

Variációs lehetőségek: egy kézben a labda, de minden ütés után át kell venni a másik kézbe a labdát, és azzal kell pöckölni. A játék egy másik variációja, ha párokban játsszák a gyerekek.

Kézi-floorball

Minden tanulónál van egy szivacslabda, amivel egy másik labdát kell terelgetni (gumi-, kosár-, bőr-, kézilabda stb.). Két csapat játszik (pl. 2:2 ellen) egy-egy célfelülettel (pl. zsámoly). Cél a labdát nekiütni az ellenfél célfelületének.
A labdához csak a kézben tartott szivacskézilabdákkal lehet hozzáérni.

Variációs lehetőségek: Az egyik variáció szerint minden tanulónak két szivacslabda van a kezében (játék megkötés nélkül).

A másik variáció, amikor a játékot két labdával játsszák. A labdák különböző színűek. Például a piroshoz csak a bal kézben lévő szivacskézilabdával lehet érni, míg a zöldhöz csak a jobb kézben lévővel. A tanulóknak lehet egy vagy két szivacslabda a kezükben.

A tanuló játéktevékenységének egyik legfontosabb mozzanata a labda átvétele. Az átvétel határozza majd meg további technikai elemek kivitelezésének lehetőségeit. Egy rossz labdaátvétel lassítja a támadást és sok esetben labdavesztéshez is vezethet. A következő táblázatban összefoglaljuk, hogy milyen módon lehetséges egy labda elfogása, milyen sok eshetőségre kell gondolni akkor, amikor a labda elfogását kezdjük el oktatni.

felső elfogás

alsó elfogás

dobó-kézzel azonos

dobó-kézzel ellentétes

elölről érkező labda

oldalról érkező labda

hátulról érkező labda

A labdaelfogás technikai elemeinek vezető műveletei és a tanulási szempontok

• a labda elfogása két kézzel történjen
• enyhén hajlított karral a mellkas előtt „várják” az érkező labdát
• a tanulók ujjaikkal érintsék először a labdát, majd a tenyérbe kerül, ekkor az ujjak erősen rászorítanak a labdára
• a karok könyökben folyamatosan behajlításra kerüljenek
• felkészülés a következő mozdulatra

• Törekedjetek arra, hogy mindig két kézzel kapjátok el a labdát!
• A labdát a mellkasotok magasságában enyhén kinyújtott karral várjátok!
• Akkor vagytok ügyesek, ha az érkező labda a tenyeretekbe kerül, és utána szorítotok rá az ujjaitokkal.
• Hajlítsátok be a karotokat, kísérjétek be a labdát a mellkasotok elé!

• súlypontsüllyesztés az érkező labdának megfelelően
• a labda elfogása két kézzel történjen
• a tanuló enyhén hajlított karral, a térd előtt „várja” az érkező labdát
• a kisujjak egymáshoz közel
• a tanulók ujjhegyekkel érintsék először a labdát, majd a tenyérbe kerül, ekkor az ujjak erősen rászorítanak a labdára
• a karok folyamatosan behajlítva
• a labda mellkas elé emelése
• felkészülés a következő mozdulatra

• A labdát a térdetek magasságában enyhén kinyújtott karral várjátok!
• A kisujjaitok legyenek egymáshoz közel!
• Akkor vagytok ügyesek, ha az érkező labdát két kézzel kapjátok el, utána a tenyeretekbe kerül.
• Amikor már a tenyeretekben van, szorítsatok rá az ujjaitokkal a labdára!
• Hajlítsátok be a karotokat, és a labda kerüljön a mellkasotok elé!

• a törzs forduljon el a labda érkezésének irányába (dobókéz irányába)
• az átvétel megegyezik a szemből érkező labda elfogásával
• a mozgás zárómozdulata a labda mellkas elé emelése

• Amikor oldalról kell elkapnotok a labdát, fordítsátok el a törzseteket abba az irányba, ahonnan jön a labda!
• Ahogy elkapjátok a labdát, egyből hozzátok a mellkasotok elé!

• a törzs forduljon el a labda érkezésének irányába (dobókézzel ellentétes oldalra)
• nehézséget az jelent, hogy támadó alaphelyzetben a dobókarral ellentétes láb van elől, így egy kicsivel többet kell oldalra fordulni, és a két kar sem egyenlő arányban lesz kinyújtva

• Amikor oldalról kell elkapnotok a labdát, fordítsátok el a törzseteket abba az irányba, ahonnan jön a labda!
• Figyeljetek arra, hogy ebben az esetben egy kicsivel többet kell oldalra fordulnotok!
• Ahogy elkapjátok a labdát, egyből hozzátok a mellkasotok elé!

• a labdaátvétel ne törje meg a tanuló mozgásának folyamatosságát
• két futólépés között kell megfogni a labdát
• oldalról érkező labdánál az érkező labda irányába fordul a törzs
• hátulról érkező labda elfogása esetén abba az irányba forduljon törzzsel a lehető legjobban oldalra-hátra a tanuló, amelyik oldalról érkezik a labda (a tanulónak futás közben helyezkednie kell, hogy ne teljesen hátulról érkezzen a labda – ez az elem gyorsindításoknál fordul elő a leggyakrabban)
• a második lépés előtt a labdát a mellkas elé kell emelni

• Próbáljátok meg a labdát mindig két futólépés között megfogni!
• Akkor vagytok ügyesek, ha a labda elfogásával nem csökken a futósebességetek.
• Törekedjetek arra, hogy mindig forduljatok el a labda érkezésének irányába!
• Ahogy elkapjátok a labdát, egyből hozzátok a mellkasotok elé!

Megjegyzés: A futás közben elfogott labdánál a karmunka megegyezik a viszonylagos nyugalomban átvett labdáéval.

Feladatok és játékok a labda elfogásának gyakorlására

Labdafeldobás, majd elkapás (különböző variációkban)

• ülésben, térdelésben végzett elkapást előkészítő gyakorlatok (pl. ülésben feldobott labda elkapása abban a pillanatban, amikor a labda a talajra ér
• 360 fokos fordulat után labdaelkapás – felső, alsó
• a labda feldobása után 1 taps és elkapás fej fölött/ test előtt, majd ugyanez 2, 3, illetve több tapssal
• labdafeldobás, leguggolás talajérintéssel, felállás és elkapás
• A labda falnak dobása és az érkező labda elkapása a kívánt technikával

b) Rövid, egyenes vonalú, illetve íves pályán való felkészítés

Minden átadást és lövést megelőzően a labdát a kidobás helyzetébe kell készíteni. Ennek a korosztálynak első lépésben a labda rövid pályán történő felkészítését kell elsajátítania. Nagyon fontos a dobás megkezdése előtt a labda helyzete. Fontos végrehajtási szempont, hogy a könyök már a vállvonal felett legyen, illetve a dobókézzel ellentétes váll legyen előrébb.

• a labdát felfelé irányuló mozgással kell felkészíteni
• a felkészítés pillanatában a kar könyökben legyen hajlítva, majdnem 90 fokban
• a könyök a váll vonala felett legyen
• a felkészített labda a fej síkjánál alig megy hátrébb
• a dobókézzel ellentétes váll legyen előrébb

• A labdát a lehető legrövidebb úton emeljétek fel egy picivel a fejetek mögé!
• Figyeljetek arra, hogy a felkészítésnél a könyökötöket hajlítsátok be!
• Akkor csináljátok jól, ha a könyökötök magasabban van, mint a vállatok.
• Egy kicsivel legyen hátrébb a labda, mint a fejetek!
• Az a vállatok legyen előrébb, amelyikben nincs a labda!

A labdafelkészítésre gyakorlatokat és játékokat a dobásokkal együtt javaslunk, mert ez a két technikai elem szorosan egymáshoz tartozik.

c) átadások, lövések

Az átadások és a lövések a szivacskézilabdázás legfontosabb technikai elemei közé tartoznak. A szivacskézilabdában a támadásszervezést – ugyanúgy, mint a kézilabdában – a folyamatos átadások biztosítják. Általában minden támadás valamilyen lövési kísérlettel ér véget, a csapat a támadók közötti átadásokkal kerül lövő helyzetbe. Ebben az egységben áttekintjük az átadások különböző technikáit, illetve az ebben az életkorban leggyakrabban használt lövések technikai leírásait is.

Tekintsük át először az átadások fajtáit!

Átadások

kétkezes                  —>       egykezes

mellső                      —>       felső

felső                         —>       alsó

A kerettanterv vonatkozó tartalmai:

• • Dobások helyből, a stabil dobóterpesz kialakításával
• • A felső dobás technikájának kialakítása-végrehajtása sokféle előkészítő mozgásból és feladathelyzetben
• • Labdaadogatási gyakorlatok növekvő mozgási sebességgel
• • A beugrásos lövés és előkészítő feladatai

A fenti ábrában összegyűjtött elemek a leggyakrabban előforduló technikai végrehajtások ebben az életkorban. Lehetséges, hogy 4. évfolyamon már lesznek tanulók, akik megpróbálkoznak akár a test mögötti átadásokkal is. A következő táblázatban azt mutatjuk meg, hogy melyek azok a külső tényezők, amelyek befolyásolják az átadások végrehajtását.

• alaphelyzetben
• futás közben
• ugrás közben

• egyenes
• ívelt
• pattintott

• közeli
• távoli

• szembe
• oldalra

A játék során a tanulók az átadások többségét egykezes átadással hajtják végre. Megfigyelhető, hogy a mozgástanulás elején még sokszor alkalmaznak két kézzel történő átadásokat is. A labdabiztonság érdekében és a fokozatosság elve alapján a foglalkozásokat úgy javasolt felépíteni, hogy a bemelegítő feladatoknál/játékoknál a két kézzel történő átadásokkal kezdjük a gyakorlást.

Az új technikai elemeket célszerű először ülésben, majd térdelésben és végül állásban gyakorolni, ezáltal fokozatosan tudjuk bekapcsolni a részt vevő ízületeket, izmokat. Ülésben a tanulónak csak a karjára kell figyelnie, mert a mozgásból kivonjuk a csípő és a lábak munkáját. Térdelésben már bekapcsolódik a csípő fontos munkája, majd állásban a lábak is. Szervezzük úgy a gyakorlást, hogy a tanulók tudjanak egymásnak segíteni, esetenként javítsák egymás mozgását! Ezáltal sokkal hatékonyabbá válik a tudatosítás az adott technikai elem kapcsán.

A következő táblázatban nézzük meg az átadások technikai követelményeit és a tanulási szempontokat!

• kilépéssel harántterpeszbe (akármelyik láb lehet elől)
• ezzel egy időben a fej fölé és mögé lendítjük a labdát
• hajító mozdulat (könyök vezeti a mozgást, az alkar és a csukló előre csapódása fejezi be a dobást a társ felé lendülve)
• közben a testsúly a hátul lévő lábról az elől lévő lábra kerül át

• Lépjetek előre az egyik lábatokkal!
• Közben a labdát két oldalról, két kézzel fogjátok és lendítsétek a fejetek fölé!
• Most dobjátok ki a labdát és figyeljetek arra, hogy a könyökötök a kidobásig előrébb legyen, mint a labda!
• Akkor vagytok ügyesek, ha a dobás végén a csuklótok előre csapódik.
• Ha közben a hátul lévő lábatokról az elől lévő lábatokra léptetek át, jól csináltátok a gyakorlatot.

• kilépéssel harántterpeszbe (akármelyik láb lehet elől)
• a labdát két kézzel tartva a mellkas előtt, ujjak a labda mögött, lökő mozdulat
• a két csukló egyszerre történő csapódása fejezi be a dobást, tenyér kifelé néz
• a labda az ujjak hegyét hagyja el utoljára
• közben a testsúly a hátul lévő lábról az elől lévő lábra kerül át

• Lépjetek előre az egyik lábatokkal!
• Emeljétek a labdát a mellkasotok elé úgy, hogy a tenyeretek a dobásirány felé legyen!
• Dobjátok előre a labdát, és figyeljetek arra, hogy a dobás végén a csuklótok csapódjon előre!
• Utoljára az ujjatok hegyével érjetek a labdához!
• Akkor vagytok ügyesek, ha közben a hátul lévő lábatokról az elől lévő lábatokra léptetek át.

• kilépéssel harántterpeszbe (akármelyik láb lehet elől)
• a karok enyhén nyújtottak, a két kéz a labda két oldalán és mögötte fogja a labdát
• a labda csípőmagasságban van
• dobómozdulat: felkar előre és felfelé lendítése, majd a csukló csapódása zárja a mozdulatot

• Lépjetek előre az egyik lábatokkal!
• A labdát oldalról fogjátok és a karotokat enyhén nyújtva engedjétek le!
• A labda a csípőtök magasságában legyen!
• Lendítsétek előre-felfelé a karotokat és dobjátok el a labdát!
• Figyeljetek arra, hogy a dobás végén a csuklótok csapódjon előre!

• kilépéssel harántterpeszbe (a dobókézzel ellentétes láb van elől)
• a dobókézzel ellentétes váll van elől (törzsfordítás)
• a labda fogása, a labda felkészítése (lásd korábbi leírás)
• a mozdulatot a hátul lévő láb sarkának kifelé fordításával kezdjük
• a csípő dobásirányba történő fordítása a következő fázis, így kialakul az ívhelyzet (előfeszülés)
• dobásirányba fordul a váll
• a könyök vezeti a mozdulatsort (a kidobás pillanatáig a vállvonal felett kell lennie)
• a mozdulatsort a csukló ostorcsapásszerű mozdulata zárja, a kar továbblendül a lövőkézzel ellentétes oldali csípő irányába (abban az esetben, ha az az átadás nagy távolságra történik, akkor hangsúlyozni kell a befejező mozdulatot, mivel ekkor az erőátviteli rendszer már hasonlóan működik, mint a kapura lövések esetében.)

• Lépjetek ki előre a dobókézzel ellentétes lábatokkal!
• Közben fordítsátok el a törzseteket úgy, hogy a labdás kezetek legyen hátul!
• Fordítsátok kifelé a hátul lévő lábatok sarkát!
• A csípőtöket is fordítsátok be, arra amerre dobni fogtok!
• Azután a vállatok is forduljon a dobásirányba!
• A láb, csípő és a váll beforgatásának egymásután, folyamatosnak kell lennie! Akkor csináljátok jól, ha elől a törzseteken feszülést éreztek.
• Akkor vagytok ügyesek, ha a könyökötök végig a vállatok vonala felett van!
• Akkor jó a dobás, ha a könyökötök a labda előtt van, egészen addig, amíg a labdát el nem dobjátok, azaz az alkarotok és a csuklótok rá nem csapódik.
• A dobás befejezése az legyen, hogy a csuklótokat csapjátok előre!

• lendületszerzésből történik, lehetőség szerint a három lépés kihasználásával
• labdafelkészítés a jobblábas, vagy a második ballábas lépésre történik
• kezdetben rövid felkészítést kérjünk
• törzsben erőteljes elfordulás legyen (labdás kéz van hátul)
• dobóhelyzet kialakítása: bal harántterpeszállásba (érkezéskor az elől lévő láb – jobb kezes lövés esetén bal láb – lábfeje kissé befele fordul, majd erőteljesen kitámaszt)
• a mozdulatot a hátul lévő láb sarkának kifelé fordításával kezdjük
• a csípő dobásirányba történő fordítása a következő fázis, így kialakul az ívhelyzet (előfeszülés)
• dobásirányba fordul a váll
• a könyök vezeti a mozdulatsort (a kidobás pillanatáig a vállvonal felett kell lennie)
• a mozdulatsort a csukló ostorcsapásszerű mozdulata zárja (a kar továbblendül a lövő kézzel ellentétes oldali csípő irányába)
• a kidobás után a jobb lábbal előrelépés történik a lendület lefékezése érdekében

• Igyekezzetek kihasználni a három lépést!
• Röviden készítsétek fel a labdát akkor, amikor a job lábatokkal léptek!
• Akkor csináljátok jól, ha a dobókézzel ellentétes lábatok és vállatok van elől!
• A bal lábatokkal végezzetek erőteljes kitámasztást!
• Fordítsátok kifelé a hátul lévő lábatok sarkát!
• A sarkatok után a csípőtöket is fordítsátok be arra, amerre dobni fogtok!
• Ezután a vállatok is forduljon a dobásirányba!
• Akkor vagytok ügyesek, ha a könyökötök végig a vállatok vonala felett van.
• Akkor jó a dobás, ha a könyökötök a labda előtt van, egészen addig, amíg a labdát el nem dobjátok.
• A dobás befejezése az legyen, hogy a csuklótokat előrecsapjátok.
• A lövés után lépjetek előre a jobb lábatokkal!

Kezdetben ezt a lövésfajtát fogja a tanuló alkalmazni legtöbbször az edzésen és a mérkőzésen egyaránt. Minden további lövésfajta alapja.

• lendületszerzésnél igyekezzen a támadó játékos (abban az estben, ha nem beálló) mind a három lépést kihasználni
• az utolsó ballábas lépésnél süllyessze a súlypontját és megközelítőleg 45 fokos szögben ugorjon előre felfelé
• ugrás közben a bal váll erőteljesen befordul előre az ugrás irányába, és ezzel egy időben megtörténik a labda felkészítése
• elugrás után a tanuló nézze meg a kapus helyezkedését
• a dobókar a váll fölött a fejhez közel tartja a labdát
• dobást a lendítő láb (jobb) rugó mozdulatával indítjuk
• a rugó mozdulat befordítja a csípőt a dobásirányba, így kialakul az ívhelyzet (előfeszülés)
• a könyök vezeti a mozdulatsort (a kidobás pillanatáig a vállvonal felett kell lennie)
• a lövés mozdulatsorát a csukló ostorcsapásszerű mozdulata zárja
• a lövés után a játékosnak – lehetőleg a kapussal történő ütközés nélkül – fel kell készülnie a biztonságos talajfogásra (lehetőleg páros lábra vagy az ugró lábra vagy valamelyik kigurulási lehetőséggel)

• Igyekezzetek kihasználni a három lépést, mert abból könnyebb felugrani!
• A bal lábatokról kell majd elugrani, ugrás előtt hajlítsátok kicsit jobban be a lábatokat!
• Akkor ugrotok el jól, ha az ugrás előrefelé történik.
• Ugrás közben úgy készítsétek fel a labdát, hogy közben a bal vállatok forduljon a kapu felé!
• Akkor vagytok ügyesek, ha arra is tudtok figyelni hova helyezkedik a kapus (opcionális).
• Úgy kezdjétek el a dobást, hogy a jobb lábatokkal rúgjatok egyet lefelé!
• Ezután fordítsátok a csípőtöket és a vállatokat a kapu felé!
• Akkor vagytok ügyesek, ha a könyökötök végig a vállatok vonala felett van.
• Akkor jó a dobás, ha a könyökötök a labda előtt van, egészen addig, amíg a labdát el nem dobjátok.
• A dobás befejezése az legyen, hogy a csuklótokat előrecsapjátok.
• Figyeljetek arra, hogy a lövés után biztonságosan, két lábra érkezve fogjatok talajt!
• Próbáljatok páros lábra vagy az elugró lábatokra érkezni!
• Ha túl nagy a lendületetek, akkor valamelyik kigurulással tompítsátok az esést!

A tanulók igyekeznek az ellenfél kapuját minél jobban, de a lövés végrehajtásának megfelelően minél ideálisabb szögben megközelíteni. Az elugrás az esetek nagy többségében a kapuelőtér vonala elől történik. Ez a tiszta gólhelyzetek befejezésének leggyakoribb módja. A lendületszerzés attól függ, hogy a háttal álló beállós végzi a beugrásos lövést, vagy tényleges futólépés után szerzi meg a lendületet a játékos a lövés végrehajtásához.

• lendületszerzésnél a tanuló igyekezzen mind a három lépést kihasználni (bal-jobb-bal)
• a jobblábas lépésnél törekedjen a tanuló előkészíteni vízszintes lendületének függőlegessé történő átalakítását (jobb lábas lépés hosszabb, súlypont süllyesztése)
• az utolsó ballábas lépésnek kettős szerepe van: kitámasztás és felugrás helyének optimális kiválasztása
• az elrugaszkodás előkészítése: bal lábról kell elrugaszkodni (sarok, talp, lábujjak), és közben a jobb láb lendítése előre kifelé történjen
• felugrás közben a bal váll erőteljesen befordul előre az ugrás irányába, és ezzel egy időben megtörténik a labda felkészítése
• a lövőmozdulatot a felugrás legmagasabb pontján kezdje meg a tanuló
• a dobókar a váll fölött a fejhez közel tartja a labdát
• dobást a lendítő láb (jobb) rugó mozdulatával indítjuk
• a rugó mozdulat befordítja a csípőt a dobásirányba, így kialakul az ívhelyzet (előfeszülés)
• a könyök vezeti a mozdulatsort (a kidobás pillanatáig 
• a vállvonal felett kell lennie)
• a lövés mozdulatsorát a csukló ostorcsapásszerű mozdulata zárja
• a lövés után a játékosnak lehetőleg fel kell készülnie a biztonságos talajfogásra

• Igyekezzetek kihasználni a három lépést!
• Amikor a jobb lábatokkal léptek ki, akkor hajlítsátok egy kicsit jobban a térdeteket!
• A bal lábatokról kell felugranotok, de figyeljetek arra, hogy most felfelé kell ugranotok!
• A bal lábaddal erőteljesen támasszatok ki, ugorjatok fel, és a jobb lábatokkal lendítsetek előre felfelé!
• Ugrás közben úgy készítsétek fel a labdát, hogy közben a bal vállatok forduljon a kapu felé!
• A lövést akkor kezdjétek meg, amikor a legmagasabb pontra jutottatok a felugrás közben!
• Úgy kezdjétek el a dobást, hogy a jobb lábatokkal rúgjatok egyet lefelé!
• Ezután fordítsátok a csípőtöket és a vállatokat a kapu felé!
• Akkor vagytok ügyesek, ha a könyökötök végig a vállatok vonala felett van.
• Akkor jó a dobás, ha a könyökötök a labda előtt van, egészen addig, amíg a labdát el nem dobjátok.
• A dobás befejezése az legyen, hogy a csuklótokat előrecsapjátok!
• Figyeljetek arra, hogy a lövés után biztonságosan fogjatok talajt!
• Próbáljatok páros lábra vagy az elugró lábatokra érkezni!

A tanulók igyekeznek az ellenfél kapuját minél jobban, de a lövés végrehajtásának megfelelően minél ideálisabb szögben megközelíteni. Az elugrás az esetek nagy többségében a kapuelőtér vonala elől történik. Ez a tiszta gólhelyzetek befejezésének leggyakoribb módja. A lendületszerzés attól függ, hogy a háttal álló beállós végzi a beugrásos lövést, vagy tényleges futólépés után szerzi meg a lendületet a játékos a lövés végrehajtásához. 

Feladatok és játékok az átadások és lövések gyakorlásához

Előkészítő és rávezető gyakorlatok: ülésből, térdelésből, állásból. Két- és egykezes átadások, a helyes technikai végrehajtás figyelembevételével.

Célba dobás falra

A falra lézer vagy elemlámpa segítségével különböző helyre világítunk, a tanulóknak az a feladata, hogy a meghatározott dobástechnikával eltalálják a célt, majd elkapják a labdát.

Célba dobás kapura

A kapu négy sarkára valamilyen célfelületet alakítunk ki (pl. felül karika, alul zsámoly). A tanulóknak meghatározott technikával kell eltalálniuk a célfelületet. Ebben a feladatban már a lendületszerzés utáni technikákat is gyakoroltathatjuk.

Az egyik tanuló felkészíti a labdát felső lövés dobóhelyzetébe, a mögötte álló társa megfogja a dobókarját. A labdás tanuló kifelé fordítja a hátul lévő sarkát, befordítja dobásirányba a csípőjét, miközben a társa fogja a csuklóját, ezáltal segíti a helyes ívhelyzet kialakítását.

Páros gyakorlatok egymással szemben álló tanulók között

Az átadás technikáját az edző/pedagógus határozza meg. Először dobóterpeszben, majd kilépéssel, végül három lépésből.

Páros átadás-játék

A tanulók párokban helyezkednek el. Mindkét tanuló két álló bója között legyen. A feladat során a két bója által határolt képzeletbeli függőleges téglalapba kell dobni a labdát meghatározott technikával, a társnak pedig el kell kapnia. A pedagógus meghatározhatja, hogy pattintott átadás legyen-e. A labda sebességét a távolság növelésével is lehet variálni.

A párok szemben állnak egymással, és előre-hátra történő mozgás közben folyamatos átadásokat végeznek

Célba dobó versenyek

Dobások különböző labdákkal a dobástávolság, a dobóerő és a dobás ívének egy szempontú variálásával. Például svédszekrényre helyezett bóják ledobása meghatározott technikával, de a tanuló dönti el a távolságot, hogy közelebbről vagy távolabbról próbálja meg eltalálni azokat.

Három állomáshelyet alakítunk ki:

a) Szőnyeg eltalálása – Távolról ívelt labdával kell a földön fekvő szőnyegbe beletalálni.

b) Zsámoly feldöntése – A feladatot kitámasztásos, beugrásos vagy felugrásos lövéssel hajtatjuk végre. Feladat a zsámolyok olyan erővel történő eltalálása, hogy feldőljenek.

c) Bójalövés – Növekvő távolságra zsámolyokat teszünk, a zsámolyokra pedig bójákat. A feladat az, hogy helyből meghatározott dobással kell ledobni a bójákat, a legközelebbivel kezdve.

Körző

Az edző párokba osztja a tanulókat. A pár egyik tagja lesz a kör középpontja, a másik pedig a körző ceruza része, akinek körbe kell járni a kör középpontját úgy, hogy közben folyamatosan labdaátadási és labdaelfogási feladatokat végeznek a párjával. Csere a pedagógus kérésére történjen!

Labdás futójáték

A tanulókat két csoportra osztjuk. Az egyik csoportnál legyen szivacskézilabda. A 15 × 15 méteres területen belül futómozgást végez minden tanuló össze-vissza, a labdások labdavezetéssel. Sípjelre minden labdás meghatározott átadást hajt végre egy labda nélküli tanulónak.

Tanulási szempont: Kerüljék el az ütközést, vegyék fel a szemkontaktust a társukkal, minden irányból törekedjenek a helyes labdaelfogásra!

Variációs lehetőségek: A labda elfogása után rögtön fel kell készíteni a labdát és három lépésből átadást kell végrehajtani.

Egyéni feladatok

Különböző lövőtechnikával végrehajtott lövések önszöktetést követően (akár a pedagógus is meghatározhatja, de a tanuló is kiválaszthatja a technikát). Törekedjünk rá, hogy minél többfajta lövést, minél változatosabb módon és helyről, különböző testhelyzetekből végezhessenek tanítványaink.

Ki dob messzebb? – Dobások távolságra

Rendezzünk a tanulók között dobóversenyeket távolságra a helyes technikai végrehajtással (akár úgy, hogy a jobb- és a balkéz együttes eredménye számít)!

Variációk: babzsákkal, teniszlabdával stb.

A labda tartós birtoklásának másik módja – a labdafogáson kívül – a labdavezetés. A technika a labda leütésével kezdődik és addig tart, amíg a játékos egy vagy két kézzel meg nem fogja. A labdavezetéssel lehetőség van az irányváltoztatásra és ezzel növeli a célfelület elérése érdekében végzett támadótevékenység hatékonyságát.

Az egyik leggyakoribb hiba, amit alsó tagozatos tanulóknál tapasztalunk a labdavezetés kapcsán, hogy szemlátomást csak rohan a labda után, nem ő irányítja azt. A labdavezetés akkor tekinthető helyesnek, ha a tanuló mozgása és sebessége határozza meg a labdaleütés talajhoz viszonyított szögét és leütésének erősségét. Értelemszerűen, minél gyorsabb mozgás közben végez a tanuló labdaleütést, annál kisebb szöget zár be a labda becsapódásának íve a talajjal. Ebből következik, hogy a helyben történő labdavezetés szöge 90 fok lesz. Célszerű a labdát mindig a védőtől távolabbi kézzel leütni. A futás közben történő irányváltoztatásnál a tanuló keze lejjebb csúszik a labda tetejétől az egyik oldala felé, és a kívánt irányba rézsútosan lefelé történő labdaleütést végez, de közben szem előtt kell tartani, hogy ne nyúljon a labda alá, mert az kétszer indulást jelent.

• alaphelyzetben a játékos a dobókéz felőli oldalon pattintja folyamatosan a talajra a labdát
• a labda a testhez közel mozogva, függőlegesen csípőmagasságig pattan fel
• a kéz rásimul a labdára, és egyfajta pumpáló mozgást végez
• az ujjak érintik először és utoljára a labdát
• a csukló végigkíséri a mozgást
• a labdaleütések ritmusában folyamatos térdrúgózást kell végezni

• Pattintsátok le a labdát az egyik kezetekkel a testetek mellett a labdás kezetekkel megegyező oldalon!
• A kezetek simuljon rá a labdára!
• Akkor vagytok ügyesek, ha a biciklipumpáláshoz hasonló mozgást végeztek.
• Amikor felpattan a labda, először az ujjaitok érintsék meg, majd a tenyeretek „szívja” be a labdát!
• A pattintást akkor végzitek el jól, ha a tenyeretek lekíséri a labdát, és az ujjaitokkal érintitek utoljára.
• Akkor vagytok ügyesek, ha a labda lepattintásakor a térdeteket kissé behajlítjátok, és amikor felpattan a labda, akkor kinyújtjátok.

• a labdaleütések vegyék fel a futólépések ritmusát
• a labdavezető kézzel ellentétes lábbal kell kilépni és leütni a labdát
• a kéz rásimul a labdára és egyfajta pumpáló mozgást végez
• az ujjak érintik először és utoljára a labdát
• a labdaleütésnek mindig a haladási sebességnek megfelelően rézsútosan előre kell történnie
• a csukló végigkíséri a mozgást
• a labdát olyan erővel kell leütni, hogy az a csípőmagasság fölé pattanjon vissza

• A labdás kezetekkel ellentétes lábbal lépjetek ki, és pattintsátok le a labdát!
• Akkor csináljátok jól, ha haladás közben előrefelé pattintjátok le a labdát.
• Akkor vagytok ügyesek, ha olyan erővel pattintjátok le a labdát, hogy az a csípőmagasságotokig visszapattanjon.

A támadó viszonylag nagy távolságot tehet meg labdával. Ez a technika az ellenféltől távol alkalmazható. 

• a gyors irányváltoztatás és a labda védelmének érdekében a tanulók süllyesszék súlypontjukat
• a kéz rásimul a labdára és egyfajta pumpáló mozgást végez
• az ujjak érintik először és utoljára a labdát
• a csukló végigkíséri a mozgást
• a labda maximum csípőmagasságig pattanjon fel
• célszerű minden lépésre leütni a labdát

• Hajlítsátok be a térdeteket és forduljatok a labda felé!
• Pattintsátok le a labdát szinte minden lépésnél!
• Akkor vagytok ügyesek, ha a labda nem pattan a csípőtöknél feljebb.

Az ellenfél közelében alkalmazható technika. A labda jól fedezhető ezzel a technikával.

Az előzőkből kiderül, hogy a labdás technikai elemek szinte minden támadási technikai elem előkészítésénél szerepet játszanak. Egy cselezést, kapura lövést gyakran előz meg például labdavezetés. Ezért nagyon fontos a szivacskézilabda oktatási anyagában a labdavezetés magas szintre történő emelése. Elengedhetetlen elem a támadótevékenység felépítésében is.

A labdavezetés gyakorlatai és játékai (példák)

Labda leütése a talajra (ülésben, térdelésben és állásban), majd a visszapattanó labda elkapása, két leütés, három leütés stb.

Harántterpeszállásban labdavezetés helyben

• dobókézzel, térdrugózással
• másik kézzel, térdrugózással
• váltott kézzel, térdrugózással

Variációk:

a) guggolás – felállás, hason fekvés – felállás, leülés – felállás stb.

b) pedagógus/edző számokat mutat, és a tanulóknak vissza kell mondaniuk a számokat

c) folyamatos labdavezetés a test körül mindkét irányba

Labdavezetések haladással

a) egyenletes sebességű labdavezetés a kézilabda vonalakon (egyik kéz, másik kéz, váltva)

b) az előző feladat a pedagógus által meghatározott sebességváltoztatásokkal (egyik kéz, másik kéz, váltva)

c) szlalom labdavezetés egyenes vonalban kihelyezett bóják között (egyik kéz, másik kéz, váltva)

d) szlalom labdavezetés cikkcakkban kihelyezett bóják között (egyik kéz, másik kéz, váltva)

e) labdavezetések padon, pad mellett, karikákban

Labdavezetési futófeladatok

A tanulókat két csoportra osztjuk. Az egyik csoportnál szivacskézilabda van. A 15 × 15 méteres területen belül futómozgást végeznek a tanulók össze-vissza, a labdások labdavezetéssel. Sípjelre minden labda nélküli játékos megáll, a labdás játékosok 10 mély és 10 magas labdaleütéses labdavezetést hajtanak végre helyben álló társaik között, utána átadják a labdát egy labda nélküli társuknak, ezután ismét futófeladatok következnek sípszóig (a labdásoknak labdavezetéssel).

Tanulási szempont: Kerüljék el az ütközést, vegyék fel a szemkontaktust a társukkal, minden irányból törekedjenek a helyes labdavezetésre!

Párokban kézfogással a társ által vezetett labda elütése/megérintése a saját szivacskézilabdával. A labdavezetést a páros egyik tagja végezze, majd pedagógusi jelre szerepcsere.

A tanulók LABDAVEZETÉSSEL SZABADON mozognak a játéktéren, közben megpróbálják a másik labdáját elütni, miközben sajátjukat megvédik. Akitől elütik a labdát, az utánamegy és folytatja a játékot.

Variációs lehetőségek: Az iménti gyakorlat meghatározott számú labda nélküli tanulóval (2-3), akiknek feladata szabályos labdaszerzés.

Variációs lehetőségek: a 3 védő kapcsolatának érzékeltetéséhez javasolt 1 első sávos, és két hátsó sávos védővel játszani a játékot.