Az emlékeztetés olyan proaktív pedagógiai eljárás, amely emlékezteti a tanítványokat a megkívánt magatartásra. Sajnos maga az emlékeztetés gyakran a nem kívánt magatartás megtörténtét követően történik, ami automatikusan negatívvá és reaktívvá formálja azt. Például „Azt mondtam, fogd be a szád!” vagy „Mondtam, hogy tilos kosárra dobni!”

Sokkal hatékonyabb, ezért módszertanilag kívánatosabb is, ha a cselekedetet megelőzően, esetleg közben emlékeztetünk. Az emlékeztetés történhet [134; 294 nyomán]:

–    példamutatással (például a pedagógus leteszi az eszközt a karikájába a gyakorlat végén, ezzel emlékeztetve a diákokat, hogy ezt nekik is meg kell tenniük);

–    verbálisan (például: „Palkó, emlékszel? Be kell dobnod a labdát a hálóba!” vagy „Csilla, ne feledd, tedd fel a kezed, mielőtt kérdezni szeretnél!”);

–    nonverbálisan, a testbeszéd segítségével (például a pedagógus megfogja a tanuló vállát indulás előtt, hogy a szabálynak megfelelően cselekedjen);

–    környezet által (például a szabályok kifüggesztése a tornateremben).

Az első osztályos tanulóknak nem könnyű feladat rövid időn belül elcsendesedni és a figyelmüket a pedagógus irányába összpontosítani a tornateremben vagy a sportpályán. Gyorsan meg kell tanulniuk, hogy a befejező jelzést követően azonnal a pedagógust kell figyelniük és csöndben maradniuk. Ha azt szeretnénk kialakítani, hogy a jelzést követően 5 mp-en belül összpontosuljon a figyelmük, akkor kezdetben kezdjünk el 10-től visszafelé számolni a kezünkkel. Mire 0-t mutatunk, meg kell felelni a szabálynak. Ha jól megy, mielőbb csökkentsük az időkeretet, és állítsuk be az egyébként jól működő 5 mp-et. A kézzel történő visszaszámolás hatékony nonverbális emlékeztetési forma.

Kezdetben igyekezzünk sokszor alkalmazni az emlékeztetést, a későbbiekben elég, ha új szituációk tanulásakor használjuk! Gyakoroljuk, hogyan fejezhetjük ki magunkat pozitívan a tanulóink számára, megelőzve ezzel a magatartási problémákat!