Navigáció: < Előző Következő >
Kategória tulajdonságok | |
---|---|
Könyv címe: | A testnevelés tanításának didaktikai alapjai – Középpontban a tanulás |
A tanórák folyamán, az egyre önállósodó és az egyre felelősségteljesebb tanulói részvétel lehetővé teszi, hogy bekapcsoljuk az önellenőrzés lehetőségét a tanulási folyamatba. Az önellenőrzéses stílus során a tanulók olyan önálló feladatokat kapnak, amelyek elvégzését egy önellenőrzési listán (28. ábra) önmaguknak jelölik. A feladatokat egyénileg, párban vagy maximum négyfős csoportokban célszerű szervezni, a feladatokhoz pedig különböző állomásokat, területeket elkülöníteni. A tanítási stílus legegyszerűbb megjelenési formája, amikor minden tanuló egy önálló feladatlapot kap, amelyen fel vannak sorolva és/vagy le vannak rajzolva a gondosan kiválasztott és egymásra épített feladatok. A diákok mikrocsoportokban haladnak végig az egyes – megfelelő szerekkel, eszközökkel ellátott – állomásokon. A mikrocsoportokon belül a tanulóknak egyéni és/vagy páros munkaformában kell az egyes gyakorlatokat elvégezniük, majd az adott gyakorlat végeztével rögzítik lapjukon a teljesítés tényét. A jelölés történhet egy egyszerű pipával, az ismétlésszám beírásával, illetve az instrukcióknak megfelelően más módon is.
Az önellenőrző listák (vagy feladatlapok) fontos jellemzője, hogy a rajta lévő feladatok tudatosan szelektáltak a pedagógus részéről. A feladatok csoportosulhatnak egy mozgásanyag köré különböző nehézségi fokozatok alkalmazásával (például dobások különböző távolságra – feladaton belüli variációk) vagy egy tananyagcsoport, sportág köré (például röplabda alapütései – feladatok közötti variációk), illetve több tematikumból, sportágból válogatva.
A feladatokat a pedagógus írja elő, azonban a diákoknak lehetősége van választani közülük a saját tudásszintjüknek, fejlődési szükségletüknek vagy akár érdeklődésüknek megfelelően. A gyakorlatban bevált, hogy a tanulóknak például a felsorolt 12 gyakorlatból szabadon választott 8-at kell megcsinálniuk.
Az ellenőrző lista tartalmazhatja magát a feladat leírását, ugyanakkor a végrehajtás minőségével kapcsolatban is adhat információt (például, hogy mire figyeljen a tanuló az adott mozgás végrehajtása közben). Ebben az esetben inkább önértékelő lapnak nevezzük. Természetesen körültekintően segítenünk kell a folyamatot, vagyis a specifikus visszajelzésnek és a végrehajtások egyéni nyomon követésének itt is kulcsszerepe van.
Az önellenőrzéses tanítás során már egészen autonóm módon is szervezhetjük a tanulást. Például az előre elkészített, különböző nehézségű három feladatkártya közül a diákoknak első lépésként ki kell választaniuk a számukra optimális nehézségűt (színkóddal történő jelölés javasolt), majd a feladatkártyán szereplő gyakorlatokat a kijelölt – és feladatkártyákkal is jelölt – területeken (például dobásgyakorlatok, ugrókötél gyakorlatok, futóiskolai gyakorlatok külön helyszíneken) egyénileg, szabadon, meghatározott idő (például 15 perc) alatt kell elvégezniük. Nincs meghatározva a gyakorlatok sorrendje, de az igen, hogy melyik gyakorlat hol végezhető el, illetve hogy egy gyakorlóhelyen egyszerre legfeljebb 3-4 tanuló tartózkodhat. Ez esetben tehát legalább 8-9 különböző kisterületet kell leválasztanunk, amelyek között a tanulók szabadon haladhatnak, folyamatosan figyelve egymás tevékenységét. Minden teljesített feladat végén jelölik a teljesítést az önellenőrző feladatkártyájukon.
A feladatkártya nem csupán arra alkalmas, hogy a végrehajtás mennyiségét jelölje rajta a tanuló, hanem lehetőségünk van a minőséggel, sikerességgel kapcsolatban is visszajelzést kérni tőlük.
Példák
1. Tudok helyben labdát vezetni váltott kézzel, hiba nélkül egymás után 20-szor. Igen
2. Tudok helyben szimpla vagy kettőzött szökdeléssel ugrókötelezni 25-ször. X
3. A célbadobó gyakorlatban 10 kísérletből 7 -szer sikerült betalálnom.
Gyakorlati tapasztalatunk szerint hatékony, ha az egyéni és a páros munkában történő szervezést időnként váltogatjuk, mivel az egyénileg végrehajtott feladatok egy idő után unalmassá válhatnak. Egymás ellenőrzése fokozott személyes és társas felelősséget kíván, amely visszahat a pozitív tanulási környezethez szükséges viselkedésformák fejlődésére.