A Nemzeti alaptanterv [24; 25] alapelvei és céljai egyértelmű irányt mutatnak az iskolai testnevelés központi, egészségfejlesztő funkciójával kapcsolatban. Az iskolai testnevelés eszközrendszerének felhasználásával jelentősen hozzájárul a tanulók testi, motoros, lelki, értelmi, érzelmi és szociális fejlődéséhez, emellett elősegíti az iskolai egészségfejlesztést és a tehetséggondozást. A műveltségterület oktatásának célja emellett, hogy a rendszeres fizikai aktivitás minden tanuló életében jelentős szerepet kapjon, továbbá ennek révén minden tanulót élethosszig tartó egészségtudatos aktív életvezetésre szocializáljon.

A minőségi testnevelés személyiség- és egészségfejlesztő hatásrendszerét komplex módon a tantervi tartalmak hatékony módszertani kultúrával történő feldolgozása adja. A tantervhez illesztett módon felépített 6 fő fejlesztési terület garantálja, hogy az integrált testkulturális műveltség megszerzése eredményes egészség- és személyiségfejlesztési hatásrendszer segítségével valósuljon meg. A 6 fő fejlesztési terület funkcionálisan a testnevelés tantárgyi programot egészében átható, tartalmi iránytűként értelmezendő, amelyek a köznevelési rendszerből kikerülő tanulók egészségtudatos, jövőorientált életvezetéséhez szükséges nevelő-oktató feladatokat szabályozzák. A 6 fő fejlesztési terület részletes magyarázatát és gyakorlati felhasználásának lehetőségeit részletesen kifejtjük az Egészség- és személyiségfejlesztő kézikönyv az iskolai testneveléshez című kiadványunkban [112]. További hasznos bemutatása történik meg Rétsági Erzsébet (2015) tanulmányában [26].

Az egészségközpontú oktatási szemlélet figyelembe veszi, hogy az egészséges fittségi állapothoz, valamint az egészséghez egyénileg szabályozott, élvezetes, átlagos szintű terheléssel is eljuthatunk, és nincs szükség a folyamatosan magas terhelésű, az utánpótlás versenysportra jellemző edzésingerekre. A terhelés szabályozásakor nagyfokú figyelmet szentel arra, hogy minden tanuló számára optimális legyen az intenzitás, a terjedelem és a pihenőidők kijelölése. A terhelés megválasztásában az egyéni fiziológiás válaszok folyamatosan kontrolláltak (például: pulzusmérés, futás közbeni célpulzusok meghatározása), amely egyben meghatározza az egyénileg optimális terhelés jellemzőit is.