Az emberi egyedfejlődés során a saját testünk működtetésével, megismerésével jutunk az elsők között szenzoros tapasztalatokhoz. A testrészek, illetve az egész test működésének megismerése implicit módon, a gyermek fejlődésének sajátossága. A testre vonatkozó fogalmi rendszer a hétköznapi és a játéktevékenységből indul ki, a nyelvfejlődés során rögzül, és folyamatosan bővül.

Az óvodai nevelés során testnevelési szempontból rendkívül kritikus a test működéseivel, a testhatárokkal, a test és a környezete kapcsolatával történő folyamatos és fokozatos ismerkedés, amelyet az iskolába lépő gyermekek esetében – tipikusan az 1–2. évfolyamon – újra célszerű feldolgozni. Ebben a tanulási folyamatban a mozgás és a játékos feladatmegoldások nélkülözhetetlen tapasztalatszerzést kínálnak, amelyet nagyszerűen kiegészíthetnek különböző tanulást segítő segédeszközök (pl. testrészkártyák, mozdulatkártyák, zene, hangok).

Kivágható, sokszorosítható és a gyakorlatban is használható testrészkártyákat a 2. számú melléklet tartalmaz.

A szabad játéktevékenység vagy az irányított mozgásfoglalkozások közben megvalósuló tanulás az alapkészségek, valamint a sportági készségek elsajátítása tekintetében egyaránt megfelelő szintű testtudatot, testérzékelést feltételez. A test és testrészek megismerése, szabályozott mozgatása nemcsak önmagában kiemelkedő tanulási feladat, hanem a többi mozgáskoncepció tanulásában is központi tényező. A test tehát elválaszthatatlanul kapcsolódik minden más mozgáskoncepcióhoz

A test koncepcióját alkotó összetevők és elemek az alábbiak (8. táblázat).

Az óvoda-iskola átmenet kapcsán lényeges lesz, hogy mi az a tanulási cél, ahova minden gyermeknek el kellene jutnia ezen a területen. Ezek a célok egyben vezetik a fejlesztés irányait és tartalmát egyaránt. 

A test koncepciójával összefüggésben az alábbi négy tanulási célt javasoljuk szem előtt tartani a fejlesztés során (9. táblázat).

A kijelölt tanulási célok lehetőséget biztosítanak arra, hogy progresszíven építkezve egyre bonyolultabb feladathelyzetek elé állítsuk kis tanítványainkat. Ebben a folyamatban az egyszerűbb kombinációktól egyre összetettebb kombinációkig is eljuthatunk.

A kombinációk létrejöhetnek a térrel, az erőfeszítéssel, tárggyal és társsal/társakkal összefüggésben is. A kérdés mindig az, hogy milyen szinten állnak tanítványaink, hogyan tudunk számukra sikeresen teljesíthető, élménydús kihívásokat állítani a mozgásfeladatokkal.