Graham (2008) meghívásos tanításnak nevezi azt a módszert, melynek során a pedagógus a megadott feladattal kapcsolatban közvetlen tanulói döntéskényszert teremt [109]. A tanulók döntéshelyzetbe kerülnek, így lehetőségük van a számukra szimpatikusabb, illetve a készség és képességszintjüknek megfelelőbb megoldás kiválasztására. A diákok általában megtalálják a nekik optimális gyakorlási feltételt, akinek segítségre van szüksége vagy láthatóan túlzó elvárásokat támaszt önmagával szemben vagy éppen túl könnyű megoldást választ, akkor avatkozzunk be és bátorítsuk az adekvát döntés irányába.

Tipikus példák az alábbiak.

• „Válassz magadnak olyan távolságot, ahol kényelmesen el tudod kapni a labdát!”
• „Eldöntheted, hogy egyénileg vagy párban veszel részt a feladatban.”
• „Választhatsz a háromféle előkészített labda közül.”
• „Eldöntheted, hogy a kisebb vagy a nagyobb kapura rúgod a labdát.”
• „Ha úgy érzed, egyensúlyozhatsz a magasabb gerendán, de választhatod az alacsonyabbat is.”
• „Dönthetsz úgy, hogy kézzel, de úgy is, hogy lábbal vezeted tovább a labdát.”
• „Ugrókötelezhetsz váltott lábbal, páros lábbal vagy kettőzve is.”
• „Válaszhatod a nagyobb, a közepes vagy a kisebb méretű célfelületet.”

A meghívásos tanítás módszere minden életkorban motivációs hatású, mivel választási lehetőséget kínál a tanítványoknak. A választás lehetősége erősíti a belső motivációt, továbbá kedvezően befolyásolja a részvételi hajlandóságot és csökkenti a feladatelhagyást, valamint az abból származó fegyelmezetlenséget. Jó szívvel ajánljuk rendszeres alkalmazását.