A gyakorlatban sokszor tapasztaljuk, hogy a tanítványok figyelme rendkívül szerteágazó. A figyelem összpontosítása és az osztály pedagógusra fókuszált figyelmének megteremtése nélkül nem lehet hatékonyan feladatot ismertetni. A figyelmetlenség balesetveszélyes helyzeteket szül, így kulcsfontosságú, hogy minden egyes kommunikációs helyzetben a tanulóink figyelmét magunkra irányítsuk. Ennek első lépéseként olyan szokásokat kell kialakítanunk, amelyek során a diákok megtanulják, hogy milyen jelre mit kell csinálniuk. A tanórai jelzéseket részletesen áttekintjük a 6.4.4. alfejezetben, ezért itt csak érintőlegesen foglalkozunk velük.

Az osztálynak minden esetben meg kell tanulnia a feladatokat megállító és megindító jeleket, továbbá a figyelmet kérő egyéb jelzéseket (például tapsritmus). Annak érdekében, hogy a tanulócsoport minden tagjának figyelmét magunkra tudjuk vonni, olyan helyezkedésre van szükség, amely ezt lehetővé teszi. A feladatok sikeres kommunikációja érdekében szoktassuk hozzá a diákokat, hogy a jelzés érzékelése után mindenkinek csöndben, egész testével a pedagógus felé fordulva, rá kell irányítania a figyelmét! A teljes testfókusz olyan nyugodt testhelyzetet jelent, amely során a tekintet a pedagógusra vetül. Szokják meg a tanulók, hogy amennyiben nem látják a pedagógust, helyezkedjenek úgy, hogy lássák és hallják, de a pedagógusnak is oda kell figyelnie, hogy mindenki lássa és hallja őt. Vannak olyan tipikus elhelyezkedési formák, amelyek ezt nem teszik lehetővé. A kör közepén például a fél csoportnak mindig háttal helyezkedünk, ezért inkább helyezkedjünk a kör vonalára, így mindenki láthat bennünket.

Nagy térben (szabadtéren, nagyméretű tornateremben) gyakran előfordul, hogy a gyakorlás 20–40 méter hosszú területen zajlik. Ennek bekiabálása szinte lehetetlen, hosszú távon biztosan hangszálproblémák kialakulásához vezet. A hatékony eljárás az lehet, hogy a befejező jelzésre a pedagógus egy előre meghatározott területre hívja a tanítványokat, ahol röviden instruál, majd helyükre visszatérve a tanulók folytatják a gyakorlást. Ha az instrukcióhoz bemutatás is társul és fontos megfigyelési szempontokat kapnak a tanulók, akkor ez a technika az egyetlen működő lehetőség. A megfelelő hallás- és látástávolság tehát a feladat kommunikációját alapvetően meghatározó tényező.

A diákok figyelmét gyakran elvonják a külső körülmények. A másik térfélen tevékenykedő osztály, egy elhaladó jármű vagy éppen egy repülőgép egyaránt zavaró tényezők.

Egy budapesti iskola a repülőgépek légifolyosója alatt helyezkedik el. Különösen a kisiskolások, minden elhaladó repülőgépet megfigyelnek. Az év elején ez különösen izgatottá teszi őket, ami intenzív gyakorlás esetén balesetveszélyessé is válhat.

Ön mit tenne, hogy a tanulók figyelme egyre kevésbé összpontosuljon a repülőgépekre?

Megoldás

A pedagógus azt a megoldást választotta, hogy az első tanórákon (szeptemberben) tudatosan megállította a gyakorlást, amikor repülőgép haladt el az iskola fölött. Azt a feladatot kapták a gyerekek, hogy figyeljék meg a repülőgépet és számolják mennyi idő alatt halad el fölöttük (30–50 mp). A gyerekek eleinte érdekesnek tartották a megfigyelést, de néhány alkalmat követően már jelentősen csökkent az érdeklődésük a gépek iránt.

A feladat kommunikációjának további kiemelt szempontja annak időtartama. Különösen kisiskolás korban, de a későbbi életkorokban is jellemző, hogy a túl hosszú magyarázat figyelmetlenséget és dekoncentráltságot szül. A hatékony feladatadás mindig rövid és tömör, amely minden szükséges információt tartalmaz a gyakorláshoz. Ha több információt akarunk adni, akkor célszerűbb azt kisebb megszakításokkal, több részletben „adagolni”.