A fejlettségi szinthez igazodó, differenciálásra törekvő pedagógiai gondolkodás szerint a tanítási-tanulási folyamat tartalma és oktatásmódszertana a tanulók egyéni sajátosságainak ismeretében valósul meg. Az egységesség és differenciálás elve alapján felismeri és elfogadja a gyermekek közötti – természetszerű – különbségeket, de ugyanazzal a tantervi tartalommal kívánja az oktatást megvalósítani. Az azonos életkorú tanulók közötti fejlettségbeli eltérések motoros, kognitív, szociális és emocionális értelemben egyaránt jelentősek lehetnek [113]. A testnevelés szempontjából elsődlegesen a biológiai-motoros fejlettséget kell figyelembe vennünk, természetesen nem feledve a személyiség további összetevőit. Pedagógiai aspektusból nézve minél inkább alkalmazkodik egy testnevelési program az egyes életszakaszokban lévő tanulócsoportok, illetve az egyes tanulók szükségleteihez és érdeklődéshez, annál hatékonyabb és motiváltabb tanulás valósul meg [114]. Amennyiben a pedagógus személyes törekvései (óravezetés és tananyagfeldolgozás) nem találkoznak a diákok életkori szükségleteivel és motivációival, könnyen eredménytelenné válik az oktatási folyamat.