Rink koncepciója

Judith Rink (2010) a „Testnevelés oktatása a tanulásért” című könyvében a tanítási folyamatot komplex tevékenységnek nevezi, melyben a testnevelők (tanítók és tanárok egyaránt) testneveléshez, sporthoz való kötődését emeli ki [107]. Az elsődleges cél a tanulók eredményes tanulási folyamatban való részvétele, a célorientált tanulás. Ennek alapja a curriculumban (tantervben) is megjelenő, tiszta, világos, tanulóközpontú célok meghatározása. Az oktatáshoz kapcsolódó célok a pszichomotoros, a kognitív és az affektív területeket egyaránt lefedik. Rendszerében a pedagógus szerepe a tanulási tapasztalatok tervezése során négy kritériumon keresztül valósul meg.

• Az első kritérium, hogy a tanítás-tanulás, fejlesztő hatással legyen a motoros teljesítményre és a motoros képességekre. Ez a kritérium segíti, hogy kialakuljon a tanulókban az egészségtudatos életvitel, és gondoskodik a tanuló fizikai aktivitásról. A gondolat arra az elméletre épül, miszerint azok a felnőttek, akik fizikailag aktívak, fiatalkorukban rendszeres, szervezett sporttevékenységben vettek részt.
• A második kritérium szerint maximális aktivitási lehetőségeket, gyakorlási időt kell biztosítani minden gyereknek a tudás- és képességszintjének megfelelően. Kutatások igazolják, hogy közvetlen kapcsolat található a tanulási lehetőség biztosítása és a tanulás időtartama között, azaz minél több idő áll a tanuló rendelkezésére, annál több időt fog aktívan tölteni. ­Ez a testnevelés esetében a gyakorlásra fordított idő formájában jelenik meg, ugyanis a gyakorlásra fordított idő a legkritikusabb eleme a motoros tanulásnak és a fittség növelésének.
• A harmadik kritérium szerint a tanuló számára olyan – az előképzettségének és tudásszintjének meg­felelő – tanulási folyamatot szükséges biztosítani, melyben a perszonalizáció és az individualizáció is megvalósul. Ez abban az esetben lehetséges, ha a tanuló többségében (80%-os arányban) sikeresen tudja végrehajtani a feladatot. Arra azonban ügyelni kell, hogy a tanulónak kihívást is jelentsenek a feladatok, hiszen ez fogja ösztönözni a tanulásra. Ebből következik, hogy a sikertelenséget is meg kell tapasztalnia a tanulónak, ez önmagában természetesen nem rossz. Akkor válik kevéssé hatékonnyá az oktatás, ha a tanulási folyamat során nagyobb részben érzi sikertelennek magát a tanuló, mint sikeresnek.
• A negyedik kritérium szerint, amikor csak lehet komplexen, a motoros, kognitív és affektív területeket is integráltan fejlessze a tanár.

Az elmélet alapját a már hivatkozott NASPE kezdő pedagógusokkal kapcsolatos követelményei jelentik. A pedagógusokkal szembeni elvárások rendszere egy olyan jövőorientált modellen keresztül jelenik meg, amely rendszerben standardok (minimumérték, -követelmény) formájában kerültek megfogalmazásra. A kezdő pedagógus konkrét iránymutatást kap szakmai fejlődéséhez, amely során a kompetens, professzionális tanárrá válás útját is bemutatják számára. Erre azért is szükség van, mivel a tanár- és tanítóképzés során a testnevelés tantárgyat oktatók tanításhoz kapcsolódó kompetenciái nem alakulnak ki teljesen, azok a pályavitel során jelentősen fejlődnek, fejlődhetnek még.

A NASPE kezdő pedagógusokra vonatkozó standardjai

A NASPE hat standardon (NASPE, Beginning Teaching Standards; 2008) keresztül ismerteti a tanárokkal kapcsolatos elvárásokat [100].

Tudományosan megalapozott elméleti tudás. A testnevelő ismeri és a testnevelés tanítása során alkalmazza a tantárgyspecifikus, tudományosan megalapozott elméleti ismereteit.

Képesség/készségalapú kompetencia. A testnevelő fizikai megjelenésében, ismereteiben és képességeiben is képes demonstrálni az egészségközpontú fizikai aktivitást, a mozgásos tevékenységrendszert.

Tervezés és végrehajtás. A testnevelő a tervezés és a megvalósítás során összehangolja a helyi és nemzeti szintű tantervi, illetve egyéb elvárásokat a tanulók fejlesztése érdekében.

Tanítási kompetencia. A testnevelő hatékony kommunikációt, pedagógiai kompetenciákat és eredményes oktatási stratégiákat alkalmaz a tanulók teljesítményének növeléséhez és a tanuláshoz.

A hatékony tanulás elősegítése. A testnevelő pedagógus folyamatosan értékeli munkáját, reflexiókat készít, hogy elősegítse a tanulási folyamatot.

Szakértelem, szaktudás. A testnevelő pedagógus bizonyítja alkalmasságát a pályára és szakképzett, gyakorlott tanárrá válik.

Darst és mtsai. koncepciója

Paul Darst és mtsai. (2012) szintén a minőségi testnevelés­program meghatározó elemeként a fizikai fittségi szint növelését és az iskolán kívüli testmozgáshoz kapcsolódó motiváció kialakítását jelölik meg [108]. A minőségi testnevelést hét komponenssel írják le.

a)   
A szempontok között megjelenik a tanuló- és fejlettségközpontú megközelítés, mely a fejlettségi szintekhez igazodik és az életkori sajátosságokon túl figyelembe veszi a tanuló szükségleteit, valamint érdeklődését is. Az elmélet szerint a tanulók akkor tudnak a legeredményesebben tanulni, ha fizikai és emocionális fejlődésüket össze tudják kapcsolni az adott feladatokkal, tevékenységekkel. A minőségi testnevelést célzó programjuk a tanulói sikerekre fókuszál annak érdekében, hogy a tanuló motivációja hosszú távon fenntartható legyen. Ennek megvalósításához ismernünk kell a tanulók szükségleteit, igényeit, valamint rendszeresen alkalmazandó a pozitív megerősítés a tanulási szituációkban.

b)   
A minőségi testnevelés központi elemeként jelenítik meg a fizikai aktivitást és a mozgáskészségek fejlesztését. Kiemelik a testnevelés központi szerepét az iskolai mozgásprogramokban, amely a műveltségterületek közül egyedüliként képes megvalósítani a minőségi testmozgást és a motoros képességek fejlesztését. A pedagógusi munka során törekedni kell a tanári kompetenciák magas szintjének elérésére, valamint a tanárnak rendelkeznie kell a motoros tanításhoz szükséges képességekkel, és képesnek kell lennie a mozgástanításra.

c)   
A pedagógus menedzsment jellegű készségeihez tartozik a biztonságos tanulási környezet kialakítása. Ebben a környezetben a tanuló aktív részese lehet az órai légkör alakításának. A pedagógusnak meg kell tudnia ítélni, hogy hogyan érzik magukat a tanulók az osztályban, valamint együtt kell működnie az oktatás különböző szereplőivel (pedagógiai asszisztensek, osztályfőnökök, kollégák, szülők). Ha az osztály jól menedzselt, és a tanulók fegyelmezetten vesznek részt az órán, az a tanulási folyamat eredményességének, a program hitelességének egyik bizonyítéka.

d)   
Az inkluzív szemlélet felfogásukban komplex, széles körű inklúziót jelent. Az elméletben megjelenik, hogy törekednünk kell az inklúzióra, azaz minden tanuló aktív tanórai bevonására, illetve a multikulturális tanítási környezet kialakítására. A figyelmet sajátos módon azon tanulókra irányítja, akiknek a legnagyobb szükségük van a pedagógus támogatására. A minőségi iskolai testnevelés programja mindenkihez szól. Azok a tanulók, akik jó képességűek, jobb veleszületett képességekkel rendelkeznek, és kedvezőbb szociokulturális környezetből származnak, számos lehetőséget találnak a tanulásra, különórákra tudnak járni, sportklubba tudnak igazolni és részt tudnak venni az iskolaidőn túli programokban. A szociálisan hátrányos helyzetű, gyengébb képességű és a fogyatékkal élő tanulóknak kevesebb a lehetőségük, ráadásul gyakran nem érhető el számukra a segítség. A testnevelés-foglalkozás gyakran az egyetlen mozgásos alkalom, ahol ezeknek a tanulóknak alkalmuk van fejleszteni képességeiket, kialakítani kompetenciáikat, ahol pozitív tanulási környezetben lehetnek és figyelnek rájuk. A tanítási folyamatot úgy kell megszervezni, hogy döntően pozitív tapasztalatai legyenek a tanulóknak és a veleszületetten nem tehetséges tanulók is rendszeresen át tudják élni a sikert.

e)   
A tanulási folyamat hangsúlyosabb szerepet kap, az eredményorientáltság kevéssé jelenik meg. Véleményük szerint a tanulóknak először érteniük kell a helyes technikai végrehajtás szempontjait; a mozgást meg kell tanulniuk kivitelezni, és csak ezután célszerű a teljesítményre, a mozgáskivitelezés eredményességére fókuszálni. Ez azt jelenti a gyakorlatban például, hogy a tanulónak arra kell figyelni, hogyan kell helyesen elkapni a labdát és nem arra, hányszor kapta el jól és hányszor hibázott.

f)   
Az élethosszig tartó, személyes egészségszemlélet kialakítása érdekében az iskolai testnevelés során tanított mozgásformák többsége azon sportágakhoz, mozgásos tevékenységekhez kapcsolódjanak, melyeket felnőttként is űzni fognak a tanulók. A minőségi testnevelési program felkészíti a tanulókat a fizikai aktivitásban való részvételre és arra, hogy felnőtt korukban is aktívak legyenek. Ha például az iskolai testnevelési program a csapatsportágak és kizárólag a klasszikus alapsportágak tanítására korlátozódik, akkor egy sor élethosszig űzhető sportágat, fizikai aktivitásformát nem ismernek meg a tanulók. Ez egyértelműen negatívan érinti a későbbi mozgásos viselkedésüket. A sporttevékenységben való részvételi hajlandóság gyorsan hanyatlik az életkor előrehaladtával (a felnőttek kevesebb, mint 5%-a űz csapatsportágat 30 év felett, a gyaloglás a leginkább megjelenő fizikai aktivitás felnőttkorban). Más sportágak, például a stretching-gyakorlatok, kerékpározás, kondicionálás, kocogás, úszás, aerobik, túrázás igazán népszerűek felnőttkorban is. A minőségi testnevelés programja a jövőbe tekint, és olyan mozgásformákat is ajánl a fiataloknak, melyeket élvezni fognak és szívesen vesznek bennük részt felnőtt korukban is.

g)   
A felelősségvállalás és a kooperáció a tanulási folyamatban. Ezen keresztül jelenik meg a felelősségteljes magatartás kialakítása, az egyéni és a közösségi érdekek, értékek figyelembevétele. Ezen célok a kooperáció tanításával valósulhatnak meg. A kooperáción keresztül lehet a tanulókat érzékenyíteni az egyéni sajátosságok, a különbözőségek elfogadására és a multikulturális együttélés szabályainak megtanulására. A kooperatív viselkedésformákat előnyben részesíti a versengő viselkedésformákkal szemben. A tanulóknak egyet kell érteni a szabálykövetéssel és élvezniük kell a csapatmunkát. A testnevelés kiváló lehetőségeket kínál a helyes viselkedés megtanulásának, mivel a viselkedés mások számára is azonnal megfigyelhető. A testnevelés során megjelenő szituációk alkalmat adnak a konfliktusok barátságos megoldására. A tanulóknak meg kell tanulniuk a kultúrák közötti hasonlóságokat és különbségeket. A versenyek, mint például az olimpiai játékok gyakran összehozzák a különböző kultúrákat, nemzeteket, lehetőséget biztosítanak a tanulóknak, hogy lássák a különböző szokásokat, hagyományokat, valamint tisztelettel és méltósággal versenyezzenek egymással. A koedukált tevékenységek segítenek a tanulóknak lebontani a nemi sztereotípiákat és előítéleteket. Amikor a nemi különbségek megjelennek a testnevelésben, kitűnő alkalom adódik annak megvilágítására, hogy az egyéni különbségek nemtől függetlenek.

Graham megközelítése

A minőségi testnevelés megvalósításához George Graham (2008) hét alapvető tényezőt emel ki [109].

Az egyik eleme a minőségi testnevelésprogramnak a (1) testnevelésre fordított időkeret, amelyre heti minimum 150 percet javasol 6. osztályig, a felső tagozat végén és a középiskolában pedig 225 percet. Ez az időmennyiség feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az alapvető motoros képességek és készségek fejlődjenek, és megfelelő időkeret álljon rendelkezésre a testkulturális műveltség megszerzéséhez, a későbbi, sporttevékenységekben való sikeres és örömteli részvétel érdekében.

A sikeresség további eleme az (2) optimális osztálylétszám. Ajánlása szerint a testnevelésórán a tanulók létszáma ne haladja meg az osztálytermi órákon jellemző tanulói létszámot.

A (3) tanterv legyen szekvenciális, egymásra épülő és fejlettségközpontú. A pedagógus kövesse a gondosan tervezett tantervet és fokozatosan építse be az új elemeket a korábbi tartalmakra építve a tanítási folyamatba, ha a tanuló már felkészült erre.

A minőségi testnevelés programjában a pedagógusoknak meg kell találniuk a megfelelő módszereket arra, hogy (4) minden tanuló aktívan fejlődjön. Ennek megfelelően a javasolt fizikai aktivitási szintnek a testnevelésórán a mérsékelt (MPA) és a nehéz (VPA) tartományokban kell megvalósulnia, ahol (5) minimum az óra 50%-át kell a tanulónak eltöltenie.

(6) Változatos tanulási lehetőségek szükségesek ahhoz, hogy a tanulók megfelelően tudjanak gyakorolni, tanulni nap mint nap. A program figyelembe veszi a tanulói sajátosságokat is és azt, hogy a fiúk és a lányok milyen sportágakban ügyesebbek és hol teljesítenek kevésbé jól. Számos lehetőséget kell biztosítani a tanulásra és a képességek fejlesztésére akár egyénileg, párban, kiscsoportban vagy nagyobb csoportos formában.

A gazdag gyakorlási lehetőségek biztosítása mellett a pedagógusnak úgy kell terveznie az órát, hogy a (7) sikeresség aránya magas legyen. A tanulási sikereket nem csak azoknak a diákoknak kell minden testnevelésórán megélniük, akik ügyesek, tehetségesek és sportolnak. A siker lehetőségének minden tanuló számára elérhetőnek kell lennie, hiszen ez teremti meg a legalapvetőbb tanulási motivációt.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a minőségi testnevelés amellett, hogy elősegíti a sikeres tanulási folyamatot, pozitív érzelmi környezetben valósul meg, anélkül hogy a pedagógustól vagy a társaktól gátlást, akadályozást, megalázást éreznének a tanulók. A pedagógusok szakmai felkészültsége döntő háttértényező a tartalmi és a pedagógiai szempontok miatt is. Ahogy az osztálytanítók, úgy a testnevelő tanárok is emlékezetes pillanatokat tudnak szerezni a tanulóknak, aminek a reális elvárások és követelmények jelentik a legfontosabb alaptényezőit.