7.4.1. A tanítványok nevének ismerete


Navigáció: < Előző Következő >

Kategória tulajdonságok
Könyv címe: A testnevelés tanításának didaktikai alapjai – Középpontban a tanulás

7.4.1. A tanítványok nevének ismerete


A diákok nevének megtanulása az egyik első olyan feladatunk, amivel az oktatás elején meg kell birkóznunk. A névtanulás nem könnyű feladat. Vannak, akik nagyon gyorsan képesek memorizálni a neveket, másoknak hosszabb időbe telik ugyanez. Szeretnénk kiemelni, hogy bármiféle személyes kommunikáció csak tanítványaink személyes megszólításával lehet humánus és hatékony, a néven szólítottság a tanuló felelősségérzetét is növeli. A „Hé, te ott!” vagy „Te ott a végén, neked beszélek!” típusú közlések rideggé és személytelenné teszik az órát. További alapelvként rögzítjük, hogy a külső megjelenés vagy a személyiségjegyek alapján történő megszólítást ne alkalmazzuk! (Például „Te ott, hosszú hajú kislány!”) Ne szólítsuk a tanítványainkat a vezetéknevükön, a társak által használt gúnynevek, pejoratív hatású becenevek nem valók a testnevelésórára sem! Egy gyermek számára különösen fájdalmas, ha a pedagógus szájából hallja a gyűlölt és szégyellt gúnynevét. Az ilyen testnevelői magatartás súlyosan sérti a szakmai és etikai normákat.

Van néhány ügyes „trükk”, amely segíthet a memorizálásban. Ilyen tudatos megoldás, amikor az első pillanattól kezdve törekszünk arra, hogy amikor valakit megszólítunk, valakinek segítünk a feladatvégrehajtásban vagy más módon teremtünk vele kontaktust, először mindig megkérdezzük a nevét. Könnyen automatizálttá tehetjük, hogy a gyerekek előre mondják a keresztnevüket, ha szemkontaktust veszünk fel velük. A játékos névtanulást segítő feladatok ugyancsak hasznosak. További megoldás lehet, ha megpróbáljuk a keresztnevet valamilyen külső tulajdonsághoz kötni. A gyerekek egyesével történő fogadása és elengedése az óráról (miközben minden tanuló megmondja a nevét) ugyancsak bevált gyakorlat. Talán a leghatékonyabb névtanulást segítő praktika, ha nevekkel ellátott öntapadó matricákat teszünk a pólókra, így nincs szükség állandó kérdezősködésre, ráadásul a diákok is láthatják egymás neveit. A tanítványok személyes ismerete az érzelmi biztonságuk alapját képezi. A gyerekek általában sokkal gyorsabban tanulják meg egymás neveit, ha bizonytalanok vagyunk, kérhetünk tőlük segítséget.