Ebben a fejezetben megismerkedünk a kisjáték fogalmával és szerepével. Bemutatjuk a kisjátékok fajtáit, variációs lehetőségeit, alkalmazási területeit. A kisjátékok keretein belül a fő cél az alapvető technikai elemek játékhelyzetben történő gyakorlása, és ennek részeként eleinte egyszerűbb, később összetettebb taktikai feladatok megoldása. Fontos feladat az összjáték lehetőségének, szerepének felismerése a játékhelyzetekben, csökkentett létszám, terület és egyszerűsített szabályok mellett.

• Kis területen, kevés tanuló (2-4) részvételével zajlik.
• Folyamatos a „döntéskényszer”, hiszen rengeteg átadás, átvétel, elszakadás, üres területre helyezkedés, támadásból védekezésbe (és vissza) történő átmenet, stb. történik időegység alatt, így a tanulók folyamatosan aktívak.
• A tanult technikai elemek játékhelyzetben történő alkalmazása történik. Ez intenzív tapasztalatszerzést biztosít.
• A figyelem fókusza fokozatosan tevődik át a technikai elemek végrehajtásáról a taktikai helyzetnek megfelelő, célszerű alkalmazásra (egyéni technika, majd 2 ember kapcsolata, végül 3 vagy több ember kapcsolata).
• Több labdaérintés és játéklehetőség minden tanulónak, köztük a kevésbé ügyeseknek is (egyenlő esély a tanulásra).
• Elkülönítve jelennek meg a taktikai helyzetek.
• A játéktér szélességi és mélységi értelemben jobb, teljesebb kihasználása valósul meg (térbeli tudatosság).
• Több (azonos vagy különböző) játék egyidejű lebonyolítására is lehetőség van (óraszervezési előnyök).
• Szabálymódosítás, létszám variálása, a tanulási szempontoknak megfelelő egyéb megkötések alkalmazásával kiválóan alkalmas differenciálásra.

A kisjátékok olyan tanulási környezetet eredményeznek, mely szinte minden pillanatban magában hordozza a játékba kapcsolódás lehetőségét, hiszen az alacsony létszám miatt kénytelen minden résztvevő játékba hozni magát. Az így megnövekedett számú labdaérintés, elmozgás, átadás, labdaátvétel, üres területre mozgás stb. számos lehetőséget teremt a sikeres végrehajtás megtapasztalására, ami jelentősen hozzájárul a motivált részvételhez. A kisjátékok közbeni kontrollált versenyhelyzetek hozzájárulnak a sportszerű magatartásformák kialakulásához, a társak megbecsüléséhez és az eredményközpontúság helyett a játékélmény hangsúlyozásához.

• Játék és élmény kapcsolata —> sikeresség, énhatékonyság, kompetenciaérzet, figyelem
• A kihívást jelentő, de teljesíthető feladatok során minél több sikerélmény éri a tanulót, annál jobban érzi magát, annál motiváltabb, ami rendkívül pozitívan hat a mozgástanulásra.
• Motiváció növelése (játékba kapcsolódás lehetősége nő, tanulási esélyek kiegyenlítése, nincs inaktív tanuló!)
• Hatékony tanulás, játékos, élménydús környezetben
• Sportszerű magatartásformák tudatosítása.

A szivacskézilabdához legjobban kapcsolódó kisjátékok alkalmasak arra, hogy a korábban tárgyalt taktikai alapvetéseket és azok tanulási szempontjait az alkalmazott játékok közben tudatosítsuk.

Támadásban:

• Ha nálad van a labda és nincs előtted védő, vezesd rá a kapura és próbálj gólt lőni!
• Ha nálad van a labda, de védő van rajtad, próbálj pasz-szolni egy üresen lévő társadhoz!
• Labda nélkül próbálj oda mozogni, ahol labdát kaphatsz, tehát üres területre!

Védekezésben:

• Ha a csapatod elvesztette a labdát, törekedj a labda minél előbbi visszaszerzésére!
• Védekezésben mindig helyezkedj a saját kapud és a támadó közé!
• Próbáld meg egyszerre figyelni a labdát és az emberedet!

Óhatatlanul a legügyesebb tanulók lesznek a legtöbbet kapcsolatban a labdával, azonban ezen taktikai alapvetések folyamatos betartása nagyban segíti, hogy minden tanuló aktív résztvevője legyen a játéknak, teljes értékű tagja legyen a csapatának. Fontos hangsúlyozni: hogy egy csapat igazán sikeres lehessen, a csapat minden tagjára szükség van.

A felsorolt taktikai szempontok minden esetben helytállók, legyen szó akár iskolai tanórán történő szivacs-kézilabdázásról vagy felnőtt profi kézilabdáról. A játék akkor lesz folyamatos, ha ezeket az alapelveket folyamatosan követik a tanulók. A folyamatos játék adja meg a mérkőzés élvezhetőségét, biztosítja az élményszerzési lehetőségét. A taktikai szempontok alapján a játékot elmeire bonthatjuk, ezzel segítjük a játék megértését és a taktikai helyzethez szükséges technikai elemek kiválasztását, végrehajtását. Ez különösen sokat jelenthet azoknak a tanulóknak, akik kevésbé meghatározóak, hiszen könnyebben válnak hasznos tagjává a csapatnak, aktívan, gondolkodva és kreatív döntéseket hozva vesznek részt a játékban még akkor is, ha nem náluk van folyamatosan a labda.

A játék minőségét természetesen az alapelvek betartása mellett a tanulók ügyessége, technikai-taktikai felkészültsége adja. Az alapelvek nagyban segítik a gyerekeket abban, hogy az erősségeiket tovább tudják fejleszteni, a gyengeségeiket javítani tudják, mindeközben pozitív élményeket és önbizalmat is szereznek.

A kisjátékok alkalmazása a legalkalmasabb eszköz a taktikai és a technikai elemek összekapcsolására. A kisjátékokban – attól függően, hogy mit szeretnénk hangsúlyosan gyakoroltatni a gyerekekkel – gyakran módosítjuk a szabályokat, illetve új szabályokat alkotunk. Ezek a szabályok nagyban segítik azt a folyamatot, amely során a technikai elemek gyakorlásától eljutunk a valós, mérkőzéskörülmények közötti végrehajtásig.

A szabályokat és az eszközöket a gyakorolni kívánt taktikai és technikai elemtől, valamint a gyerekek tudásszintjétől függően javasolt megalkotni, kiválasztani.

Fontos, hogy a módosítások mindig a tanulási szempontok megvalósulását segítsék! A legkézenfekvőbb, leggyakrabban alkalmazott módosítási lehetőségek a következők:

• Létszám változtatása (létszámazonos, illetve létszám-hátrányos/-előnyös játékok)
• Játék célfelület alkalmazásával vagy anélkül
• Célfelületek számának változtatása (egy vagy több célfelület – kapu, zsámoly, karika stb.)
• Megkötések alkalmazása (pl. nincs visszapassz, átadások száma, technikai elemek stb.)
• A játéktér méretének és/vagy formájának változtatása(a létszám és a tanulási cél függvényében)

A létszám változtatásával számos célt adhatunk az adott kisjátéknak. Például ha többen vannak a támadók, elősegítjük a sikeres átadásokat, hiszen legalább egy fő üresen van az adott pillanatban. Ugyanez a helyzet a védőktől azt követeli meg, hogy figyeljenek egymás mozgására, azaz úgy próbáljanak meg helyezkedni a labdás tanulóval szemben, hogy az ne tudjon egyszerűen passzolni. Ha a védők vannak túlsúlyban, időkényszert helyezünk a támadókra, ami megnöveli a labda nélküli tanuló felelősségét abban, hogy üres területre mozogjon.

A célfelületek nagyságával szintén könnyedén szabályozható az elérni kívánt cél. Ahogy nő a tudás, úgy lehet csökkenteni a célfelületeket is a játéknak megfelelő méretig. A több célfelület rendszerint azt eredményezi, hogy könnyebb gólt/pontot szerezni, tehát elsősorban a támadókat segíti.

A pálya, játékterület mérete szintén segíti az elérni kívánt célt. Itt is az az irányelv, hogy minél ügyesebbek a gyerekek, annál kisebb lehet a pálya vagy a játéktér addig, amíg az elérni kívánt célt még meg lehet rajta valósítani, illetve amíg az a szivacskézilabda mérkőzésjátékához hasonló körülményeket teremt.

Megjegyzés: Ebben a korban a félaktív védő nagyon nehezen állja meg azt, hogy ne legyen aktív. Ezért inkább úgy legyenek félaktívak, hogy valamilyen nehezítő körülmény alkalmazása mellett játszanak. Például a védők egy bóját fogjanak két kézzel a fejükön. Így a mozgássebességük reális lesz, a valóságot tükrözi, azonban, mivel a kezüket nem használhatják a futás, az elindulás-megállás, a fordulatok segítéséhez, legalább egy ütemmel lassabbak lesznek a szabadon mozgó támadóknál, akik ennélfogva végrehajthatják a rájuk szabott feladatot.

Az 1:1 elleni játék a szivacskézilabdázásban (is) a legelemibb támadó-védő kapcsolat. A támadó feladata, hogy átjátssza a védőt (túlkerüljön rajta és lövést hajtson végre, ha a játék ezt lehetővé teszi), a védő feladata pedig ennek megakadályozása. Ennek érdekében mindkét fél részéről tudatosan alkalmazott technikai és taktikai végrehajtásra van szükség. Az 1:1 elleni játékokban kérjük meg a tanulókat, hogy alkalmazzák azokat a cseleket, amiket eddig megtanultak. Az új technikai elemek tudatosításának is kiváló lehetősége az 1:1 elleni, kis területen történő játék. Az előző tematikai egységek 1:1 elleni játékaiból bármelyiket alkalmazhatjuk itt is.

 ⁽⁵⁾A feladatoknál látható ábrák a feladat megértését segítik, ezért rajzoltunk csak egy-egy végrehajtást. Javasoljuk, hogy a bemutatott kisjátékok közül egy időben többet alkalmazzunk az órán, annak érdekében, hogy minél több tanuló legyen aktív részese a gyakorlásnak és minél jobban kihasználjuk a rendelkezésre álló teret.

Példák az 1:1 elleni játékokra

Passzolós

A tanulók egymásnak passzolgatnak felső átadással. Minden tanuló mögött egy célfelületet helyezünk el (pl. bója, karika). Az a tanuló, akinél éppen a labda van, sípjelre megpróbálja labdavezetéssel és cselezéssel eljuttatni a labdát a vele szemben lévő célfelületig és megérinteni azt (a labdával). 10-15 másodpercet hagyjunk a feladatra, utána a tanulók álljanak vissza folytatni a labdaátadásokat!

Kapura lövés

A párokból az egyik tanuló a támadó, a másik a védő. A védő a kapuelőtér előtt áll. A támadónak egy leütéssel kell kapura törnie és cselezés után megpróbálni gólt lőni. Egy támadás után szerepcsere következik.

Míg a 2:2 elleni játékban minden tanulónak lesz egy párja, addig a 2:1 elleni helyzetekben a támadók szempontjából létszámelőnyös, a védők szempontjából létszámhátrányos helyzetek adódnak. A 2:2 az egyéni játék és a (társsal történő) együttműködés összhangjának legkisebb mozaikja. Kicsiben szinte minden játékelemet tartalmaz mind a támadó, mind a védő szemszögéből. A támadó szemszögéből csak a harmadik társ által nyújtott területszerzési előnyt nem tartalmazza, ezt azonban a labda nélküli társ „extra” mozgása pótolhatja.

Megjegyzés: Fontos taktikai szempont, hogy a labdavesztés esetén a labda azonnali visszaszerzésére irányuló törekvés a cél.

A 2:2 és 2:1 elleni játékok

2:2 elleni labdatartó játék (kb. 4 × 5 méteres területen)

Ebben a játékban célfelület nélkül kell labdatartást végezniük a tanulóknak, tehát a sikeres passzok tekinthetők szerzett pontoknak. Többek között megadhatjuk az átadás technikáját, a labdabirtoklás maximális idejét, variálhatjuk labdavezetéssel is.

2:2 elleni pontszerző játék (kb. 4 × 5 méteres területen)

Ebben a játékban már meghatározunk valamilyen pontszerzési lehetőséget. Például bizonyos számú átadást kell végrehajtani úgy, hogy az ellenfél ne érjen a labdához. Alkalmazhatunk célfelületet is, például zsámolyt vagy karikát, amibe bele kell tenni a labdát.

Variációs lehetőség: Csapatonként két karikát biztosítunk, és területváltással lehet több pontot elérni (pl.: egyik karikába tudják lerakni a labdát, az 1 pont; ha az ellenfél labdaszerzése nélkül rögtön áttudják juttatni a másik karikába, az 3 pontot ér).

2:2 elleni játék két szivacskapura (kb. 11 × 4 méteres területen – ebben a korosztályban 5,5 méterre van a kapuelőtér-vonal, és jó, ha órán is ilyen távolságból történik a gyakorlás; nem mindenhol lesz kettőnél több kapu, így ez egy többállomásos kisjátékórának az egyik állomása lehet)

A játékteret úgy alakítjuk ki, hogy a két kapu egymástól kb. 11 méterre legyen, a játéktér szélessége pedig 4-5 méter legyen. A pályát középen bójákkal elfelezzük. A tanulók párokban a két térfélen helyezkednek el. Cél gólt lőni az ellenfél kapujába. Csak a saját térfélen lehet tartózkodni, és csak átadásokat lehet végezni.

Variációs lehetőségek:

• két labdával is játszható a játék,
• a kapukban további célfelület elhelyezése (pl. karika a felső sarkokban, zsámoly az alsó sarkokban), ezek eltalálása ér pontot.

Több kapus játék

A pálya területén (10 × 20 méter) rendszertelenül bóják segítségével több (4-5 db) kaput alakítunk ki. A szivacskézilabda szabályai szerint (először csak) átadásokkal és labda nélküli mozgásokkal kell haladni a tanulóknak. Pontot ér, ha a két kapubója között sikerül az átadás. Ugyanannál a kapunál egymás után több pontot nem lehet szerezni. Az ellenfelet csak „tiszta” szereléssel lehet megakadályozni a pont elérésében. Az a csapat győz, aki több pontot szerez.

Variációs lehetőségek:

• ütközéssel (fault) is lehet akadályozni a társat,
• meghatározott átadásokkal lehet csak megjátszani a labdát.

2:1 elleni cicajáték

Ebben a játékban egyszerű labdatartás a feladata a két támadónak célfelület és gólszerzés nélkül. A cicának pedig a labda megszerzésére kell törekedni.

2:1 elleni támadásvezetés – edzésgyakorlat

Ebben a játékban a cél a gólhelyzet kialakítása és a gólszerzés. Két támadó és egy védő játékos van. A védő háttal a kapunak, a kapuelőtér vonalán kívül (a kaputól kb. 6-7 méterre), védekező alaphelyzetben várja a támadókat. A támadók egymástól kb. 3-4 méterre páros lefutással haladnak a célfelület felé) A támadó játékosok a védő reagálására próbálják meg a legjobb taktikai megoldást választani:

a) Amennyiben a támadó a labdás játékosra lép ki, akkor a labdás játékos passzol a labda nélküli társának, és utána üres területre  helyezkedik.

b) Ha a védő nem támadja meg a labdás játékost, hanem a passzra vár, akkor labdavezetéssel kapura kell törnie a labdás játékosnak és megpróbálni gólt lőni.

A három játékos támadó szempontú együttműködését (taktikai kapcsolatát) a 3:1 elleni játékban a legéletszerűbb gyakorolni a kisjátékokon keresztül. A 3:2 elleni kisjátékok esetében megjelenik a két védő kapcsolata, akiknek egymáshoz igazodva kell a támadókat megakadályozni a gól- vagy a pontszerzésben. Megjelennek támadásban a pozícióváltoztatások, a helycserék, illetve az elzárások és a leválások (lehetőségei) is. (Az elzárások és leválások magas színvonalú taktikai elemek, amik nem feltétlenül részei az alsó tagozatos kézilabdának.) Új, fontos elemként megjelenik a különbség az egysoros területvédekezés és az emberfogásos védekezés között.

A 3:1, 3:2 és 4:2 elleni játékok

3:1 elleni cicajáték

Két tanuló helyét karikával jelöljük ki, ahonnan nem léphetnek ki (legalább az egyik lábukkal a karikában kell állniuk). Ők próbálnak passzolni a szabadon mozgó társuknak úgy, hogy a cica ne tudja elkapni a labdát. A szabadon mozgó társ a két karika között nem kaphat labdát.

Variációs lehetőség: A két karikában álló játékos nem passzolhat egymásnak.

3:2 ellen jokerjátékossal

A tanulók párokban vannak, ők állandó társai egymásnak. Az ötödik tanuló lesz a jokerjátékos, aki mindig a támadó játékosokkal van. A célfelület lehet szivacskézilabda-kapu, kisebb területen zsámoly, karika.

Variációs lehetőségek:

• A jokerjátékos mindig a védekező csapattal van.
• Játék célfelület nélkül, egyszerű labdatartással.

2:2 elleni oldalvonalas cicajáték

A négy támadó tanulóból ketten a játéktéren belül, ketten a szemközti oldalon helyezkednek el. A két cicajátékos pedig szintén a területen belül áll. Az oldalvonalakon álló tanulók csak szélességben, azaz oldalirányban mozoghatnak. Amikor a cicajátékosok megszerezték a labdát, az oldalvonalon álló társaik velük lesznek, tehát az oldalvonali játékosok mindig támadók. A játéktéren lévő támadók egymás között adott sikeres passza ér pontot, amennyiben nem tudnak közvetlenül egymásnak passzolni, akkor passzolhatnak az oldalvonalon álló társnak, aki csak a pályán lévő tanulónak adhat átadást.

Variációs lehetőség: az oldalvonalnál álló tanulók egyike az egyik, másika a másik párossal van, ennek megfelelően a cél az oldalvonalnál álló csapattársnak passzolni a labdát.

A 3:3 elleni játék az 1–2. évfolyamok mérkőzésjátéka, ezért fontos, hogy az 1:1, 2:1, 2:2, 3:1 során gyakorolt technikai és taktikai megoldások célszerű alkalmazása történjen, hiszen így tudja megfelelően előkészíteni a mérkőzésjátékokat. A 3–4. évfolyamokon a mérkőzésjátékok már 4:4 ellen zajlanak, ennek megfelelően ezeken az évfolyamokon a 3:3 elleni játék kisjátéknak minősül.

Három ember kapcsolatának gyakorlása esetén fontos tudatosítandó szempont a pálya szélességi kihasználása, melyet átadásokkal lehet a leghatékonyabban megoldani. A 3:3 elleni kisjátékoknál a területfordításokra a legjobb módszer, ha csapatonként két célfelület alkalmazunk, szélességben viszonylag távol (kb. 5-8 méter közötti távolságra) elhelyezve egymástól. Itt vagy bármelyik célba be lehet tenni a labdát, vagy a két célfelületre egymás után kell letenni, és akkor jár a pont.

Fontos megemlíteni, hogy mind a 3:3, mind a 4:3 elleni kisjátékokra érvényesek azok a taktikai alapvetések, amelyeket a Kisjátékok kapcsán rögzítettünk.

3:3 elleni kisjátékok

3:3 elleni pontszerző játék négy célfelülettel (kb. 9 x 9 méteres területen)

Ebben a játékban már csapatonként két célfelület áll rendelkezésre (karika, zsámoly, kapu). Amennyiben az iskola rendelkezik szivacskézilabda kapuval, vagy bármilyen erre a célra használható kapuval, javasoljuk ezt használni. A játék során a két-két célfelületet a két szemközti vonalra helyezzük el, az egy oldalvonalon lévő célfelületek szélességben a lehető legtávolabb legyenek egymástól. A csapatok mindkét célfelületre szerezhetnek pontot.

Variációs lehetősége:

• nincs labdavezetés
• meghatározott számú átadás
• meghatározott technikai és/vagy taktikai elemmel szerezhető csak gól

3:3 elleni sorcserés játék

A játékot két szivacskézilabda kapura játsszuk. A kezdésnél feláll két csapat egymással szemben, az egyik csapatot kijelöljünk támadó (1) csapatnak a másikat védekezőnek (2). A támadó csapat alapvonala mögött egy másik hármas (3) csoport is helyezkedjen el. Amikor a támadó csapat befejezte a támadást lemegy a védekező (2) csapat alapvonala mögé. Ekkor az addig védekező (2) csapat lesz a támadó, miközben a harmadik (3) csapat feljön a pályára és ők fognak védekezni. Ebben a szisztémában játszanak a csapatok. Természetesen a játékszabályokat a pedagógus határozza meg.

A 4:3 elleni játékoknál támadásban a dugattyúmozgás (húzás) gyakorlása és játékhelyzetben történő tudatosítása is fontos pont lesz a gyakorlások során. Ezen túlmenően a 4:3 elleni játékhelyzetek remek lehetőséget kínálnak annak érzékeltetésére, hogy hogyan használjuk ki mind a négy játékost a támadás során, illetve fordított esetben, hogyan működjenek együtt a védők a támadókkal szemben (pillanatnyi emberfölény a támadóval szemben egy összezárás segítségével). A 4:3 elleni játékból a legtöbbször kialakítható a 3:2-es, illetve a 2:1-es szituáció. Fontos tudatosítandó tanulási szempont támadásban, hogy mivel csak három védő van a négy támadóval szemben, egy támadó mindig üresen kell, hogy legyen – neki kell passzolni. A 4:3 elleni játékok tehát a felsorolt tanulási szempontok hangsúlyosabb, egyértelműbb megjelenítését teszik lehetővé a támadó- és védőszerepek, valamint a taktikai megoldások tekintetében egyaránt.

4:3 elleni kisjátékok

4:3 elleni játék 2 és 1 célfelülettel

A játékban a nagyobb létszámú csapatnak 1, a kisebb létszámú csapatnak 2 célfelülete legyen. Cél a az ellenfél célfelületére pontot/gólt szerezni.

Variációs lehetőségek:

• a 4 fős csapat csak húzás után szerezhet pontot
• a 3 fős csoport csak keresztmozgás után szerezhet gólt

4:3 elleni játék 4 célfelülettel

Ebben a játékban már csapatonként két célfelület áll rendelkezésre (karika, zsámoly). A játék során a két-két célfelületet a két szemközti vonalra helyezzük el, az egy oldalvonalon lévő célfelületek szélességben a lehető legtávolabb legyenek egymástól. A nagyobb létszámú csapat csak úgy szerezhet pontot, hogy mindkét célfelületet egy támadáson belül el kell érnie.

Variációs lehetőség:

• a csapat célfelületét átlósan helyezzük el